Mojád
| Mojád (Moiad) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Sarmaság |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sarmaság |
| Irányítószám | 457333 |
| SIRUTA-kód | 142925 |
| Népesség | |
| Népesség | 106 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 20′ 27″, k. h. 22° 48′ 07″47.340953°N 22.802008°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 27″, k. h. 22° 48′ 07″47.340953°N 22.802008°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mojád témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mojád település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, Sarmaságtól délnyugatra, Sarmaság és Krasznahídvég között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Mojád neve már 1205-1235 között említve volt a Váradi regestrumban egy perrel kapcsolatban. Nevét akkor Moiota néven írták. 1246-ban Mayad, 1321-ben Mayod, 1459-ben Majod néven volt említve.
A település az 1200-as években a Gutkeled nemzetség tagjainak birtoka volt. 1246-ban a fehérvári káptalan levele szerint a Gutkeled nemzetségből származó Miklós fia Pál Mojád birtok kiváltására az ugyancsak a Gutkeledekhez tartozó István nádortól és somogyi ispántól kölcsönzött 100 márkát, azonban azt visszafizetni nem tudta, ezért Szilágy (Scylag) nevű birtokának felét átengedte István nádornak. 1427-ben a Majádi család birtoka volt. Ekkor Ilosvai György Mayadi László birtokát a Kusalyi Jakcs család tagjainak adta zálogba. 1461-ben Ilosvai István deák, Majádi Lászlkó, s Lelei Kapllyon Miklós birtokának írták. A Pragmatica sanctio alkalmával már csak mint Sarmasághoz tartozó puszta szerepelt az összeírásban. Petri Mór szerint valószínűleg az ekkortájt lezajlott "pórlázadás" tette rommá a falut.
A parasztlázadás alkalmával a Majádiak is elvesztették birtokaikat, köztük Mojádot is, melyet 1526-ban II. Lajos királytól új adományként nyertek. 1512-ben Ilosvai Miklós elzálogosította itteni részbirtokát tartozékaival együtt Sarmasági Jánosnak. 1570-ben Sarmasági János után maradt örökségen gyermekei: Sarmasági Anna Gyerőmonostori Kemény Jánosné és fiútestvére. 1600-as évek közepén és az 1700-as évek elején Gyerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek volt itt nagyobb birtoka, de birtoka volt még itt a Gencsi, Guti és a Dobai Banga családoknak is. 1724-ben Gencsi Györgyné Banga Erzsébetnek is volt itt birtoka. 1741-ben a Gencsi és a Guthy családoké volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 78–84. o. Online elérés