[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Detrehem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Detrehem (Drighiu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségHalmosd
Rangfalu
KözségközpontHalmosd
Irányítószám457163
SIRUTA-kód141358
Népesség
Népesség327 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 09′ 46″, k. h. 22° 38′ 59″47.162854°N 22.649749°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 46″, k. h. 22° 38′ 59″47.162854°N 22.649749°E
SablonWikidataSegítség

Detrehem település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szilágysomlyótól délnyugatra, Szilágynagyfalu és Halmosd közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Detrehem nevét 1341-ben Detreháza, Detreh, Detrehhaza neveken említették az oklevelek.

A Kraszna vármegyéhez tartozó Detrehem Valkó várának tartozéka volt.

1481-ben Losonczi Bánffy András bácsi nagyprépost Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el.

A birtok később a Báthoryak, Borzásiak, a Bornemissza család tagjainak birtoka volt.

1600-ban Somlyai Báthori István Detreh részbirtokot Keztszegi Péternek adományozta.

1638-tól ismét Bánffy birtok lett, majd Rákóczi György, Báthory Zsófia és rokonsága birtoka volt 1777-ig, ekkor a kincstáré lett, amely Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.

1808-as összeíráskor 42 kisnemesi család birtoka, többek között birtokosai voltak a gróf Bánffy, Báró Bánffy, Kuk, Nyága, Pap, Topai, Simka, Mál családok.

A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

Az 1910-es összeíráskor 607 lakosa volt, ebből 9 magyar, 576 román, melyből 559 görögkatolikus, 10 izraelita volt.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Görögkatolikus fatemploma – 1754-ben épült, már nem látható. Anyakönyvet 1826-tól vezettek.
  • Ortodox templom

Hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 291–293. o. Online elérés