Tuszatelke

Tuszatelke (Tusa)
Tuszatelke látképe a fatemplommal
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Felsőszék
Rang	falu
Községközpont	Felsőszék
Irányítószám	457304
SIRUTA-kód	142667
Népesség
Népesség	653 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 02′ 34″, k. h. 22° 46′ 34″47.042916, 22.77611547.042916°N 22.776115°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 34″, k. h. 22° 46′ 34″47.042916, 22.77611547.042916°N 22.776115°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuszatelke témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tuszatelke település Romániában, Szilágy megyében.

Szilágy megye déli részén, a Réz-hegység és a Meszes-hegység, között, a Király-hágó közelében Szilágysomlyótól délre, Felsőszék, Krasznatótfalu és Körösfeketetó között fekvő település.

Tuszatelke nevét az oklevelek 1341-ben említették először Thuzateluke néven, majd 1481-ben Thuza, Tuza, 1547-ben Tusa, 1573-ban Tusza néven írták nevét.

A Kraszna vármegyei Meszes-aljai kis oláh falu Valkó várának tartozéka volt, első ismert birtokosa Dancs mester volt, majd Bánffy Zsófia volt itt részbirtokos.

1548-ban Bánfi Zsófia itteni birtokrészeinek megosztása tárgyában Sarmasági András és Valkói Miklósné Csire Petronella folytatott pert Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István ellen. A birtokot a Bánffy család férfi örökösei kapták.

1684-ben folytatott per iratai szerint Tusza, más néven Avas nevű erdő birtoka a Báthori-család kihalta után a Bánffy családot illeti.

A Bánffyak, Báthoryak birtoklása után a település Rákóczi birtok lett, majd a kincstáré, amely Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

1808-as összeíráskor birtokosai voltak: a Boros, gróf Teleki, Lakatos és báró Bánffy családok.

1847-ben 247 lakosa volt, melyből 4 római katolikus, 243 görögkatolikus volt.

1890-ben 496 lakosa volt, melyből magyar 8, oláh 486, egyéb nyelvű 2, ebből görögkatolikus 475, görögkeleti 13, izraelita 8, a házak száma 98. Tuszatelke lakosai mészégetéssel foglalkoztak. Erdeje a Ponor volt. Innen a Ponorból került ki Szilágy megye legnagyobb, s legnagyobb mennyiségű mészanyaga. E meszet a lakosság Szatmáron túl is szállította.

A Ponor erdejében volt az Izbuc (lüktetés) nevű forrás, körülbelül 10 "öl" magasságú zuhataggal, melynek vize itt a község határánál egyesült Tusza-patakával.

A település a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.

• Görögkatolikus fatemploma.

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 692–694. o. Online elérés