Szilágysziget

Szilágysziget (Sighetu Silvaniei)
Görögkatolikus fatemplom (1632)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Szilágykövesd
Rang	falu
Községközpont	Szilágykövesd
Irányítószám	457072
Körzethívószám	+40 x60[1]
SIRUTA-kód	140538
Népesség
Népesség	424 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	205 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 20′ 58″, k. h. 22° 52′ 34″47.349571, 22.87620247.349571°N 22.876202°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 58″, k. h. 22° 52′ 34″47.349571, 22.87620247.349571°N 22.876202°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Szilágysziget (románul: Sighetu Silvaniei) falu Romániában, Szilágy megyében.

Szilágy megyében, Szilágysomlyótól északra, Szilágylompért, Ököritó, Sarmaság és Szilágykövesd között fekvő település.

A falut az oklevelek 1466-ban említették először Zygeth néven.

1475-ben Zygethy 1547-ben Ziget, 1604-ben Zyget, 1746-ban Sziget néven írták nevét.

Sziget település a kövesdi uradalomhoz tartozott.

1475 körül végzett adóösszeírás szerint Sziget Sarmasági Elek (Allexi) birtoka volt.

1543-ban Sarmasági László, István és Mihály birtoka volt.

1570-ben Sarmasági Miklós és Sarmasági Mihályné birtoka volt, 1604-ben pedig Sarmasági Zsigmond birtoka volt.

1682 előtti török, majd kuruc időkben e település is elpusztult más huszonnégy középszolnoki faluval együtt. Sokáig puszta volt, s csak 1715-ben települt újra.

1797-ben Kemény Simon birtokának írták.

1847-ben 243 görögkatolikus lakosa volt.

1890-ben 386 lakosa volt, ebből 352 fő oláh, 16 magyar, 7 német, 11 egyéb nyelvű. A népességből 355 fő görögkatolikus, 24 református, 7 izraelita volt. A házak száma ekkor 79 volt.

A 2002-es népszámláláskor 566 lakosa közöl 534 fő (94,3%) román, 30 (5,3%) cigány, 2 (0,4%) magyar volt.

• Görögkatolikus fatemploma 1632-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 499–501. o. Online elérés