HUT72735A - Process for producing peptides inhibiting serine-proteaze enzymes and pharmaceutical compositions containing them - Google Patents

Description

A találmányba véralvadásban szerepet játszó szerin-proteáz «z-g-k - például a trombin, a faktor Xa, a faktor Vlla, a faktor Xlla, a kallikrein, a plazmin, a prolil-endopeptidáz és az lg Al proteáz - inhibitoraiig .azok, előállítására ₍ee-alkalmazás ár a szolgáló eljárásokra, valamint ilyen inhibitorokat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítményeké vonatkozik. a .

A találmány szerinti inhibitorok (I) általános képletében

- W jelentése hidrogénatom vagy nitrogénvédő csoport;

- Y jelentése két aminosavból álló szekvencia, amelyben az N-terminális aminosav egy hidrofób oldallánccal rendelkező, a természetben előfordulóktól eltérő aminosav, a másik aminosav pedig L-prolin, azzal a megjegyzéssel, hogy a természetben előforduló aminosavaktól eltérő aminosav úgy van kiválasztva, hogy az aminosavakból álló Y-Lys vagy Y-Arg peptidnek affinitása legyen valamelyik tripszinszerü proteáz aktív helyéhez;

- és ^2 jelentése hidroxilcsoport vagy -COR^, -CONR-jJ-^, -NR^R2 ^vagy -OR^ általános képletű csoport, illetve és Q2 együttesen valamilyen diolmaradékot képez;

- R^ jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport; és

jelentése -A-X általános képletü csoport ahol — A jelentésé egyenes vagy elágazó láncú alkiléncsoport, ariléncsoport vagy aralkiléncsoport; és — X jelentése hidroxilcsoport, merkaptocsoport, -NRgB? általános képletü csoport vagy adott esetben helyettesített fenilcsoport.

általános képletü vegyületeket az X szubsztituens .helyén nem a kívánt csoportot tartalmazó, más (I) általános képletü vegyületékből vagy (VII) vagy (VIII) általános képletü vegyületekből állítják elő.

Ά találmány szerinti gyógyszerkészítmények a (I) általános képletü hatóanyagok mellett farmakológiai szempontból elfogadható adalékanyagokat tartalmaznak.

Γ

··*·

Képviselő:

DANUBIA Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.

Budapest

-£ y’/W. SZERIN-PROTEÁZ ENZIMEK MŰKÖDÉSÉT GÁTLÓ VEGYÜLETEK, •'AZOK•ELŐÁLLÍTÁSÁRA ÉS ALKALMAZÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELJÁRÁSOK, VALAMINT EZEKET A—VEGYÜLETEKET HATÓANYAGKÉNT TARTALMAZÓ GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ¹ \

SANDOZ LTD., Bázel, Svájc

Feltalálók:

Dr. COOK Nigel Scott, Bretzwil, Svájc y

Dr. METTERNICH Rainer, Inzlingen, Németország

Xr. TAPPARELLI Carlo, Seltisberg, Svájc

Dr. WIENAND Anette, Heitersheim, Németország

A bejelentés napja:

1994. 03. 01.

Elsőbbségei:

1993. 03. 03.

(9304289.3)

1993. 04.

01. (9306822.9)

Nagy-Britannia

A nemzetközi bejelentés száma: PCT/EP94/00595

A nemzetközi közrebocsátás száma: WO 94/20526

Aktaszámunk: 82015-2703-fa

Ügyintézőnk: dr. Palágyi Tivadar

- 2 A találmány a véralvadási folyamatban szerepet játszó szerin-proteázok - például a trombin (vagyis a faktor Ha), a faktor Xa, a faktor Vlla, a faktor Xlla, a kallikrein, a plazmin, a prolil-endopeptidáz és az lg Al proteáz - inhibitoraira, azok előállítására és alkalmazására szolgáló eljárásokra, valamint ilyen inhibitorokat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítményekre vonatkozik.

A trombin mint a véralvadás folyamatában utolsóként ható enzim az oldható fibrinogént hasítás utján fibrinné alakítja át, amely azután térhálósodva a vérrögök sejtközi állományát képező, oldhatatlan géllé alakul át. Ha egy ér károsodik, a véralvadási folyamatra szükség van a vérzés megállításához. A vérplazmában normális körülmények között nincs jelen mérhető mennyiségű trombin. A trombinkoncentráció növekedése vérrögök keletkezését eredményezheti. A vérrögök tromboembóliás betegség kialakulásához vezethetnek, amely napjainkban az egyik leggyakrabban előforduló komoly egészségügyi probléma.

A trombin számos biológiai reakció utján járul hozzá a vérzés csillapításához. Legfontosabb feladatán - vagyis a fibrinogén fibrinné alakításán - túlmenően a trombin aktiválja a fibrin térhálósodását előidéző faktor XIII-at. A trombin hatást fejt ki pozitív visszacsatolási mechanizmus utján is, amelyhez hozzátartozik a faktor V és a faktor VIII aktiválása. Ezeknek a faktoroknak a jelenléte szükséges ahhoz, hogy a protrombinból trombin képződjék. A trombinnak egy másik lényeges szerepe is van: a vériemézkékhez kötődve megindítja a vérlemezkék szabaddá válási és aggregálódási folyamatát, amely biztosítja az elsődleges vérzéscsillapitást.

- 3 • · · · • · ·· !··· ·· ·* ί·ί. · *·* · ·

A trombin reakcióit akadályozzák a vérplazmában levő természetes inhibitorok is, amelyek közül legnagyobb jelentősége az antitrombin III-nak és a heparinnak van. Ezt a két vegyületet elkülönítésük után megelőzésre és gyógyításra egyaránt használják olyan állapotok esetén, amelyekre az jellemző, hogy a protrombin aktiválódásának kockázatával járó kiegyensúlyozatlanság jelentkezik a vérzéscsillapitási mechanizmusban.

A hatásukat orálisan kifejtő trombininhibitorok megfelelő alternatívákat jelentenének ezeknek a természetes inhibitoroknak a parenterális alkalmazásával szemben. Az ezzel kapcsolatos kutatások közül számos olyan akad, amelynek eredményeként in vitro körülmények között jónak bizonyult trombininhibitorok szintetizálhatok, ennek ellenére nincs közöttük egy sem, amely igazán reményteljes hatóanyag lenne orális gyógyászati alkalmazásokhoz. A trombin fontos természetes szubsztráturnának, a fibrinogénnek az aminosav-szekvenciáit imitálva már előállítottak néhány jól alkalmazható rövidláncu pept id szubsztr át umot trombinhoz, Ezeket a peptidszubsztrátumokat már derivatizálták is, hogy inhibitorokat állítsanak elő az enzimhez. így a D-Phe-Pro-Arg-pNA, valamint a D-Phe-Pip-Arg-PNA kromogén szubsztrátumok a trombin hasadási helye előtti szekvenciát imitálják. A megfelelő reverzibilis és irreverzibilis inhibitorok a D-Phe-Pro-Arginal és a D-Phe-Pro-Arg-CH^Cl - 10~ M nagyságrendben inhibitorhatást fejtenek ki in vitro körülmények között. A klór-metil-ketonok általában nem eléggé specifikusak ahhoz, hogy gyógyászati célra ideálisak legyenek, a példaként említett peptidaldehidnek pedig egészen alacsony az LD^Q-értéke.

A véralvadási folyamatban a faktor Xa az az enzim, amely • · · ·

- 4 ”felelős” azért, hogy a trombin korlátozott fehérjebomlás utján előenzimjéből, a protrombinból létrejöjjön. In vivő körülmények között a faktor Xa legalább tízszer olyan trombogén, mint az ugyanolyan tömegű trombin. Ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy a faktor Xa egy lépcsőfokkal feljebb van a bővülő kaszkádrendszerben, igy a faktor Xa egy molekulája sok trombinmolekulát képes létrehozni annak elővegyületéből. A faktor Xa hatásosságát annak is lehet tulajdonítani, hogy viszonylag lassan távolítja el a szervezet. A faktor Xa-val ellentétben a trombin viszonylag hamar kiürül a keringő vérből, és az érfal nagy affinitásu helyeire kerül.

A szövetfaktornak a faktor Vll-hez való kötődése meghatározó szerepet játszik abban, hogy a szövetsérülést követően megindul a véralvadás. Ez a kötődés először is katalizálja a faktor IX és a faktor X aktiválódását, majd a faktor Xa és a faktor IXa (valamint elképzelhető, hogy más, a sejtekből a szövetsérülés után szabaddá vált enzimek) nyomnyi mennyiségei az előenzim faktor Vll/szövetfaktor komplexeket nagy aktivitású faktor Vlla/szövetfaktor komplexekké alakítják át_o

Tekintettel arra, hogy a faktor Xa központi helyet foglal el ott, ahol a belső tényezők által irányított véralvadási folyamat menete csatlakozik a külső tényezők által megszabott véralvadási folyamat menetéhez, továbbá figyelembe véve azt is, hogy a faktor Vlla-nak döntő szerepe van mind a belső, mind a külső tényezők által befolyásolt véralvadási folyamat alakulásában, a faktor Xa és a faktor Vlla két megfelelő célanyag a vérzéscsillapitási folyamat szabályozásához.

Kallikrein képződik negatív töltésű felületeken prekallikreinből a faktor XII hatására. A kallikrein ugyanakkor a faktor

- 5 XII-t hasítással képes átalakítani faktor Xlla-vá, és így egy kölcsönös aktiváláson alapuló rendszer jön létre. A véralvadási folyamat belső tényezők által befolyásolt szakaszának első enzime a faktor Xlla. A kontakt rendszer jelentősége valószínűleg egy felület által közvetített védekezőmechanizmusban rejlik, és a rendszer nagymértékű aktiválódása általában sokkállapotban vagy éren belüli disszeminált véralvadásnál (DIC) figyelhető meg· Ebben a stádiumban az a kallikrein feladata, hogy a nagy molekulatömegű kininogént olyan módon hasítsa, hogy ért ágitó hatású bradikinin keletkezzék. A bradikinin növeli az erek áteresztőképességét, a fájdalmat és a neutrofil fehérvérsejtek migrációját. Kimutatták, hogy a kininképződést gátló inhibitorok kedvező hatást gyakorolnak bizonyos tipusu gyulladásos betegségek - igy például izületi gyulladás és hasnyálmirigy-gyulladás - esetén, és hasznosak lehetnek asztmás betegek gyógykezelésekor is. Eddig egyetlen anyag tett szert kallikreininhibitőrként klinikai jelentőségre: az aprotinin (Trasylol). Az aprotinin 6500-as molekulatömegü polipeptid, amely 10^_10-10 M kötődési állandójú, stabil komplexet képez a proteázokkal.

A fibrinolizis a fibrinogén- és a fibrinrögök feloldódási folyamata enzimek hatására. A vérplazma tartalmaz egy proteint, a plazminogént, amely különböző aktivátorok hatására átalakul plazminná, amely aktivitását tekintve a tripszinhez hasonló proteolitikus, vagyis fehérjebontó enzim. A plazmin a fibrinogént és a fibrint degradálja, miközben azok bomlástermékei keletkeznek.

Normál körülmények között a fibrinolizis folyamata egyensúlyban van a véralvadási folyamattal. A véráramban képződött kis vérrögök enzim hatására feloldódnak, és a test fibrinolitikus ···· • · ·

- 6 rendszerének aktiválódása révén a véredényekben helyreáll a keringés. Elhúzódhat a vérzés, ha túl nagy a fibrinolitikus aktivitás. A vérben levő természetes inhibitorok gátolhatják ennek az aktivitásnak az érvényesülését.

A prolil-endopeptidáz enzim hasítja a peptidláncban levő prolinmaradékoknak a karboxilcsoport oldalán található peptidkötéseit. Van egy olyan, a sejtek interleukin-2-termelő (IL-2-termelő) képességével már kapcsolatba hozott szerin-proteáz enzim, amely képes könnyen lebontani számos neuropeptidet, köztük a P-anyagot, a neurotésztint, a tirotropint felszabadító hormont és a luteinizáló hormont felszabadító hormont. Ennek az enzimnek a működését gátolja a 14 nM Ki-értékü benzil-oxi-karbonil-propil-prolinál enzim. A propil-endopeptidáz enzim élettani szerepéről keveset tudnak, de feltételezik, hogy része van a különböző neuropeptidek biológiai hatásának szabályozásában.

A fertőzések elleni védekezés első vonalát képező antitest túlnyomó részét kitevő lg A-nak az Ig-A-prötéináz enzim katalitikus hatására végbemenő hasadásakor az Fc elkülönül a molekula antigénmegkötő Fab-régióitól. Ilyen hasadás esetén számítani lehet a mikrobaellenes hatás gyengülésére vagy megszűnésére. Az összes Ig-A-proteináz enzim felismerhető tehát arról, hogy egy, a humán lg A hinge” régióján belül levő prolinmaradék utáni kötésnél hasit. A peptid-prolil-bórsav-származékok gátolják a Neisseria gonorrhoea és a Hemophilus influenzáé mikrobákból származó Ig-A-l-proteináz enzimek működését. Ez arra utal, hogy ezek az enzimek a fehérjebontó enzimeken belül a szerin-proteázok családjába tartoznak.

Mivel a trombin sokféle módon játszik szerepet olyan különböző élettani folyamatokban, amelyeket már összefüggésbe hozak kóros rendellenességekkel - például rákkal, gyulladásokkal - és ···

- 7 az idegsejtek aktivitásával, felmerül a trombininhibitorok alkalmazásának a lehetősége néhány, a szív- és érrendszerrel szorosan össze nem függő esetben.

Sok daganatsejtről kimutatták már, hogy trombinképződéssel kapcsolatos, véralvadást elősegítő hatást vált ki, aminek következményeként helyileg f ibr inlerakódás és véralvadás megy végbe, amely jelenségek a feltételezés szerint jelentős szerepet játszanak a daganat növekedésében. A trombin ráadásul - a belhám sejtjeire gyakorolt hatásai révén - az áttételeződés folyamán megkönnyítheti a daganatsejtek beszürődését. így a trombininhibitorok kedvező hatást gyakorolhatnak nem csak egyes ráktipusok, hanem a kemoterápiás kezelés alatt levő betegeknél gyakran megfigyelt fokozott véralvadási hajlam elleni gyógykezelés során is.

A belhámsejtekben a trombin aktiválódása számos, gyulladást elősegítő változást idéz elő, igy például kiváltja az interleukin-1, a prosztaglandinok, valamint a vérlemezkéket aktiváló faktor szintézisét és szabaddá válását. A trombin ráadásul hatásossá tesz két adhéziós molekulát is - a GPM-140-ként is ismert CD62-t és a CD63-at amelyeknek az a szerepük, hogy a fehérvérsejtek megtapadását lehetővé tegyék a belhám felületén. A trombin fokozza a fehérjék - köztük a neutrofil proteinek számára a véredények áteresztőképességét, valamint hasítja az interleukin-8-prekurzor-fehérjét, vagyis azt a peptidet, amelyről feltételezik, hogy szerepet játszik a légzési rendellenességek, a reumaszerü izületi gyulladás és a fekélyes vastagbélgyulladás kialakulásában.

<a trombin

Tekintettel arra, hogy\benne van’’ mindezekben a gyulladást elősegítő folyamatokban, a trombininhibitorok potenciális célvegyületek a gyulladással kapcsolatos kóros állapotok gyógykeze····

léséhez.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek esetében feltűnő és jellegzetes módon csökken az aktivitása a proteáz-nexin-l-nek, amely az idegi fejlődés egyik szabályzója és a trombin egyik specifikus természetes antagonistája. Ebből a tényből, valamint abból a megfigyelésből, hogy az Alzheimer-kóros betegek agyában nő a trombinszerü aktivitás, fel lehet tételezni, hogy a trombininhibitorok potenciálisan alkalmasak olyan kóros idegi elváltozások korlátozására vagy visszafordítására, amelyek összefüggésben vannak a trombin vagy a vele rokon szerin-proteázok fokozott aktivitásával.

Különböző szerin-észterázok és -proteázok inhibitoraiként már vizsgálták a bórsavszármazékokat. A proteázinhibitőrként alkalmazott első bórsavtartalmu aminosav-analogon az N-acetil-L-fenil-alanin bórsavas analógonja volt, amelyet a kimotripszin és a szubtilizin inhibitoraként használtak fel. Peptidet tartalmazó bórsavszármazékokat is alkalmaztak már a kimotripszin, a szubtilizin és az elasztázok inhibitoraként.

A bórsavszármazékok és a proteázok kölcsönhatása biológiai rendszerekben ismert, és különböző egyszerű bórsavszármazékokra vonatkozóan már igazolták, hogy elég kevéssé mérgezőek, igy emberek kezelésére alkalmazhatók. Az elasztáz peptideket tartalmazó bórsavszármazékokból álló inhibitorait a közelmúltban állatkísérletek keretében próbálták ki kötőszöveti gázgyülem kezelése során. A beszámolók szerint a biológiai hatás kifejtéséhez szükséges dózisok alkalmazása esetén - a peptideket tartalmazó klór-metil-ketónokkal ellentétben - semmilyen mérgező hatást nem tapasztaltak.

A 293 881· sz. európai szabadalmi bejelentésben (Dupont)

- 9 ismertetik a lizin, az ornitin és az arginin C-terminális bórsavszármazékait tartalmazó peptidek előállítás át és a tripszinhez hasonló szerin-proteázok inhibitóraikénti alkalmazását· A peptidekben levő többi aminosav a természetben előforduló 20 aminosav D- vagy L-formái közül kerül ki.

Már korábban tapasztaltuk, hogy a tripszinhez hasonló szerin-proteázok működését hatásosabban gátolják azok a vegyületek, amelyeket olyan peptidekből állítottunk elő, amelyek legalább egy, hidrofób oldallánccal rendelkező, a természetben elő nem forduló alfa-aminosavat tartalmaznak. Ilyen tipusu vegyületeket ismertettünk függő bejelentésünkben, amely a 471 651· sz. európai közrebocsátási irat formájában került nyilvánosságra. Ezeknek a vegyületeknek a (I) általános képletében

- W jelentése hidrogénatom vagy nitrogénvédő csoport;

- Y jelentése n aminosavból álló szekvencia, amelynek aminosav jai úgy vannak kiválasztva, hogy az n+1 aminosavat tartalmazó Y-Lys vagy Y-Arg peptid affinitást mutasson valamelyik tripszinszerü proteáz aktív helyéhez - n jelentése 1 és 10 közötti egész szám, a két határértéket is beleértve és az aminosavak közül legalább egy hidrofób oldallánccal rendelkező, a természetben elő nem forduló aminosav;

- és Q₂ jelentése - egymástól függetlenül - hidroxilcsoport vagy -COR^, -CONRj^, -NR^R₂ ^vagy -OR^ általános képletű csoport, ahol — R^, R₂ és R^ jelentése - egymástól függetlenül 1-10 szénatomos alkilcsoport, 6-10 szénatomos arilcsoport, 6-10 szénatomos aralkilcsoport vagy legfeljebb háromszorosan helyettesített fenilcso10 -

port, amelynek szubsztituensei az 1-4 szénatomos alkilcsoportok, a halogénatomok és az 1-4 szénatomos alkoxicsoportok közül kerülhetnek ki; illetve és Q₂ együttesen valamilyen diolmaradékot képez;

- R^ jelentése hidrogénatom vagy 1-10 szénatomos alkilcsoport; és

- R- jelentése -A-X általános képletű csoport, ahol — A jelentése olyan -(CH₂)_Z- általános képletű csoport, amelyben z jelentése 2, 5, 4 vagy 5;

-CH (CH₅) - (CH₂ ) ₂-; -CH₂-GH (0¾ )-0^-;

-(CH₂)₂-CH(CH₅)-; -(GH₂)₂-C(0¾)₂-;

-CH(CH₅)-(CH₂); -CH₂-CH(CH^)-(0¾)₂«; -CH₂-CH₂-CH (ΟΗ^) -CH₂-; - (0¾) y-CH(CH^) -; -(CH₂)^-0(0¾)₂~; 6-10 szénatomos ariléncsoport vagy 6-10 szénatomos aralkiléncsoport; és — X jelentése -NH₂, -NH-C(NH)-NH₂, -S-C(NH)-NH₂, -N^, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport vagy -SiíCH^)^; illetve

R^ és R~ együttesen trinetiléncsoportot képez, azzal a megjegyzéssel , hogy a x-gal megjelölt aszimmetrikus szénatomnak megfelelően a (I) általános képletű vegyületeket D- vagy

L-konfigurációju izomerek vagy ezeket az izomereket tartalmazó elegyek formájában lehet előállítani·

Az említett, a természetben elő nem forduló aminosav bármilyen aminosav lehet a következőkön kívül: D- vagy L-Ala, Arg, Asp, Cys, Gin, Glu, Gly, His, He, Leu, Lys, Met, Phe, Pro, Ser, Thr, Trp, Tyr és Val, • · · • · · · ♦··· ·· .· :.:. ; ··· : : ..... ·:. ...· ·..·

- 11 A jelenlegi találmány azon a felismerésen alapszik, hogy még jobb tulajdonságokkal rendelkező vegyületek állíthatók elő az R^ szubsztituens megfelelő megválasztásával.

Ennek megfelelően a találmány olyan, szabad bázis és sók alakjában egyaránt előállítható vegyületekre vonatkozik, amelyek (I) általános képletében

- Λ', Qg jelentése a 471 651. sz. európai közre- bocsátási iratban megadott;

- Y jelentése két aminosavból álló szekvencia, amelyben az N-terminális aminosav hidrofób oldallánccal rendelkező, a természetben elő nem forduló aminosav, a másik aminosav pedig L-prolin, azzal a megjegyzéssel, hogy a természetben elő nem forduló aminosav úgy van kiválasztva, hogy az Y-Lys vagy az Y-Arg peptidnek affinitása legyen valamelyik tripszinszerü proteáz aktív helyéhez; és

- R jelentése -A-X, ahol — A jelentése -(CH₂)_Z- általános képletű csoport, amelyben z jelentése 2, 5» 4 vagy 5 lehet;

-GH(CHj)-(CH₂)₂-; -GH₂-CH(GH )-CH₂~; -(CH₂)₂-CH(GH₅)-; -(CH₂)₂-C(GH₅)₂-; -CH(CH^)-(0¾)^-GI^-CH(GH^)-(CH₂)₂-; -CH₂-CH₂-CH(CH^)-CH₂-;

-(CH^CtCH^-CI^-; -(CH^-CHCCH^)-; -(CH^-CCCH^-; -(GH₂)₅CH(CH^)-CH₂-; 6-10 szénatomos ariléncsoport vagy 6-10 szénatomos aralkiléncsoport; és — X jelentése hidroxilcsoport, merkaptocsoport, -NR^Rr? általános képletű csoport, amelyben

--- Rg jelentése hidrogénatom vagy 1-10 szénatomos alkilcsoport; és

R? jelentése 1-10 szénatomos alkilcsoport vagy olyan, -CO-Rg, -CS-Rg vagy

-SO£-Rg általános képletű csoport, amelyben Rg jelentése hidrogénatom, 1-10 szénatomos alkilcsoport, 1-10 szénatomos

alkoxicsoport, 6-10 szénatomos arilcso port vagy 6-10 szénatomos aralkilcsoport;

vagy X jelentése fenilcsoport, amely adott eset ben helyettesítve lehet legfeljebb 3 szubsztituenssel a következők közül: halogénatom, hidroxilcsoport, “^NE10^Ell ahol

1-4 szénatomos alkoxicsoport, -0(ΝΗ)Β^, -C(O)ORg általános képletű csoport, és jelentése a már megadott;

^E6 ^E9 vagy -N(CH^)₂; és ^R10* ^ν3·*-^&πι^^η^ jelentése - egymástól függetlenül - hidrogénatom vagy 1-10 jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport szénatomos alkilcsoport, azzal a megjegyzéssel, hogy a as-gal megjelölt aszimmetrikus szén atomnak megfelelően a (I) általános képletű vegyületek D-, il iéivé L-konfigurációju izomerek, valamint ezeket az izomereket tartalmazó elegyek formájában létezhetnek.

A természetben elő nem forduló aminosavak a 471 651· sz.

európai közrebocsátási iratban megadottak lehetnek.

A W nitrogénvédő csoport jelentése H(CH₂CH₂0)p-, R₁₂OCOvagy R^S0₂- általános képletű csoport, ahol p = 5-30, ^R12 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy olyan HÍCI^-O-CH^páltalános képletű csoport, amelyben p jelentése a már megadott, ·· ·

jelentése

1-6 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport, benzilcsoport vagy naftilcsoport, R^ jelentése pedig fenilcsoport, naftilcsoport vagy (1-4 szénatomos alkil)-fenil-csoport. A fel sorolt védőcsoportok közül különösen az R^OCO- általános képletnek előnyösek. A legelőnyösebbek azok a védőcsoportok, amelyek R-JjOCO- általános képletében R|^ jelentése tercier-butil-csoport (jelölése: Boc) vagy benzilcsoport (jelölése: Z).

R^ előnyös esetben R|, amelynek jelentése olyan -(CH₂)_Z»-X* általános képletű csoport, amelyben X’ hidroxilcsoport, fenilcsoport vagy olyan csoport, amelynek NH-CO-R^, NH-CS-Rg vagy NHS0₂Rg általános képletében Rq jelentése hidrogénatom, 1-3 szénatomos alkilcsoport vagy 1-3 szénatomos alkoxicsoport; vagy olyan csoport, amelynek NR{qR{i általános képletében R£q és R£jelentése - egymástól függetlenül - hidrogénatom vagy legfeljebb három halogénatommal adott esetben helyettesített, 1-3 szénatomos alkilcsoport; z’ jelentése pedig 2, 3 vagy 4.

Még előnyösebb, ha R^ jelentése R£’, amely olyan -(CH₂)_Z,-X*’ általános képletű csoport, amelyben X” jelentése hidroxilcso port, fenilcsoport, CgH^Cl, C₆H₄N(Me)₂, NH-CO-CH^, NH-CHO, NH-CS-NHCH^, NH-C0-CH(CH₅)₂, NH-CO-CH^CH^, NH-CHS, NH-CO-CH₂C1 vagy NH-CO-OCH^, z’ jelentése pedig a már megadott.

Előnyösek azok a vegyületek is, amelyek (la) általános képletében W, Y, R^ és R^ jelentése a már megadott, R^^ és pedig valamilyen dihidroxi-vegyület maradéka.

A megfelelő dihidroxi-vegyületekre példaként a következőket említjük meg: 2,3-bután-diol, katechin, 2,3-dimetil-2*,3*-bután-diol, ciklohexán-diol, etilénglikol, 1,2-hexán-diol, 2,3-hexán-diol, dietanol-amin és olyan, alifás vágj’ aromás vegyületek, amelyeknek hidroxilcsoportjai egymással szomszédos szén- 14 atomokon vagy más szénatomokkal helyettesített szénatomokon vannak.

Különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyek és Q₂ szubsztituenseinek együttes jelentése (a) képletü OPin csoport vagy olyan csoport, amelynek (b) általános képletében L jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, célszerűen metilcsoport, izopropilcsoport, n-propil-csoport vagy n-butil-csoport.

A természetben elő nem forduló aminosav lehet valamilyen természetben előforduló aminosav alkilezett származéka is - például O-alkil-cisztein vagy S-alkil-cisztein -, de az az előnyös, ha a természetben elő nem forduló aminosav valamilyen (II) általános képletü vegyület. A (II) általános képletben R-^y hidrofób csoport, amely olyan, legalább két gyűrűt tartalmazó aliciklusos csoport, amely nem rendelkezik az aminosavhoz akár közvetlenül, akár metiléncsoporton keresztül kapcsolódó poláris szubsztituensekkel; vagy olyan metiléncsoport, amely össze van kapcsolva egy poláris csoporttal adott esetben helyettesített aromás csoporttal, egy tercier-butil-csoporttal vagy egy trimetil-szilil-csoporttal. Előnyös esetben R-^^ = R£?, ahol RJ_₇ jelentése (c), (d), (e), (f), (g), (h) vagy (i) képletü csoport·

A természetben elő nem forduló, (II) általános képletü vegyületek D- vagy L-izomerek vagy ezeknek az izomereknek bármilyen elegyei lehetnek, előnyös esetben azonban D-izomerek.

Előnyösebbek azok a vegyületek, amelyek (I’) általános képletében W, ^R4» ^Ri7» és jelentése a már megadott.

Különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyek (I”) általános képletében W, R^, R£ és R^? jelentése a már megadott.

- 15 Legelőnyösebbek a (III)» a (IV), a (V) és a (VI) képletű vegyületek.

Egy peptidet abban az esetben tekintünk a tripszinszerü proteázok aktív helyéhez affinitással rendelkező peptidnek, ha az adott peptidből és proteázból keletkezett komplex disszociá-5 cios állandója legfeljebb 10 M.

Az X helyén NHCHO-t vagy NHCO-alkil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket elő lehet állítani olyan módon, hogy X helyén aminocsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket a megfelelő sav valamelyik reakcióképes származékával reagáltatunk.

Az X helyén ΝΉΟΟ-alkoxi-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket elő lehet állítani olyan módon, hogy X helyén aminocsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket N,O-bisz(trimetil-szilil)-acetamiddal reagáltatunk, majd a reakcióelegyhez a megfelelő észter valamelyik reakcióképes származékát adagoljuk.

Az X helyén NHC(S)NH-alkil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket elő lehet állítani olyan módon, hogy X helyén aminocsoportot tartalmazó vegyületeket valamilyen szerves oldószerben a megfelelő alkil-izotiocianáttal reagáltatunk.

Az X helyén aminocsoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületeket viszont az X helyén -Nyt tartalmazó (I) általános képletű vegyületek hidrogénezésével lehet előállítani. A hidrogéné zést szokásos körülmények között, például Pd/C katalizátor alkalmazásával lehet végrehajtani.

Az X helyén -NA-t tartalmazó (I) általános képletű vegyü> ipolaris leteket elő lehet állítani olyan módon, hogy valamilyenAaprotikus oldószerben - például dimetil—szulfoxidban — nátrium—azid— • · · · · · dal reagáltatunk olyan vegyületeket, amelyek (Vla) általános képletében W, Y, és Q₂ jelentése a már megadott, R^g jelentése pedig olyan -A-Br általános képletű csoport, amelyben A jelentése a már megadott.

Az X helyén -NHCHS csoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületeket elő lehet állítani olyan módon, hogy X helyén -NHCHO csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket valamilyen szerves oldószerben - például toluolban - Laweson-reagenssel reagáltatunko

Az X helyén - adott esetben szubsztituált - fenilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket elő lehet állítani olyan módon, hogy LiN[Si(CH^)^]₂~nal reagáltatunk olyan vegyületeket, amelyek (VII) általános képletében és Q₂ jelentése a már megadott, R^^ jelentése pedig -A-(adott esetben helyettesített fenilcsoport), majd a reakcióterméket savfelesleggel hidrolizáltatjuk, és a hidrolízis termékét olyan védett peptidhez kapcsoljuk, amelynek (VIII) általános képletében W és Y jelentése a már megadott.

A reakciót vízmentes aprotikus poláris oldószerben - például tetrahidrofuránban - célszerű lejátszatni -78 °C és a környezet hőmérséklete közötti hőfokon.

A (VII) általános képletű intermediereket Matteson és munkatársai módszerével [Organometallics, 1284-1288 (1984)] lehet előállítani.

A (VIII) általános képletű védett peptidet a természetben elő nem forduló, megfelelő aminosavból kiindulva elő lehet állítani a peptidkémiában szokásosan alkalmazott módszerekkel. Ilyen aminosavak kereskedelmi forgalomban vannak - mint például az

helyén (c) csoportot tartalmazó aminosav - vagy a szakirodalomban ismertetettekhez hasonló eljárásokkal előállíthatok· Ilyen eljárásokat ismertetnek például a következő szakirodalmi helyeken:

- Angew. Chem., 9$. 793 (1981); és

- J. Am. Chem. Soc_o, 109· 6881 (1987)·

Az X helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületeket elő lehet állítani olyan módon, hogy X helyén -0Si(CH₃)₂C(CH₃)₃ csoportot tartalmazó vegyületeket valamilyen deszililezőszerrel, például tetraammónium-fluoriddal reagáltatunk.

A (I) általános képletű vegyületek a tripszinszerü proteázok hatásos inhibitorai, és in vitro körülmények között fel lehet őket használni ezeknek az enzimeknek a diagnosztizálására és hatásmechanizmusuk tanulmányozására. Inhibitorhatásuknak köszönhetően a (I) általános képletű vegyületek ezenkívül ajánlhatók még olyan betegségek megelőzésére és kezelésére, amely betegségeket valamely enzim feleslege idéz elő egy szabályzórendszerben, például a véralvadást vagy a fibrinolizist szabályzó rendszerben·

A következő vizsgálati módszerekkel igazoltuk, hogy a találmány szerinti vegyületek gátolják a tripszinszerü szerin-proteáz enzimek működését:

a) Az enzimműködés gátlásának kinetikai vizsgálata

A vizsgált anyagot feloldjuk kremofor és etanol 1:1 térfogatarányu elegyében vagy dimetil-szulfoxidban. A kapott oldatból desztillált vizes hígít ássál 1 mii koncentrációjú törzsoldatot készítünk. További hígításokat készítünk a vizsgálathoz használt pufferőIdáttál (100 mM nátrium-klóridőt és 0,1 marha18 szérum-albumint tartalmazó, 7,4-es pH-ju, 100 mM nátrium-foszfát-pufferrel). A kinetikai vizsgálatot 96 mikromérőhelyes lemez alkalmazásával hajtjuk végre. Minden egyes mérőhelyen 50 _zul szubsztrátum, 100 ₇ul tesztvegyület és 100 _yul enzim van pufferoldatban. A szubsztrátum és az enzim végkoncentrációi a követ-

ül!), valamint 260 pM marhahasnyálmirigy-tripszin és 500 _zuM

Pefachrome TRY (K = 167,7 /UM)· A vizsgálatokat úgy kezdjük, hogy a vizsgálandó anyagot és a szubsztrátumot tartalmazó oldatokhoz enzimet adunk. A szubsztrátum hidrolizálódásakor felszabaduló p-nitro-anilin mennyiségét 30 percen át figyelemmel kisérjük olyan módon, hogy mikromérőhelyeken alkalmazható Thermomax kinetikus leolvasómüszerrel (Molecular Devices, Menlo Park, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) 405 nm-en mérjük az optikai sűrűség növekedését. A stacioner gátlási mértéket gyorsan elérve meghatározzuk az inhibiciós állandót (K^) olyan módon, hogy az adatokat súlyozott lineáris regresszió alkalmazásával illesztjük ^a Dixon-egyenlethez [Biochem. J., 55. 170-171 (1953)]· A lassan, de erősen kötődő inhibitorok esetében a gátlási mechanizmus az 1. reakcióvázlattal szemléltethető, ahol B, S, P és I jelentése az említés sorrendjében: enzim, szubsztrátum, termék (p-nitro-anilin) és a vizsgálat tárgyát képező, gátló hatású anyag; k_Qn az inhibicióra vonatkozó asszociációs, k_Qff pedig az inhibicióra vonatkozó disszociációs sebességi állandó [Tapparelli és munkatársai: J. Bioi. Chem., 268. 473^-4741 (1993)]· A p-nitro-anilin-képződés időbeli alakulására különböző koncentrációkban alkalmazott inhibitor jelenlétében felvett görbék adatait nemlineáris regresszióval illesztettük az 1, reakcióváz

• ·

- 19 lat szerinti mechanizmusnak megfelelő egyenlethez [Morrison és

Walsh: Adv. Enzymol. Relat. Areas Mól. Bioi., 61. 201-301 (19δ8)]. Ezekkel az analízisekkel becsült adatokat lehet kapni a k_Qn, a k_Qff ®^{s a K}i látszólagos értékeire, amelyekből a valós értékeket a Morrison és Walsh által ismertetett módon lehet a szubsztrátum jelenlétét figyelembe vevő korrekcióval kiszámítani.

A leirt kísérleti körülmények között az 1. példa szerinti vegyületre vonatkozóan értékét 13 nM-nak találtuk.

b) In vitro körülmények között végzett véralvadási vizsgálatok

Az in vitro véralvadási vizsgálatokat összegyűjtött, citráttartalmu emberi vérplazma felhasználásával végezzük. A vizs gálandó anyagot vagy oldószert a vérplazmával együtt 10 percig °C-on inkubáljuk a vizsgálat megkezdése előtt. A trombinos véralvadási időt (TT) 5 U/ml trombin-végkoncentrációnál határozzuk meg. A részlegesen aktivált tromboplasztin jelenlétében mérhető véralvadási időt úgy határozzuk meg, hogy 0,1 ml vérplazmát Í a vizsgálandó anyagot 0,1 ml tisztított szójabab-foszfolipiddel ellagsavban 4 percig inkubáljuk 37 °C-on, majd beadagolunk 0,1 ml kalcium-klorid-oldatot (50 mM). Ennél a vizsgálatnál a találmány szerinti vegyületek 0,1 /UM-0,5 /UM koncentrációban alkalmazva lényegesen növelik a TT-t és az APTT-t. Az 1.

példa szerinti vegyület 1,8 mint 300 s-mal növeli meg a mazva pedig a kontrollérték /UM koncentrációban alkalmazva több TT-t, 4,4 /UM koncentrációban alkalkétszeresére emeli az APTT-t.

c) A vér lemezkék aggregálódásónak in vitro vizsgálata

Mosott emberi vérlemezkéket készítettünk Ardlie módszerének [Br. J. Pharmacol., 19. 7-17 (1970)] egyik módosított vál-

tozatával. 0,46 ml mennyiségű, mosott vérlemezkéket tartalmazó szuszpenziót J7 °C-on tartva 1100 min fordulatszámmal kevertetünk. Két perccel a vizsgálandó anyag vagy oldószer beadagolása után 1 nM humán trombinnal kiváltjuk a vérlemezkék aggregálódását, amelynek mértékét az aggregálódás csúcsértéke és az aggregálódási sebesség inhibitor nélkül tapasztalt gátlása szabja meg. Ennek a vizsgálatnak a során a találmány szerinti vegyületek néhány nM koncentrációnak megfelelő mennyisége jelentős mértékben gátolja a vérlemezkék aggregálódását·

A találmány szerinti, trombin- vagy faktor-Xa-inhibitor vegyületek trombogénellenes tulajdonságokkal rendelkeznek és olyan esetekben alkalmazhatók, ha antitrombogénre van szükség. Ezek a vegyületek rendszerint orálisan vagy parenterálisan juttathatók be a szervezetbe a trombogénellenes hatás kiváltása érdekében. Nagyobb emlősök - igy az ember - esetében a vegyületeket az antitrombogén hatás kiváltásához - önmagukban vagy gyógyszerek készítéséhez használatos hordozóanyagokkal vagy hígító anyag okkal kombinálva - 0,02-15 mg/kg testtömeg, célszerűen 1-10 mg/kg testtömeg dózisban lehet adagolni egységdózisok, naponta többször alkalmazott dózisok vagy olyan készítmények formájában, amelyekből lassan szabadul fel a hatóanyag. Abban az esetben, ha egy betegnek mesterséges vérkeringésre (müszivre) van szüksége, a találmány szerinti hatóanyagokat 0,1-1 mg/kg testtömeg dózisban intravénásán alkalmazzuk. Ha teljes vérről van szó, 1-10 mg/1 mennyiség szükséges a véralvadás megakadályozásához. A gyógyszeriparban jól ismert higitóanyagok közül megemlítjük a cukrokat, a keményítőket és a vizet, amelyek felhasználhatók tabletták, kapszulák, injektálható oldatok és más kiszerelési formák előállításához. A találmány szerinti vegyü leteket azzal a céllal adhatjuk hozzá a vérhez, hogy vérgyüjtő vagy vérelosztó edényekben és csővezetékekben vagy vérrel kapcsolatba kerülő, beültethető készülékekben megakadályozzuk a véralvadást.

Ha a Butler és munkatársai által ismertetett modell [Blood Coag. Fibrinol., 155 (1992)] módosításával artéria és véna rövidre zárása utján váltunk ki trombózist patkányoknál, a találmány szerinti vegyületek dózisfüggő módon akadályozzák a vérrögképződést, Ha az 1. példa szerinti vegyületet intravénásán 0,J mg/kg testtömeg dózisban alkalmazzuk, a vérrögképződés gátoltsága 21 %-os. 5 mg/kg testtömeg intravénás dózissal a vérrögképződés teljesen meggátolható.

A (I) általános képletü vegyületek a tripszinszerü szerin-proteáz enzimek működését gátló hatásuk miatt vénát vagy artériát érintő sebészeti beavatkozások vagy más okra visszavezethető érrendszeri károsodások után javasolhatók az érrendszeri átrendeződés (burjánzás és migrálás) megakadályozására.

A bőrön keresztül végzett transzluminális koszorúér-plasztika (PTCA) általánosan alkalmazott sebészeti eljárássá vált a szivkoszoru-verőereket eltömő ateroszklerotikus vérlemezkék esetében. Kisebb gyakorisággal hajtanak végre érplasztikai műtéteket perifériás véredényeken is, például a combban vagy a vesében található artériákon. Egy ateroszklerotikus vérlemezke lehasitása/összenyomása, valamint a ballonkatéteres érplasztikai beavatkozás alatt az artériafal kitágítása a belhám sejtjeinek további sérülését (vagy eltávolítását) eredményezi, és előidézheti a belhám alatti simaizom sejtjeinek a károsodását is. Ezért lép fel primer szövődményként a PTCA-nál heveny jelleggel az ismételt elzáródás (eltömődést okozó rög épül fel vér lemezkékből • · • · · ·

- 22 az exponált trombogén érfelületen) és idült jelleggel az ismételt érszűkület (elsősorban a simaizom sejtjeinek burjánzása és vándorlása miatt). A PCTA utáni 24 órán belül a betegek mintegy 5 %-ánál heveny módon újrajelentkező érszűkület veszélyezteti az életet, ezért azonnali sebészeti beavatkozást igényel. A sebészeti beavatkozást követő 5-6 hónapon belül a betegek körülbelül 50 %-ánál diagnosztizálható, idült módon újrajelentkező érszűkület mellkasi fájdalmakat okoz, de csak abban az esetben életveszélyes, ha az elzáródás 100 ^-os. (Szivizominfarktushoz vezet, ha a vérlemezkéknek szét kell töredezniük.)

Újabban vizsgálni kezdték, hogy van-e a trombinnak szerepe abban, hogy a véredények miként reagálnak a sérülésre. Mivel a trombin hatást gyakorol a vériemézkékre, szerepet játszhat abban, hogy a vérlemezkék hamar megjelenjenek és aktiválódjanak a károsodás helyén, és a simaizom sejtjeire gyakorolt mitogén hatása révén a trombin növelheti a besürüsödés mértékét az érbelhártyán belül. A trombinkoncentráció valószínűleg nő az érsérülés helyén, mert a normális belhámréteg hiányában folyamatosan aktiválódnak a véralvadási mechanizmus tényezői, és a vérrögök oldódása során felszabadul a véralvadékhoz kötődött trombin. Ráadásul a trombin hozzákapcsolódhat a sejten kívüli anyaghoz, amelyben aktív maradhat és hosszú időn át mentesülhet a vérkeringésben levő, trombinellenes anyagok inhibitorhatásától.

Úgy tűnik, hogy a vérlemezkék és a súlyosan sérült érfal közötti kölcsönhatást részben a helyi trombinképződés is befolyásolja .

Az összegyűlt tapasztalatok azt mutatják, hogy a trombingátlás ígéretes lehetőség a ballonkatéteres érplasztikai beavatkozást követően újra kialakuló érszűkület ellen, de a rendelkezésre

álló hatóanyagok mindegyikének az a hátránya, hogy parenterálisan vagy lokálisan kell őket alkalmazni ahhoz, hogy az adott helyen megfelelő koncentrációban legyenek jelen a hatás kifejtéséhez, illetve a mellékhatások csak korlátozott mértékben jelentkezzenek.

A találmány szerinti vegyületeket fel lehet használni az érrendszeri átalakulások gátlására is. Ilyen esetekben is olyan dózisokat alkalmazunk, mint amikor trombogénellenes hatóanyagként használjuk fel ezeket a vegyületeket.

A találmány szerinti vegyületek előnyös tulajdonsága, hogy szájon keresztül alkalmazhatók, hatásuk kifejtését hamar megkezdik és kevéssé mérgezőek. Ezen kivül meg kell még említeni azt is, hogy a találmány szerinti vegyületek rendkívül hasznosak lehetnek olyan betegek kezeléséhez, akik fokozottan érzékenyek olyan hatóanyagokkal szemben, mint a heparin.

A példákban található szimbólumok jelentése a következő:

- Z = benzil-oxi-karbonil-csoport;

- Boc = t-butil-oxi-karbonil-csoport;

- Ac = acetilcsoport;

- MeOH = metil-alkohol;

- EtOAc = etil-acetát;

- DMF

- DCC

- HONSu

- ΟΓίη

- THF

- n-Bu

- Np

- TLC dimet il-f ormamid; diciklohexil-karbodiimid; N-hidroxi-szukcinimid; pinándiol;

tetrahidrofurán; n-butil-csoport;

p-nitro-fenil-csoport; vékonyréteg-kromatográf ia;

• · · • · · · • ··· • ♦ · • ·· · ·

- ♦ · · • ··· »·

- Bzl

- TiíSal

- BoroPro-OPin

- BoroLys = benzilcsoport;

= trimetil-szilil-alaninj = olyan prolinanalóg, amelyben a karboxilcsoportot B-OPin helyettesíti = -NH-CH-(CH₂-CH₂-CH₂-CH₂-NH₂)Βίο példa

Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [ (CH₂ )₄0H]B-0Pin

A) Boc-D-TMSal-OH

A szakirodalomban megadott módon [Angew. Chem., 93 » 793 (1981)] előállított D-TMSal-etil-észtérből 21,5 g-ot (115,7 mmolt) feloldunk metilén-klóriában, majd az igy kapott oldathoz olyan metilén-kloridos oldatot adunk, amely feleslegben alkalmazott mennyiségű Boc₂0-t tartalmaz. Az igy keletkezett elegyet 15 óra hosszat állni hagyjuk a környezet hőmérsékletén, majd hozzáadunk 500 ml mennyiségű, jéghideg 0,25 N sósavoldatot· A szerves réteget 5 m%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk.

A nyerstermékként kapott színtelen, olajszerü anyagot tisztítás nélkül használjuk fel az elszappanositáshoz. Peloldjuk metanolban, a kapott oldatot 0 °C-ra hütjük, majd 510 ml 1 N nátrium-hidroxid-oldattal elegyítjük, és az igy keletkezett elegyet 0 °C-on 5 óra hosszat kevertetjük. Az elegyet ezután 1 N sósavoldattal pH = 1-re savanyítjuk, majd dietil-éterrel néhányszor extraháljuk. A szerves fázisokat egyesitjük, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott 29,7 g mennyiségű, olajszerü terméket toV · • · · • «·· ···· · »··

- 25 ···

vábbi tisztítás nélkül használjuk fel a következő művelethez.

B) Boc-D-TMSal-Pro-ONSu

29,7 g (115,7 mmol) Boc-D-TMSal-OH-t és 19»0 g (156,5 mmol) p-nitro-fenolt feloldunk EtOAc-ban. Az oldatot 0 °C-ra hütjük, majd beadagolunk 25,4 g (113,6 mmol) DCC-t. Az igy kapott elegyet 1 óra hosszat 0 °C-on, majd 15 óra hosszat a környezet hőmérsékletén kevertetjük. A keletkezett csapadékot kiszűrjük, EtOAc-tal mossuk, és a szürletet vákuumban bepároljuk. A keletkezett olajszerü anyagot flash-kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Eluálószerként hexán és EtOAc 9-1 térfogatarányú elegyét használjuk. Ilyen módon fehér szinü kristályok formájában kapjuk meg a kívánt Boc-D-TMSal-ONp-t.

51,6 g (113,7 mmol) Boc-D-TMSal-ONp-t feloldunk THF-ben.

A keletkezett oldathoz hozzáadjuk ekvimoláris mennyiségű prolin és ekvimoláris mennyiségű trietil-amin vizes oldatát. A kapott elegyet 20 óra hosszat állni hagyjuk a környezet hőmérsékletén, majd a THF-t vákuumban eltávolítjuk, a vizes maradékot pedig vízzel való hígítás után EtOAc-tal néhányszor extraháljuk. A vizes fázis pH-ját 10 m%-os citromsav beadagolásával

3-ra állítjuk. A keletkezett olajszerü terméket EtOAc-tal néhányszor extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítésük után vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A színtelen, olajszerü anyagot dietil-éter és hexán elegyéből átkristályosítva fehér szinü, kristályos vegyület formájában kapjuk meg a Boc-D-TMSal-Pro-OH dipeptidet, amely 176 °C-on olvad meg.

A keletkezett dipeptidből 26,0 g-ot (72,5 mmolt) feloldunk EtOAc-ban. A kapott oldatot 0 °C-ra hütjük, majd hozzáadunk

9,8 g (85,5 mmol) HONSu-et és 14,9 g (72,3 mmol) DCC-et. A ke26 letkezett elegyet 5 óra hosszat 0 °C-on, majd 15 óra hosszat a környezet hőmérsékletén kevertetjük, ezután ismét lehűtjük 0 °Cra, és a diciklohexil-karbamidot kiszűrjük. A diciklohexil-karbamidot EtOAc-tal néhányszor mossuk. A szürletet először 0,1 M vizes nátrium-karbonát-oldattal, majd 2 m%-os vizes kálium-hidrogén-szulfát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Fehér szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg ilyen módon a Boc-D-TLISal-Pro-ONSu-t.

C) (+)-Pinán-diol-(S)-l-klór-5-(tercier-butil-dimetil-sziloxi)-pentán-l-boronát ml DMF-ban feloldunk 10,5 ml (120 mmol) 3-butén-l-olt, 22,3 g (144 mmol) tercier-butil-dimetil-szilil-kloridot és 20,4 g (300 mmol) imidazolt. A keletkezett oldatot egy éjszakán át 35 °C-on kevertetjük. A két fázist elválasztjuk egymástól, és a terméket tartalmazó fázist 2 N borkősavoldattal, vízzel és vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd nátrium-szulfáttal végzett szárítás után vákuumban bepároljuk. Ilyen módon színtelen, olajszerü anyag formájában l-(tercier-butil-dimetil-sziloxi)-3-butént kapunk.

Az előző bekezdés szerint előállított termékből 7,45 g-ot (40 mmol) 5,1 g (40 mmol) katechin-boránnal együtt 24 órán át kevertetünk 125 °C-on. Az igy kapott sárgásbarna szinü, olajszerü anyagot hozzáadjuk 30 ml THF-ban feloldott, 6,9 g (40 mmol) mennyiségű (+)-pinándiolhoz, majd a keletkezett elegyet egy éjszakán át kevertetjük. Flash-krómatograf álás után - amelyet hexánt és StOAc-ot 95^5 térfogatarányban tartalmazó eluálószer alkalmazásával hajtunk végre - kapjuk meg a (+)-pinándiol-4-(tercier-bútil-dimetil-sziloxi)-bután-l-boronátot.

• · ·

- 27 49 ml TEF és 2,8 ml CH^CK, -100 °C-ra hütött elegyéhez 20 perc alatt hozzáadunk 17 ml (27,0 mmol) mennyiségű 1,6 M hexános butil-litium-oldatot. A kapott elegyet 100 °C-on kevertetjük 15 percen keresztül, majd 20 perc alatt beadagolunk 24 ml THFban feloldva 9,0 g-ot (24,5 mmolt) az előbb ismertetett módon előállított pinándiol-boronátból. A reakcióelegyet 15 percen át ismét kevertetjük -100 °C-on, majd beadagolunk 1,24 g (12,3 mmol) szilárd cink-kloridot· A reakcióelegyet ezután hagyjuk, hogy egy éjszakán át felmelegedjék a környezet hőmérsékletére, majd vákuumban bepároljuk, és a maradékot feloldjuk dietil-éter és viz elegyében. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Ilyen módon narancssárga szinü, olajszerü anyag formájában kapjuk meg a (+)-pinándiol-(S)-l-klór-5-(tercier-butil-dimetil-sziloxi)-bután-l-boronátot.

D) Boc-D-TLÍSal-Pro-NH-CH [ (0¾ )₄0Si (t-Bu)Me₂ ]B-0Pin ml THF-ban feloldunk 4,3 ml (20,4 mmol) hexametil-diszilazánt, majd a keletkezett oldatot -78 °C-ra hütjük. A lehűtött oldathoz hozzáadunk 12,8 ml (20,4 mmol) 1,6 L’ hexános butil-litium-oldatot, és az igy kapott reakcióé legyet 1 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd -78 °C-ra hütjük. A lehűtött elegyhez THF-ban feloldva hozzáadunk 8,5 g (20,4 mmol) (+)-pinándiol-(S)-l-klór-5-(tercier-butil-dimetil-sziloxi)-bután-l-boronátot. A keletkezett oldatot 1 órán keresztül -78 °Con kevertetjük, majd hagyjuk, hogy az oldat felmelegedjék a környezet hőmérsékletére (egy éjszaka alatt). Ezután az oldatot -78 °C-ra hütjük, majd dioxánban feloldva hozzáadunk 3 ekvivalens mennyiségű sósavat. A keletkezett elegyet 1 órán át -78 °C-on, két órán keresztül pedig a környezet hőmérsékletén kevertetjük.

Az oldatot ezután -20 °C-ra hütjük, majd metilén-kloridban feloldva beadagolunk 9»28 g-ot (40,8 mmolt) az 1. példa B) pontja szerint előállított aktív észterből. Ezután 5,θ7 ml (40,8 mmol) trietil-amint adagolunk be, majd az így kapott elegyet 1 órán keresztül -20 °C-on, 2 órán keresztül pedig a környezet hőmérsékletén kevertetjük· Az elegy szűrése után a szürletet vákuumban bepároljuk, és a bepárlási maradékot feloldjuk dietil-éter és víz elegyében. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kívánt terméket flash-kromatografálás után kapjuk meg, amelyhez eluálószerként hexán és EtOAc 6:4 térfogatarányú elegyét használjuk fel.

]²⁰ = -45,6° (c = 0,5; MeOH).

D

MH⁺ = 756.

E) Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [(CH₂ )₄0H]B-0Pin

Az 1. példa D) pontja szerint előállított sziloxi-vegyületből 600 mg-ot (0,816 mmolt) feloldunk THB-ban, majd az így keletkezett oldathoz hozzáadunk 514 mg (1,62 mmol) tetrabutil-ammónium-fluoridot. A kapott elegyet egy éjszakán át kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd vákuumban bepároljuk, és a bepárlási maradékot dietil-éter és viz elegyében feloldjuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A mellékterméket szilikagélen EtOAc-tal eltávolítjuk, majd a terméket EtOAc és etanol 9:1 térfogatarányú elegyével eluáljuk. Ilyen módon fehér szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg a cím szerinti vegyületet.

[o<]²⁰ = -72,4° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 622.

··· ··· ·· •·· «···· · • ···· · ·· · ···· « ······ · ·

- 29 2.-4. példák

Boc-D-TMSal-Pr ο-ΝΉ-CH [ (CH? )^ΝΉΟΗΟ ]B-OPin

A) ( + )-Pinándiol-(S)-l-klór-5-bróm-pentája-l-boronát

20,8 ml (203,3 mmol) 4-bróm-l-butént 100 °C-on 16 órán át reagáltatunk 924,4 g (203,3 mmol) katechin-boránnal. A nyerstermék vákuumdesztillálásával fehér szinü, kristályos anyag formájában kapjuk meg a 4-bróm-bután-l-boronátot.

27,7 g (163 mmol) (+)-pinándiolt feloldunk THF-ban, majd a keletkezett oldathoz hozzáadunk 41,6 g (163 mmol) mennyiségű, az előző bekezdésben leirt módon szintetizált 4-bróm-bután-l-boronátot. Az elegyet állni hagyjuk 1 óra hosszat a környezet hőmérsékletén, majd a THF-t vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot flash-kromatográfiás módszerrel tisztítjuk. Eluálószerként hexán és EtOAc 9:1 térfogatarányú elegyét használjuk. Ilyen módon színtelen, olajszerü anyag formájában kapjuk meg a (+)-pinándiol-4-bróm-bután-l-boronátot·

A kívánt (+)-pinándiol-(S)-l-klór-5-bróm-pentán-l-boronátot a szakirodalomban ismertetett módszerrel [Organometallics, 1284 (1984-)] állítjuk elő. 9,9 ml metilén-klorid és THF elegyét -100 °C-ra hütjük, majd 20 perc alatt 1,6 L·' hexános oldat formájában hozzáadunk 71,6 ml (114,5 mmol) n-butil-litiumot. Az igy kapott elegyet 15 percen át -100 °C-on tartjuk, majd beadagoljuk 32,8 g (104,1 mmol) (+)-pinándiol-5-bróm-pentán-l-boronát -78 °C-ra hütött tetrahidrofurános oldatát. Az igy keletkezett elegyet 1 órán keresztül -100 °C-on tartjuk, majd THF-ban 7,1 g (52,0 mmol) vízmentes cink-kloridot adagolunk be. Az igy kapott elegyet 15 percig -100 °C-on tartjuk, majd hagyjuk, hogy az elegy felmelegedjék a környezet hőmérsékletére. Az oldószert vákuumban

- 30 eltávolítjuk, a bepárlási maradékot hexán és víz elegyével felhígítjuk, majd hexánnal néhányszor extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk, és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Ilyen módon sárga szinü, olajszerü anyag formájában kapjuk meg a ( + )-pinándiol-(S)-l--klór-5-bróm-pentán-l-boronátot, amelyet további tisztítás nélkül, közvetlenül használunk fel a következő lépésben.

B) Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)₄Br]B-0Pin

65,2 ml mennyiségű, 66,2 mmol LiN(SiMez)o-t tartalmazó 1 M tetrahidrofurános oldatot lehűtünk -78 °C-ra. Az oldathoz ezután hozzáadunk tetrahidrofurános oldat formájában 25,7 g (65,2 mmol) mennyiségű alfa-klór-boronátot, amelyet a 2. példa A) lépésében állítottunk elő. Az így kapott elegyet először 1 óra hosszat -78 °C-on, majd 15 órán át a környezet hőmérsékletén kevertetjük.

A 15 óra elteltével a reakcióelegyet lehűtjük -78 °C-ra, majd hozzáadunk 196 mmol sósavat 29,8 ml 6,56 N dioxános oldat formájában. A keletkezett oldatot 45 percen át -78 °C-on kevertetjük, majd a környezet hőmérsékletén még 2 órán keresztül folytatjuk a keverést. Az elegyet -15 °C-ra hütjük, majd hozzáadunk egy olyan, -15 °C-ra lehűtött oldatot, amely metilén-kloridban feloldva 29,7 g-ot (65,2 mmolt) tartalmaz az 1. példa B) lépésében előállított Boc-TLZSal-Pro-ONSu-ből. Ezt követően 18,1 ml (150,4 mmol) trietil-aminnal beindítjuk a kapcsolási reakciót. A reakcióelegyet először 15 °C-on kevertetjük 1 órán keresztül, majd a környezet hőmérsékletén 2 óra hosszat. Az elegyet ezután átszűrjük Hyflon, majd vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot dietil-éter és viz elegyével hígítjuk, majd dietil-éterrel • · • · · • · · • · • · • · ·

néhányszor extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd, vákuumban bepároljuk. Dietil-éter és hexán elegyéből végzett kristályosítás után fehér szinü kristályok formájában kapjuk meg a Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)^Br]B-OPin-t, amely 74 °G-on olvad meg.

C) Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [(CH₂ ]B-0Fin

A 2. példa B) lépésében előállított termékből 33,3 g-ot (48,6 mmolt) feloldunk DMSO-ban, majd az igy keletkezett oldathoz hozzáadunk 6,3 g (97>2 mmol) nátrium-azidot. A kapott elegyet 6 órán át kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd dietil-éterből és jeges vízből álló elegyet adunk hozzá. A keletkezett olajszerü anyagot kikristályositva fehér szinü kristályok formájában kapjuk meg a Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)^17^]B-OPint, amely 69-70 °C-on olvad meg.

C^lpO = -56,6° (c = 1,0; MeOH).

MH⁺ = 647.

D) Boc-D-TLiSal-Pro-BoroLys-OPin

A 2. példa C) lépésében előállított azidból 22,0 g-ot (34,0 mmolt) feloldunk EtOAc-ban, majd 4,0 g 10 m%-os szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátort 9 óra elteltével eltávolítjuk, majd az oldatot vákuumban bepároljuk. A keletkező habszerü anyagot EtOAc-ban feloldjuk, majd kikristályositjuk. Ilyen módon fehér szinü kristályok formájában kapjuk meg az előállítani kívánt Boc-TMSal-Pro-BoroLys-OPint, amely 128-129 °C-on olvad meg.

[cx]p° = -40,8° (c = 0,5; CH₂01₂).

MH⁺ =621.

• ·

- 32 Ξ) Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [(CH_? j^NHCHO ]B-OPin

0,224 g (5,95 mmol) hangyasav és 0,550 g (5,2 mmol) ecetsavanhidrid elegyét 2 órán át kevertetjük 60 °C-on, majd 0 °Gra hütjük, és hozzáadunk THF-ban feloldva 1,86 g-ot (5,00 mmolt) a 2. példa D) lépése szerint előállított bór-lizinből. Az igy keletkezett elegyet 10 percig 0 °C-on kevertetjük, majd a kevertetést a környezet hőmérsékletén egy éjszakán át folytatjuk. Ezután beadagolunk 80 ml jeges vizet, a kapott oldatot dietil-éterrel néhányszor extraháljuk, és az éteres extraktumot vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk. Nátrium-szulfátos szárítás és vákuumban végrehajtott bepárlás után fehér szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg a kívánt terméket, amely dietil-éter és hexán elegyéből kikristályositható·

Olvadáspont: 93-99 °0.

= 77,8° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 649.

Hasonló módon állítottuk elő a következő termékeket:

- Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH[(CH₂)^NHCHO ]B-0Pin, [<χΐ2° = -47,2° (c = 0,5; MeOH);

MH⁺ = 663; és

- Boc-D-TMSal-Pro-NH-QH [ (0¾ )^NHCH0 ]B-0Pin, = -88,0° (c = 0,5; MeOH),

MH⁺ = 635.

5.-14. példák

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH Γ (CH₂ j^NHC (0 ) GH^ ]B-0Pin

Líetilén-kloridban feloldunk 20 ^ul (0,25 mmol) piridint

- 33 és 18 /ül (0,25 mmol) acetil-kloridot. A kapott oldatot 0 °G-ra hütjük, majd hozzáadunk 155 »2 mg-ot (0,25 mmolt) a 2. példa D) lépése szerint előállított bór-lizinből, és az igy kapott oldatot 1 órán át kevertetjük. A viz beadagolása után kapott elegyet dietil-éterrel néhányszor extraháljuk, a szerves fázist vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A kívánt terméket olajszerü anyag formájában kapjuk meg.

= -62,6° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 665.

A megfelelő acil-kloridokból vagy acil-bromidokból hasonló módon állítjuk elő azokat a Boc-D-TMSal-Pro-NH-GH[(GH₂j^NHC(0)R]B-0Pin általános képletű vegyületeket is, amelyek R szubsztituense a következő táblázatban megadott.

A példa R [<κ]^0 ^υ MH⁺ sorszáma (c - 0,5; MeOH)

6 *	Et	-55,8°	667
7.	iPr	-60,2°	691
8,		-58,8°	681
9.	CH2Br	-58,8°	741
10.	CH20Me	-79,8°	693
11.	G02Me	-64,8°	707
12.	G02Et	-59,6°	721
13. 14.	NMe2 OCH2G1	-64,2° -62,0°	692 713

15.-16. példák

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [(CH₂ )₄NHC (0 )CH₂C1 ]B-0Pin

THB-ban feloldunk 124,2 mg (0,2 mmol) mennyiségű bór-lizint - amelyet a 2. példa D) lépésében állítottunk elő -, az igy kapott oldatot 0 °C-ra hütjük, majd hozzáadunk 55,2 mg (0,2 mmol) monoklór-ecetsavanhidridet. A keletkezett elegyet 5 órán át a környezet hőmérsékletén kevertetjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A cím szerinti vegyületet fehér színű, habszerü anyag formájában kapjuk meg.

Or ]p° = -57,8° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 697o

Hasonló módon állítjuk elő a Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)₄NHC(O)CClj]B-OPint is.

= -54,0° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 765·

17. példa

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (0¾ )₄NHC(0)0CH^ ]B-0Pin

Metilén-kloridban feloldunk 124,2 mg-ot (0,20 mmolt) a 2. példa D) lépésében előállított bór-lizinből, majd az igy keletkezett oldathoz metilénkloridos oldat formájában hozzáadunk

58,7 /ül (0,24 mmol) Ν,Ο-bisz(trimetil-szilil)-acetamidot. Az igy kapott oldatot 1 órán keresztül a környezet hőmérsékletén kevertetjük, majd 0 °C-ra hütjük, és metilén-kloridos oldat formájában hozzáadunk 19,5 /ül (0,24 mmol) klór-hangyasav-meti1-észtert. A keletkezett elegyet 5 óra hosszat kevertetjük 0 °Con, majd eltávolítjuk a metilén-kloridot. A pH-értéket 0 °C-on pufferoldat beadagolásával 7-re állítjuk, és a kapott elegyet dietil-éterrel néhányszor extraháljuk. A szerves fázist vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A cim szerinti vegyületet ilyen módon fehér színű, habszerü anyag formájában kapjuk meg.

[<k]20 ₌ __59>6° _{(c = Of5}. mqOH).

MH⁺ = 679.

18.-22. példák

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (CH₂ )₄NHC (S)NHCH^ ]B-OPin

A 2. példa D) lépésében előállított bór-lizinből 124,2 mg-ot (0,2 mmolt) feloldunk metilén-kloridban. A kapott oldatot 0 °Cra hütjük, és hozzáadunk 15 mg (0,2 mmol) metil-izotiocianátot. A kaletkezett elegyet 7 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd eltávolítjuk az oldószert. Maradékként fehér szinü, habszerü anyagot kapunk, amelyet dietil-éter és hexán elegyéből ki lehet kristályosítani.

Olvadáspont = 109-113 °C.

[<*]p° = -66,8° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ =694.

A megfelelő izo(tio)cianátokból hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületeket:

- Boc-B-TMSal-Pro-NH-CH [ (CH₂ )₄NHC(S )NHSt ]B-0Pin, [o< ]g° =-66,4° (c = 0,5; MeOH),

MH⁺ = 708;

- Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [(CH₂ )₄NHC(0 )NHCH^ ]B-0Pin, [c<]20 ₌ _62,2° (c = 0,5; MeOH),

MH⁺ = 678;

- Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH[(CH₂ )₄NHC(0 )-NHEt ]B-0Pin, = -65,6° (c = 0,5; MeOH),

MH⁺ = 692; és

- Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [(0¾) ^NHC (0) NHEt ]B-0P in,

C*»* ⁰ = -71,0° (c = o,5; MeOH),

MH⁺ = 678.

23> példa

Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(0¾J^NHCHS]B-0Pin

A 2. példa E) lépésében előállított formamidból 217 mg-ot (0,35 mmolt) toluolban reagáltatunk 70,8 mg (0,175 mmol) Laweson-reagenssel. A reakcióelegyet 1,5 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd vákuumban eltávolítjuk a toluolt. A cím szerinti vegyületet dietil-éterből kristályosítjuk ki.

Olvadáspont: 123-125 °C.

[*<]f° = -74,8° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 665.

24. példa

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (0¾ )₄NHC (8)0¾ ]B-0Pin

A 2. példa D) lépésében előállított bór-lizinbol 124 mg-ot (0,2 mmolt) feloldunk metanolban, majd az így keletkezett oldathoz a környezet hőmérsékletén metanolos oldat formájában hozzáadunk 23 /Ul (0,2 mmol) ditioecetsav-etil-észtert. Az igy keletkezett elegyet 2,5 óra hosszat 60 °C-on kevertetjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot KP-kromatográfiás módszerrel tisztítjuk. Eluálószerként etanol és viz 7:3 térfogatarányu elegyét használjuk. A cím szerinti vegyületet fehér szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg.

[o<]20 ₌ __65>8° _(c = 0,5; ΜθΟΗ).

MH⁺ = 679.

25.-26. példa

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (0¾ )₄NHC (0 )NH_£ ]B-0Pin

A 2. példa D) lépésében előállított bór-lizinből 248,5 mgot (0,4 minőit) és 0,4 ml 1 N vizes sósavoldatot tartalmazó elegyet felmelegitünk 50 °C-ra. Öt perc eltelte után kis részletekben beadagolunk 55,2 mg (0,4 mmol) kálium-cianátot. Hat óra elteltével 50 °C-on vizet adagolunk a reakcióelegyhez, amelyet ezután etil-acetáttal extrahálunk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A cim szerinti vegyületet f la sh-kromatográf ál ás után kapjuk meg. Sluálószerként hexán és EtOAc 1:9 térfogatarányú elegyét használjuk.

[<k ]20 _{= (c =} o,5; MeOH).

MH⁺ = 664.

Hasonló módon állítjuk elő a Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)^NHC(0)NH₂]B-0Pint.

[«xjp⁰ = -54,0° (c = 0,5; MeOH).

Ι.Ή⁺ = 7&5.

27. példa

B oc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (CH₂ )₄NHC (0) CH₂0H ]B-0Pin /U1 (0,6 mmol) piridint, 99,6 /U1 (0,6 mmol) benzil-oxi-acetil-kloridőt, valamint THE-t tartalmazó elegyet 0 °C-ra hütünk, majd beadagolunk 572,4 ng-ot (0,6 mmolt) a 2. példa D) lépésében előállított bór-lizinből. Az elegyet 5 óra hosszat 0 °C-on tartjuk, majd vizet adunk hozzá. Az elegyet ezután dietil-éterrel néhányszor extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk.

A keletkező 570 mg (0,48 mmol) mennyiségű, fehér színű, habszerü anyagot feloldjuk etanolban, és 0,5 g 10 m%-os szénhor dozós palládiumkatalizátor jelenlétében 2,76 x 10 Pa nyomáson hidrogénezzük. A katalizátort 12 óra elteltével eltávolítjuk, és az oldatot vákuumban bepároljuk. A cim szerinti Vegyületet f lash-kromatograf álás után kapjuk meg. Eluálószerként EtOAc és etanol 9:1 térfogatarányu elegyét használjuk.

= -67,0° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 679·

28. példa

Boc-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (0¾ )₄NHS0₂CH₅ ]B-0Pin

THE-bán feloldunk 19,8 yUl (0,25 mmol) metánszulfonsav-kloridot. Az igy kapott oldatot 0 °C-ra hütjük, majd hozzáadjuk /U1 (0,25 mmol) piridinhez. Az igy kapott elegyhez hozzáadunk

155,2 mg-ot (0,25 mmolt) a 2. példa D) lépésében előállított bór-lizinből tetrahidrofurános oldat formájában. A kapott elegyet 2,5 óra hosszat kevertetjük 0 °C-on, majd vizet adunk hozzá. Az elegyet ezután dietil-éterrel extraháljuk. A szerves fá zist nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. így a cim szerinti vegyületet fehér szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg.

Wf° = -61,6° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ =699.

29,-51, példák

Boc-D-TMSal-Prο-ΝΉ-CH [(0¾^¾¾ ]B-0Pin

A) (+)-Pinándiol-(S)-l-klór-3-fenil-propán-l-ooronát

3,47 g (50,0 mmol) sztirol és 3,6 g (30,0 mmol) katechin-borán elegyét 20 óra hosszat 100 °C-on kevertetjük. így sárgásbarna, olaj szerű anyagot kapunk, amelyet hozzáadunk 5,0 g (30,0

• ·

- 39 mmol) (+)-pinándiol tetrahidrofurános oldatához, és az így keletkezett elegyet egy éjszakán át kevertetjük. Flash-kromatografálás után - az eluálást hexán és EtOAc 8:2 térfogatarányú elegyével végezzük - megkapjuk a (+)-pinándiol-2-fenil-etán-1-boronátot·

2,1 ml metilén-klorid és 37 ml tétrahidrofurán elegyét -100 °C-ra hütjük, majd 20 perc alatt beadagolunk 15 ml (24,0 mmol) 1,6 M hexános butil-litium-oldatot. Az így kapott elegyet JO percen át -100 °C-on kevertetjük, majd tetrahidrofurános oldat formájában hozzáadunk 20 perc alatt 6,2 g (21,8 mmol) menynyiségü, már ismertetett módon előállított pinándiol-boronátot. Az így keletkezett elegyet 1 óra hosszat -100 °C-on kevertetjük, majd tétrahidrofurános oldat formájában beadagolunk 1,51 g (10,9 mmol) mennyiségű cink-kloridot. A reakcióelegyet ezután egy éjszakán át állni hagyjuk, miközben felmelegszik a környezet hőmérsékletére. A vákuumbepárlás után kapott maradékot feloldjuk dietil-éter és viz elegyében. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. Ilyen módon narancssárga szinü, olaj szerű anyag formájában kapjuk meg a (+)-pinándiol-(S)-l-klór-3-fenil-propán-l-boronátot·

B) Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [ (0¾)₂0θΗ₅ ]B-0Pin

THF-ban feloldunk 1,7 ml (8,09 mmol) hexametil-diszilazánt az igy kapott oldatot -78 °C-ra hütjük, és hozzáadunk 5,1 ml (8,09 mmol) 1,6 M hexános butil-litium-oldatot. A reakcióelegyet 1 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd -78 °C-ra hütjük, és tetrahidrofurános oldat formájában beadagolunk 2,68 g (8,09 mmol) ( +)-pinándiol-(S)-l-klór-3-fenil-propán-l-boronátot. A kapott elegyet 1 órán keresztül -78 °C-on kevertetjük, majd egy éjszakán át állni hagyjuk, miközben fel- 40 -

melegszik a környezet hőmérsékletére. Az elegyet ezután ismét -78 °C-ra hütjük, majd dioxános oldat formájában hozzáadunk 3 molekvivalens sósavat. Az igy keletkezett elegyet először -78 °C-on 1 óra hosszat, majd a környezet hőmérsékletén 2 órán keresztül kevertetjük. Ezután az elegyet -20 °C-ra hütjük, majd beadagolunk először metilén-kloridos oldat formájában 3,7 g-ot (8,09 mmolt) az 1. példa B) lépésében előállított aktív észterből, majd 2,3 ml (18,2 mmol) trietil-amint. Az igy kapott elegyet először -20 °C-on 1 óra hosszat, majd a környezet hőmérsékletén 2 óra hosszat kevertetjük. Szűrés után a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a bepárlási maradékot dietil-éter és víz elegyében feloldjuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A kívánt terméket flash-kromatografálással kapjuk meg. Az eluáláshoz hexán és EtOAc 6:4 térfogatarányú elegyét használjuk.

[^]²⁰ = -88,6° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 654.

Hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületkét is:

- Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)₂(p-Cl-C₆H )]B-0Pin,

O]²⁰ = -83,2° (c = 0,5; MeOH).

MH⁺ = 688; és

- Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH [(CH₂)₂ (ρ-ΝΙ^-ΟθΗ^]B-0Pin, [«]|° = -84,8° (c = 0,54; MeOH).

MH⁺ = 697.

32. példa

CH^ [0 (CH₂ ) ₂ l^OC^C (0) -D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (CH₂)₄NHCH0 ]B-0Pin A) CH^ [0 (0¾)₂ ] ₃0CH₂C (0) -D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (CH₂ )^ ]B-0Pin ml mennyiségű, ecetsavat és koncentrált sósavoldatot

- 41 • ···· · ··· ···· · ··· ··· ··

9:1 térfogatarányban tartalmazó elegyhez hozzáadunk 5»15 g-ot (8,00 mmolt) a 2, példa C) lépésében előállított azidhoz. Az így kapott elegyet 75 percig kevertetjük, majd vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot dietil-éterből kikristályositva kapjuk meg a HCl*H-D-TLISal-Pro-NH-CH[(CH₂)₄N^]B-0Pint, amely 87 °C-on olvad meg.

Az előző bekezdés szerint előállított termékből 1,17 g-ot (2,00 mmolt), valamint 0,34 ml (2,40 mmolt) trietanol-amint és THF-t tartalmazó elegyhez 0 °C-on hozzáadunk tetrahidrofurános oldat formájában 0,29 ml (2,40 mmol) pivaloil-kloridot, majd az igy kapott elegyet 1 órán át kevertetjük 0 °C-on. A keletkezett oldathoz először tetrahidrofurános oldatban hozzáadunk 533 mg (2,40 mmol) CH^[0(CH₂)₂]^0CH₂C0₂H-t, majd 4,0 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-szulfát-oldatot. A keletkezett elegyet 1 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd beadagolunk telitett, vizes nátrium-hidrogén-szulfát-oldatot. Az igy kapott elegyet 3tOAc-tal néhányszor extraháljuk. A szerves fázisokat először 2 N kénsavoldattal, majd vizes nátrium-klórid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékként kapott nyersterméket feloldjuk metanol és viz 6:4 térfogatarányu elegyében, és a kapott oldatot hexánnal mossuk. A metanolos-vizes fázis bepárlása után kapjuk meg olajszerü anyag formájában a ΟΗ^ΕΟζΟΗ^^^ΟΟΙΡ,ΟζΟ)-D-TIiISal-Pr o-NH-CH[ (CH₂ ]B-0Pint.

[~1|° = -74,5° (c = 0,83; MeOH).

MH⁺ = 751.

B) CH^[0(CH₂)₂]^0CH₂C(0 )-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)₄NH₂]B-0Pin

A 32. példa A) lépésében előállított termékből 1,05 g-ot ·· · • · • · • ·« · · · · • · · * · • · · · · · • · · · •·· ··· ··

- 42 (1,40 mmolt) feloldunk 14 ml etanolban, és 140 mg 10 m^-os szénhordozós palládiumkatalizátor, valamint 0,84 ml (1,38 mmol) 2 N sósavoldat jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátort 2,5 óra múlva eltávolítjuk, és vizet adagolunk be. A vizes fázist dietil-éterrel mossuk, majd vákuumban bepároljuk. Ilyen módon 855 mg (80 %) CH₅[0(CH₂)₂]^0CH₂C(0)-D-TKISal-Pro-NH-CH[(CH₂)₄NH₂]B-0Pint kapunk olaj szerű anyag formájában.

[<* ]p°= -74,2 ° (c = 0,61; MeOH).

MH⁺ = 725.

C) CH^ [0 (CH₂)₂ J₅OCH₂C (0) -D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (CH₂) ₄NHCH0 ]-OPin /U1 (0,80 mmol) hangyasav és 71 /U1 (0,70 mmol) ecetsavanhidrid elegyet 2 óra hosszat kevertetjük 50 °C-on, majd 0 °Cra hütjük. Ezután beadagolunk 325 mg-ot (0,43 mmolt) a 32. példa B) lépésében előállított bór-lizinből tetrahidrofurános oldat formájában, továbbá 0,12 ml (0,86 mmol) trietil-amint. Az igy kapott elegyet 17 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd hozzáadunk EtOAc-ot. Az igy kapott oldatot először 2 N kénsavoldattal, majd vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A tisztítást RP-kromatográfiás módszerrel végezzük. Eluálószerként metanol/viz elegyet alkalmazunk, amelyben a viz koncentrációját 50 v%-ról fokozatosan 25 v%-ra csökkentjük. A cím szerinti vegyületet olaj szerű anyag formájában kapjuk meg.

[ = -80,8° (c = 0,27; MeOH).

MH⁺ = 755.

33« példa

CH₅ [0 (CH₂) ₂ ]₅OCH₂C (0) -D-TMSa 1-Pr o-NH-CH [ (0¾ )₄NHC (0 )NHSt ]B-OPin • · · · »·· · «· • · · ♦» · · « ··« ····· · • ·· ·· · ·· · ···· · ··« ··· ··

- 43 THF-ban feloldunk 325 mg-ot (0,43 mmolt) a 32. példa B) lépésében előállított bór-lizinből, majd a keletkezett oldatot 0 °C-ra hütjük, és hozzáadunk 40 ^ul (0,43 mmol) etil-izocianátot, valamint 48 ^ul (0,45 mmol) N-metil-morfolint. A keletkezett elegyet 4 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén, majd hozzáadunk EtOAc-ot. A kapott oldatot először 1 N nátrium-hidrogén-szulfát-oldattal, majd telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, végül vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfáttal szárítjuk, ezután vákuumban bepároljuk. A cím szerinti vegyületet olajszerü anyag formájában RP-kromatográfiás tisztítással kapjuk meg. Eluálószerként metanol/viz elegyet használunk, amelyben a viz mennyiségét 50 v%ról fokozatosan 25 v%-ra csökkentjük.

[x]2° = -76,0° (c = 0,55; MeOH).

MH⁺ = 796.

34. példa

H-D-TMSal-Pr o-NH-CH [ (CHp )₄NHCH0 ]B(0H)₂

2,5 ml mennyiségű, ecetsavat és koncentrált sósavoldatot 1:9 térfogatarányban tartalmazó elegyben feloldunk 150 mg-ot a 2. példa E) lépésében előállított formamidszármazékból, és az igy keletkezett oldatot 4 óra hosszat kevertetjük a környezet hőmérsékletén. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároljuk, és a bepáriási maradékot háromszor feloldjuk toluolban, majd ismét bepároljuk vákuumban. A cim szerinti vegyületet sárga szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg.

[*<]20 ₌ __65>6° _{(c =} o,55; MeOH).

MH⁺ = 415.

- 44 *· * • · · • · * • · ·· · ···· · *·· · «· ··· ·*« · példa

H-D-TMSal-Pro-NH-CH [ (CH₂ J^NHC (0 )NHEt ]B (OH) ₂

2,5 ml mennyiségű, ecetsavat és koncentrált sósavoldatot

1:9 térfogatarányban tartalmazó elegyben feloldunk 150 mg-ot (0,217 mmolt) a 21. példa szerint előállított Boc-D-TMSal-Pro-NH-CH[(CH₂)₄NHC(0)NHEt]B-OPinbői, majd az igy kapott oldatot 4 órán át kevertetjük a környezet hőmérsékletén. Az oldatot ezután vákuumban bepároljuk, majd a bepárlási maradékot toluolban háromszor feloldjuk és vákuumban ismételten bepároljuk. A cim szerinti vegyületet narancs szinü, habszerü anyag formájában kapjuk meg.

[X ]p° = -74,1° (c = 0,56; MeOH).

MH⁺ = 458.

»99 » 9» · ♦ ···· 9

Szabadalmi igénypontok

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. (I) általános képletü vegyületek, amelyek képletében

   - W jelentése hidrogénatom vagy nitrogénvédő csoport;

   - Y jelentése 2 aminosavból álló szekvencia, amelyben az N-terminális aminosav egy hidrofób oldallánccal rendelkező, a természetben előfordulóktól eltérő aminosav, a másik aminosav pedig L-prolin, azzal a megjegyzéssel, hogy a természetben előforduló aminosavaktól különböző aminosav úgy van kiválasztva, hogy az aminosavakból álló Y-Lys vagy Y-Arg peptid affinitást mutasson valamelyik tripszinszerü proteáz aktív helyéhez;

   - és Q₂ jelentése - egymástól függetlenül - hidroxilcsoport vagy -COR^, -GONR^R₂, -NR^R₂ vagy -OR^ általános képletü csoport, ahol

   1-10 szénatomos alkilcsoport, 6-10 szénatomos arilcsoport, 6-10 szénatomos aralkilcsoport vagy legfeljebb háromszorosan helyettesített fenilcsoport, amelynek szubsztituensei az 1-4 szénatomos alkilcsoportok, a halogénatomok és az 1-4 szénatomos alkoxicsoportok közül kerülnek ki; illetve

   - R^ jelentése hidrogénatom vagy 1-10 szénatomos alkilcsoport; és

   - R^ jelentése -A-X általános képletü csoport, ahol — A jelentése -(CH₂)_Z- általános képletű csoport, amelyben z jelentése 2, 3, 4- vagy 5 lehet;

   -CH (CH^) - (CH₂)₂-; -CH₂-CH (CH^) -C^-; -(CH₂)₂-CH(CH₅)-; -(CH₂)₂-C(CH₅)₂-;

   -CH(CH^)-(CH₂); -CH₂-CH(CH^)-(CH₂)₂-; -CH₂-CH₂-CH (CH^)-CH₂-; - (CH₂) ₂C (CH^)₂-C^-; -(CH₂)₅-CH(CH₅)-; -(CH₂)₃-C(CH₃)₂-; -(CH₂)^CH(CH^)-CH₂-; 6-10 szénatomos ariléncsoport vagy 6-10 szénatomos aralkiléncsoport; és — X jelentése hidroxilcsoport, merkaptocsoport, -NRgBr, általános képletű csoport, amelyben

   --- Rg jelentése hidrogénatom vagy 1-10 szénatomos alkilcsoport; és

   --- R? jelentése 1-10 szénatomos alkilcsoport vagy olyan, -C0-Rg, -CS-Rg vagy -S0₂~Rg általános képletű csoport, amelyben Rg jelentése hidrogénatom, 1-10 szénatomos alkilcsoport, 1-10 szénatomos alkoxicsoport, 6-10 szénatomos árucsoport vagy 6-10 szénatomos aralkilcsoport;

   vagy X jelentése fenilcsoport, amely adott esetben helyettesítve lehet legfeljebb 3 szubsztituenssel a következők közül: halogénatom, hidroxilcsoport, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, -C(NH)R^, “NRio^n -C(O)CRg általános képletű csoport, ahol

   --- Βθ jelentése a már megadott;

   --- jelentése 1-3 szénatomos alkilcsoport ·· * ··

   - 47 • · · • ···· ···· 9 vagy -N(CH₃)₂; és

   ---^E10* ^ν£1^&π1ΐ-^η^ ^E]_]_ jelentése - egymástól függetlenül - hidrogénatom vagy 1-10 szénatomos alkilcsoport, azzal a megjegyzéssel, hogy a x-gal megjelölt aszimmetrikus szénatomnak megfelelően a (I) általános képletű vegyületek 0-, illetve L-konfigurációju izomerek, valamint ezeket az izomereket tartalmazó elegyek formájában létezhetnek·
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül azok a (I) általános képletű vegyületek, amelyeknek a V/ szubsztituense olyan H(CH₂CH₂0) - általános képletű csoport, amelyben p jelentése
3. 3-30; olyan R^CO- általános képletű csoport, amelyben R-^ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy H(CH₂-0-CH₂)^_^q képletü csoport; olyan csoport, amelynek R-^OGO- általános képletében R^₃ jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport, benzilcsoport vagy naftilcsoport; vagy olyan csoport, amelynek ^E14^S^2” általános képletében R-^ jelentése fenilcsoport, naftilcsoport vagy (1-4 szénatomos alkil)-fenil-csoport.

   3. Az 1. vagy a 2· igénypont szerinti vegyületek közül azok a vegyületek, amelyek (la) általános képletében W, Y, R^ és R^ jelentése az 1., illetve a 2. igénypontban megadott, Rés R-^θ pedig valamilyen dihidroxi-vegyület maradéka·
4. 4. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti vegyületek közül azok a vegyületek, amelyeknek a és a Q₂ szubsztituense együttesen (a) képletű csoportot vagy olyan (b) általános képletü csoportot képez, amelyben L jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport .

   « ···· · · · · _ ···· · ··· *·· ··
5. 5. Az 1.-4. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, azzal jellemezve , hogy Y szekvenciájukban olyan, a természetben előforduló aminosavaktól eltérő aminosav maradéka található, amelynek (II) általános képletében R-^y hidrofób csoport, amely lehet legalább két gyűrűt tartalmazó aliciklusos csoport közvetlenül vagy metiléncsoporton keresztül kapcsolódó poláris szubsztituensek nélkül vagy olyan metiléncsoport, amely poláris csoporttal adott esetben helyettesitett aromás csoporthoz, illetve tercier-butil-csoporthoz vagy trimetil-szilil-csoporthoz kapcsolódik.
6. 6. Az 5· igénypont szerinti vegyületek közül az R-^? helyén a (c), a (d), az (e), az (f), a (g), a (h) vagy az (i) képletű csoportot jelentő R-[? csoportot tartalmazó vegyületek.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül a (III), a (TV), a (V) és a (VI) képletű vegyületek.

   SANIOZ LTD. helyett a meghatalmazott: