GB D4/T

GB D4/T
GB D4T sorozat SBB D 4/4 sorozat MÁV 434 sorozat CFR 434 sorozat ΣEK Hγ és Hδ sorozat
Pályaszám
GB D4T 101–136 →SBB 4101–4136 →MÁV 434,001–014 →CFR 434,002..013 →ΣEK Hγ 431–432 →ΣEK Hδ 441–443
Általános adatok
Gyártó	Maffei, München; SLM, Winterthur
Gyártásban	1882–1895
Szolgálatba állás	1912
Selejtezés	1928
Darabszám	36 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	D
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 170 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	45 km/h
Ütközők közötti hossz	14 870 mm
Hossz	9 140 mm
Magasság	4 300 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	3 900 mm
Teljes tengelytávolság	3 900 mm
Üres tömeg	47,5 t
Szolgálati tömeg	53,4 t
Tapadási tömeg	53,4 t
Gőzvontatás
Jelleg	D–n2
Szolgálati tömeg szerkocsival	79,3
Tengelytávolság szerkocsival	10 740 mm
Hengerek
Száma	2
Átmérője	520 mm
Dugattyú lökethossza	610 mm
Állókazán típusa	porosz rendszerű, síktűzszekrényes
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett	2100 mm
Gőznyomás	10 bar
Tűzcsövek
Száma	225 db
Belső/külső átmérője	44,5/50 mm
Hossza	4200 mm
Rostélyfelület	2,13 m²
Sugárzó fűtőfelület	9,5 m²
Csőfűtőfelület	148,5 m²
Gépezeti vonóerő	83,814 kN
Vezérmű rendszere	Gooch
Szerkocsi
Típusa	MÁV: U
Szolgálati tömege	25,9
Vízkészlet	8,5 m³
Tüzelőanyag-készlet	5,0 t
A Wikimédia Commons tartalmaz GB D4/T témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A svájci Gotthardbahn D⁴_T sorozatú mozdonyai D tengelyelrendezésű szerkocsis tehervonati gőzmozdonyok voltak, melyek Maffei és a SLM szállított és a vasút államosításakor a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) állagába kerültek. A mozdonyoknak az SBB a 4101–4136 und 4001–4005 pályaszámokat adta.

A mozdonyok közül 1916-ban tizennégyet a MÁV megvásárolt és 434 sorozatjellel állította szolgálatba, míg 1922-ben a görög Görög Vasutak (ΣEK) kettőt Hγ, hármat Hδ sorozatjellel vett át.

A Gotthardbahn-Gesellschaft a Gotthard és a Monte Ceneri hegyi pályáinak tehervonatai vontatásához 1882-ben rendelt a Maffei Mozdonygyártól négycsatlós gőzmozdonyokat kéttengelyes szerkocsival. A 31 müncheni gépet 1895-ben további öt, hasonló építésű követte az Winterthurból az SLM-től Nr. 132-136 pályaszámmal. A mozdony szerkezeti megoldása négy kapcsolt tengelyes un Bourbon típus volt, ez egyetlen a típusból melyet Svájcban használtak. A négytengelyes futótengely nélküli megoldás használta ki a mozdony teljes súlyát tapadósúlyként. A hosszú merev tengelytávolság és a nagy túlnyúlások ellenére a gépek beváltak a Gotthardon. 180 tonnás vonatot képes volt 45 km sebességgel vontatni hegynek fel. Korábban egy nagyobb tömegű 500 tonnás vonatot három mozdony húzott. Ezután elegendő volt egy D 4/4 előfogatolva egy D 3/3-assal. Mivel akkoriban, ha szükséges volt egy további D 4/4-et vagy D 3/3-at használtak előfogatként.

A Nr. 128 pályaszámú mozdonyt 1907-ben az SLM egy Brotankazánal látta el. Az addig szinte kizárólag vörösrézből készülő tűzszekrényt egyszerűbb , olcsóbb megoldással helyettesítették.

• 
  A Nr. 121 Wassen-ben
• 
  Vonat D 4/4 és D 3/3 mozdonyokkal a Chärstelenbach-Viadukton Amstegnél.
• 
  Ae első sorozatból a Nr. 134 pályaszűmú mozdony . Átépítette 1 SLM 1905-ben
• 
  A Nr. 135 azámú első sorozatú mozdony. Gyártotó SLM 1895.
• 
  A Nr. 128 pályaszámú mozdony itt már Nr. 4128 SBB, pályaszámmal és Brotankazánnal.
• 
  A Nr. 128 jellegrajza Brotankazánnal.
• 
  A Nr. 128 Brotankazánja.

Az első sorozat mozdonyai az államosítás után az SBB-nél 4101-4136 pályaszámokat kaptak

A Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik 1901-ben további mozdonyt épített egy könnyebb változatú második sorozatként Nr. 141–145 pályaszámokkal. Ezeket a mozdonyokat először 1904/05-ben Pielock rendszerű túlhevítővel szerelték fel, amit azután 1907 és 1916-ban jobb hatásfokú Schmidt rendszerű füstcsövesre cseréltek. A mozdonyok az SBB-nél Nr. 4001–4005 pályaszámokat kaptak.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a GB D 4/4 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Alfred Moser: Der Dampfbetrieb der Schweizerischen Eisenbahnen 1847–1966. 4. nachgeführte Auflage, Birkhäuser, Stuttgart 1967.

• Malatinszky Sándor.szerk.: Mezei István: Svájci mozdonyok és motorkocsik a magyar vasutak hálózatán, Vasúthistória évkönyv 2003–2007 
• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8