kkStB 270 sorozat

KkStB 270 sorozat
kkStB 270 sorozat BBÖ 270 sorozat SHS-CXC 270 sorozat / JDŽ 25 sorozat ČSD 434.1 sorozat FS 728 sorozat PKP Tr12 sorozat CFR 140 sorozat DSA 140 sorozat MÁV 403 sorozat DRB 56${\displaystyle {}^{34-35}}$ sorozat ÖBB 156 sorozat GYSEV 403 sorozat
Pályaszám
kkStB: 270.01– ČSD: 434.101–1199 DSA: 140.01–08
Általános adatok
Gyártó	BMMF, Prága; Breitfeld & Danek, Slany ČKD, Adamov, Škoda; Lf. v. Sigl, Bécsújhely; WLF, Floridsdorf; MÁVAG, Budapest
Gyártásban	1917–1930
Selejtezés	MÁV: 1973-ig ÖBB: 1968-ig ČSD: 1976-ig
Darabszám	kkStB: BBÖ: 100 ČSD: 165+34 (1945 ex BBÖ) FS: JDŽ: PKP: CFR: DSA: 8 db MÁV: 28 db (8 db a DSA-tól, 19 db a ČSD-től, 1 a PKP-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1'D
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	kkStB: 1300 mm DSA: 1258 mm
Futókerék-átmérő	kkStB: 870 mm DSA: 830 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	60 km/h
Ütközők közötti hossz	17 443 mm DSA: 17 451 MÁV 403,606: 1088 mm
Hossz	11 020 mm
Magasság	kkStB: 4650 mm DSA: 4615 mm
Szélesség	kkStB: 3120 mm DSA: 3110 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	4300 mm
Teljes tengelytávolság	6800 mm
Üres tömeg	61,2 t
Szolgálati tömeg	68,0 t DSA: 70,0 t
Tapadási tömeg	57,3 t DSA: 60,0 t
Legnagyobb tengelyterhelés	14,4 t DSA: 15,0 t
Fékek
Típusa	kkStB, DSA: Hardy légűr MÁV: Westinghouse
Rögzítőfék	kézifék
Vonatfűtés	gőz
Legkisebb pályaívsugár	250/200m[1] m
Gőzvontatás
Szerkezetszám	MÁVAG: 125.
Jelleg	1'D–h2
Szolgálati tömeg szerkocsival	107,0 t DSA: 109,0
Tengelytávolság szerkocsival	13 694 mm DSA: 13 702 mm
Hengerek
Száma	2
Átmérője	570 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Állókazán típusa	porosz rendszerű síktűzszekrényes, nagyfüstcsöves Schmidt-túlhevítős
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett	2 615 mm
Gőznyomás	13 bar
Tűzcsövek
Száma	173 db
Belső/külső átmérője	46/51 mm
Hossza	4500 mm
Füstcsövek
Száma	24
Belső/külső átmérője	125/133 mm
Rostélyfelület	3,87 m²
Sugárzó fűtőfelület	13,9 m²
Csőfűtőfelület	169,8 m²
Túlhevítő felület	38,3 m²
Teljesítmény	1050 LE (772 kW)[2]
Gépezeti vonóerő	120,86 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő	89,94 kN DSA: 94,18 kN
Vezérmű rendszere	Heusinger–Walschaert
Szerkocsi
Típusa	DSA: 156 MÁV: H ČSD: 516.0
Szolgálati tömege	39,0 t MÁV 403,606: 42,6
Vízkészlet	16 m³
Tüzelőanyag-készlet	5,6 t DSA: 8,5 t
A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB 270 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Császári és Királyi Osztrák Államvasutak (kkStB) 270 sorozatú mozdonyai tehervonati gőzmozdonyok voltak, melyből a Déli Vasút magyarországi jogutódja, a Duna–Száva–Adria Vasút (DSA) is beszerzett néhány példányt és e vasút állami kezelésbe vételével a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 403 sorozatjelet kapták.

A 170-es sorozat és a túlhevítős változata megjelenése között 20 év telt el, mivel a hadsereg előnyben részesítette az egyszerű szerkezetű telítettgőzű mozdonyokat. Először 1915-ben Johann Rihosek, Karl Gölsdorf helyettese készítette el a túlhevített gőzű ikergépes változat tervét. A kivitelező az Első Cseh- Morva Gépgyár volt. Ahogyan az Ausztriában szokásos volt, a túlhevítőfelület elég kicsi volt, mivel attól tartottak, hogy a hazai kenőolajok a magas hőmérsékleten nem felelnek meg. A 270-es vonóereje a 170-esénél nagyobb volt, képes volt 1220 t vonatot 60 km/h sebességgel továbbítani. A 170-es két gőzdómja és összekötőcsöve helyett egy gőzdómot és két homokdómot kapott.

A háború kitörése miatt 1917-ig hét mozdony készült el a gyárban. A háború végéig 27 db épült belőlük. 1920-ig a BBÖ-nek sorozatban készültek, 1922-ig összesen 100 állt szolgálatba. 1938-ban a DRB a teljes állományt átvette és beszámozta őket az 56.3401−3500 pályaszámtartományba. A második világháború után már csak 25 db maradt Ausztriában melyeket az Osztrák Szövetségi Vasutak az ÖBB 156 sorozatba osztott be. 15 mozdonyba Giesl-Ejectort szereltek. Az ÖBB a sorozat utolsó mozdonyát 1968-ban selejtezte. Az ÖBB 156.3423-et megőrizték (ex kkStB 270.125).

A 270 sorozat egy része az első világháború után az újonnan megalakult Csehszlovákiához került. A Csehszlovák Államvasutak (ČSD) 1919 után további 119 mozdonyt építtetett. Ezeket elsősorban az osztrák tulajdonú mozdonygyárak - Bécsújhely és Floridsdorf – szállította, 1920-tól azonban szinte valamennyi cseh mozdonygyár részt vett a gyártásban. 1924-től a mozdonyok új sorozatjelet kaptak a 434.1 sorozatot képezték. Az utolsó mozdony, a 434.1165 1930-ban állt szolgálatban. A mozdonyoknak jellegzetes megjelenést adott a hagyma alakú karimás kémény, a három dóm a kazánközépen és a mozdonysátor.

A második világháború után 34 db ÖBB eredetű mozdony maradt Csehszlovákiában, úgyhogy a mozdonyállomány ezekkel 199 db-ra nőtt. Fő alkalmazási területük a tehervonati- és tolatószolgálat volt amíg a T 458.1 sorozatú dieselmozdonyok (ma 721 sorozat) ki nem szorították őket. Az utolsó 434.1-est 1970-ben vonták ki az aktív szolgálatból. Az utolsó üzemképes mozdonyt a 434.1181-t 1976. március 16-án selejtezték.

A 434.1100 –et (amit a Skoda-Művek elsőként gyártott) üzemképes múzeumi mozdonyként a České dráhy (ČD) megőrizte, a 434.1128 pedig a Železnice Slovenskej republiky (Železnice Slovenskej republiky ŽSR) múzeumi mozdonya Zsolnán.

A Floridsdorfi Mozdonygyár összesen 253 db 270-est szállított Lengyelországnak, ahol a Lengyel Államvasutak (PKP) a Tr 12 sorozatba osztotta be őket, Jugoszláviának (JDŽ 25), Olaszországnak (FS 728) és Romániának (CFR 140). A PKP további mozdonyokat vásárolt a Bécsújhelyi Mozdonygyártól félkész állapotban lengyelországi összeszerelésre. Az I. bécsi döntést követően Csehszlovákia Magyarországra visszacsatolt területeiről a 434.1-esek a MÁV-hoz kerültek 403.6 sorozatként. Románia is vásárolt további mozdonyokat a sorozatból Csehszlovákiából a Skoda pilseni gyárától és Franciaországból a Schneider le Creusottól. Ezen kívül a MÁVAG is épített nyolc db-ot a Duna–Száva–Adria Vasútnak amely a Déli Vasút utóda volt. Ezek a mozdonyok 1934-ben a vasút államosításával szintén a MÁV-hoz kerültek 403.5 sorozatként

• Autorenkollektiv: Katalog der historischen Eisenbahnfahrzeuge auf slowakischem Gebiet, Bratislava, 2001
• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
• Heribert Schröpfer:Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba-Verlag, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
• Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7
• Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993 

• Az ÖBB 156.3423 mozdony (német nyelven)^{[halott link]}
• A típus története számokban (német nyelven)
• A 403 sorozatú mozdonyok életútja számokban (németül)