Verőce (Magyarország)

Ez a szócikk a Pest vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Verőce (egyértelműsítő lap).

Verőce
Verőce, Duna-parti támfal részlete
Verőce címere Verőce zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Szobi
Jogállás	község
Polgármester	Grauszmann György (független)[1]
Irányítószám	2621
Körzethívószám	27
Népesség
Teljes népesség	4159 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	184,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	20,33 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 49′ 60″, k. h. 19° 01′ 60″47.83333, 19.0333347.833330°N 19.033330°EKoordináták: é. sz. 47° 49′ 60″, k. h. 19° 01′ 60″47.83333, 19.0333347.833330°N 19.033330°E
Verőce Pozíció Pest vármegye térképén
Verőce weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Verőce témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Verőce (korábban Nógrádverőce, németül: Werowitz, szlovákul: Verovce) község Pest vármegyében, a Szobi járásban.

A Dunakanyarban Vác és Szob között a Duna bal partján fekszik. Közúton a legegyszerűbben a 12-es főúton lehet eljutni Verőcére, de Szendehely és Rétság irányából megközelíthető a település a 12 101-es úton is; Magyarkút településrészt a 12 102-es, Aranyoskutat pedig a 12 119-es út szolgálja ki. Kerékpárral elkerülhető a közúti forgalom a Váctól kiépített kerékpárúton.

Elérhető Verőce vasúton és vízi úton is. A községen két vasútvonal is áthalad, a 70-es számú Budapest–Szob-vasútvonal és a 75-ös számú Vác–Balassagyarmat-vasútvonal. Előbbinek egy állomása, utóbbinak három megállóhelye van a településen: Verőce vasútállomás a központban, a szobi vonalon, Fenyveshegy megállóhely [korábban Verőce-Fenyves], Magyarkút-Verőce megállóhely és Magyarkút megállóhely pedig a balassagyarmati vonalon. Verőce vasútállomás közúti megközelítését a 12-es főútból kiágazó 12 305-ös út, Magyarkút-Verőce megállóhelyét pedig a 12 101-esből kiágazó 12 304-es út biztosítja.

Nevének eredetét kétféleképpen magyarázzák: az egyik változat szerint kaput jelent, míg a másik változat szerint nevét a Dunába torkolló Nagy-völgy patak régi elnevezéséről (Verőce-patak) kapta. A szó szláv eredetű és olyan vizet jelent, amelyben sok az örvény.

Területén az őskorból és a római korból származó leletek kerültek elő. A település szélén, a Dunaparton még ma is állnak egy római őrtorony maradványai, Valentianus császár korából. A nevét 1444–1460 között említette először oklevél. A település a váci püspökség ősi birtokai közé tartozott, az 1400-as években már mezővárosi (oppidum) rangja volt. A sorsa a török hódoltság alatt a szomszédos településekhez (Nagymaros, Visegrád) hasonlóan alakult, lakossága megritkult. 1597-ben a feljegyzések szerint a törökök és a magyarok között ütközet zajlott le itt. 1598-ban ismét a váci püspökség birtokai közt találjuk, és később is mindvégig a váci püspök birtoka maradt. Az 1715. évi összeírásokkor 12 magyar, 1720-ban 19 magyar és 2 tót háztartást írtak itt össze. A török hódoltság után a községet a Felvidékről visszatért magyarok, az ide telepített szlávok és németek építették újjá.

Az 1950-es megyerendezéssel került Nógrád vármegye Nógrádi járásából Pest megyébe. 1965-ben változtatták Nógrádverőcéről Verőcére a település nevét. 1974. december 31-én Verőcemaros néven egyesítették Kismarossal. 1990. január 1-jén alakult újra önálló községgé.^[3]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,9%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 3,4% németnek, 0,4% szlováknak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 47,2%, református 10,2%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 14,5% (23,1% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 87,2%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% németnek, 0,9% cigánynak, 0,4% szlováknak, 0,1-0,1% románnak, lengyelnek, horvátnak, görögnek, ukránnak, bolgárnak és örménynek, 4,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,1% volt római katolikus, 8,6% református, 1,4% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% izraelita, 2,4% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 12,1% felekezeten kívüli (38,2% nem válaszolt).^[13]

• Helytörténeti Múzeum – 2014-ben nyílt meg a település fennállásának 770. évfordulóján. A Verőcei Helytörténeti Kör szervezésében, az Árpád út 21. szám alatt, az Edvi Illés Aladár villában (a Könyvtár épülete) kapott helyet. Kiállítási anyaga a település 19–20. századi hagyományait, használati tárgyait, kultúráját mutatja be, de a település híres szülötteiről, és a hosszabb-rövidebb ideig itt élt híres emberekről, a község régi életéről is találhatók itt leírások, emlékek.
• Hét vezér haranglábak – 2000-ben a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal által szervezett ünnepségsorozat színpadára, a Hősök terére tervezet épületeggyüttest Szentesi Anikó, Makovecz Imre építészirodájának korábbi mérnöke. A tornyok megformálásánál alkalmazkodott a tervező a Hősök tere szoborcsoportjának elhelyezkedéséhez és kialakításához. A millennium befejeztével 2001. őszén Verőce község képviseletében, gr. Bethlen Farkas fogadta be a tornyokat, a Duna bal partján állnak és Tolcsvay Béla által szerzett zenei hangokkal kísérik az idő múlását. A harangokat Gombos Miklós, arangykoszorús harangöntő mester készítette.^[14]
• Kárpát-Haza Temploma – 2010.06.04-én került átadásra, a búzaszem formájú hófehér istenhajlék, melyet kalákában, közadakozásból építettek a Verőce melletti Lózsi-völgyben, azzal a céllal, hogy a Kárpát-medencében élők összetartozását kifejezze. A templomépítés főszervezője Bethlen Farkas és Szabó András, építészei: Tóth Péter és Szűcs Endre. A templomban található üvegrelief Emese égbeemelését ábrázolja, melyet Borbás Dorka üvegművész készítette, a rakamazi turulkép által ihletve.^[15]
• Barokk stílusú katolikus temploma – 1719-ben épült; gróf Althann Károly váci püspök nagyobbíttatta meg 1736-ban.
• Emlék kápolna – Az 1739-es nagy pestisjárvány emlékére épült.
• Református templom – (1785-ben épült copf stílusban).
• Migazzi-kastély – Migazzi Kristóf váci püspök nyaralókastélya (1766–1774), amelyet a váci székesegyház és a váci diadalív építésze, a Bécsből érkezett olasz származású Isidore Canevale tervezett, az épület ma átalakított formában látható. A kastélyt gróf Nádasdy Ferenc 1824-ben megújíttatta és egyes szobákat festőművészekkel festetett ki, a vadaskertet pedig díszkertté alakíttatta át.
• Botond vezér – a néphagyomány szerint Magyarországon halt meg, és itt, a Nógrád vármegyei Verőcén temették el, ott, ahol most a Migazzi-kastély áll. [1]
• Gorka Géza Kerámiamúzeum
• A település bejáratánál látható az „Életfa”
• Római kori hídfőállás, castellum (őrtorony) romja – A római limes magyarországi szakaszai: Verőce [2]
• Duna-parti támfal – Ybl Miklós egyedülálló tervei alapján
• Rádiómúzeum – a rádiózás kezdetétől a rendszerváltásig gyártott több mint 120 öreg, detektoros és elektroncsöves rádiót, orsós magnetofont, gramofont, lemezjátszót, valamint mérőműszert mutat be, köztük több érdekes, egyedi darabot is. A gyűjtemény Perneky Sándor magángyűjteménye.^[16][17] Jelenleg a helyiség remélt felújításáig nem látogatható.
• Wass Albert Emlékház – 2013. május 31-én került sor, Gróf Czegei Wass Albert Emlékházának felavatására a verőce melletti Lózsi-völgyben, mely az író személyes tárgyainak, székelyföldi kerámiáknak és különleges, személyes vonatkozású fotók sorozatának ad otthont.

• Baktay Ervin (1890–1963) – író, festő, művészettörténész, orientalista 1931 eleje körül előbb a kismarosi szigeten, majd Verőcén, a római romokkal szemben alapított indián törzset és tábort, amely 1963. május 7-én bekövetkezett halála után is fennmaradt.
• Dapsy Gizella (1855–1940) – költő, óvónő egy ideig itt élt férjével Rozsnyay Kálmánnal és itt is halt meg 1940. április 30-án.
• Edvi Illés Aladár (1870. május 25. – 1958. június 1.) – festőművész
• Edvi Illés Gizella (Tolmács, 1871–1944) – a Hunnia csipke megalkotója
• Endrődi (Junga) Sebestyén (1862–1927) – katona, festő és restaurátor itt hunyt el 1927. május 5-én
• Farkas Sándor – műrepülő, berepülőpilóta, oktató 2002 óta itt él Verőcén
• Giergl Kálmán (1860–1954) – építész 1943-tól haláláig itt élt Verőcén.
• Gorka Géza – keramikusművész 1923-tól haláláig itt élt a településen.
• Gorka Lívia – Munkácsy Mihály-díjas magyar keramikus, érdemes művész Itt született és 1954-ig itt élt a településen.
• Huszár Pufi (Huszár Károly) – színész (az 1930-as évektől itt élt a településen). Egykori villáját, a múltban csak "Huszár-lak-tanya"-ként emlegették. Huszár Pufi az első magyar moziszkeccstől egészen hollywoodi filmjei soráig sok értéket tett le a filmtörténelem asztalára. Vendégei voltak a villában Kabos Gyula, Karinthy Ferenc, Rajnai Gábor, s a kor más nagy filmes és színpadi nevei, de titokban egyszer Harold Lloyd-ot is vendégül látta. Az épület ma magántulajdon, nem látogatható.
• Karinthy Frigyes (1887–1938) – magyar író, költő, műfordító, gyermekeivel és a Devecseri családdal a nyarakat rendszeresen Verőcén töltötte. Emlékeit egy versében is megörökítette.
• Kristóf László, (Nógrádverőce, 1911. augusztus 30. – Budapest, 1959. november 28.) csendőr nyomozó törzsőrmester, akit az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás részeként Ságvári Endre 1944-es letartóztatásában való részvétele miatt ártatlanul kivégeztek.
• Kulifay Zsigmond (Verőce, 1796. április 13. – Kunhegyes, 1868. február 17. – református lelkész, egyházi író itt született Verőcén.
• Magyarkúti Béla (1915–1996) – grafikusművész, meseillusztrátor
• Nagy Emília (1955-2022) nyelvész, középiskolai magyartanár, civil aktivista
• Petráss Sári – magyar színésznő, operettprimadonna itt született.
• Rozsnyay Kálmán (Arad, 1871-Verőce, 1948) – hírlapíró, műfordító itt hunyt el 1948. november 14-én.
• Tonelli Sándor (Verőce, 1882. június 2. – Budapest, 1950. július 19.) magyar közgazdasági és szociális író.
• Zubovics Fedor huszárkapitány, a híres lovas, Afrika-utazó és a szárazföldi torpedó feltalálója itt lakott az 1900-as évek körül.

A településhez tartozó bel- és külterületi részek még: Eresztvény, Káposztás, Magyarkút, Aranyoskút, Borbélyhegy, Dunamező, Fehérhegy, Fenyvesdűlő, Lósivölgy, Magyarmál, Szélesrét is.:^[18] Szélesrét Verőce északkeleti külterülete, melynek völgyében a Gingli patak folyik. Az erdeiben őzek és szarvasok élnek, valamint igen sok a vaddisznó. Védett állat a lábatlan gyík, melynek kék pöttyei igen jellegzetesek. A madarak énekét csak a piros kisvasút zakatolása zavarja meg néha. Harkályok, fakopácsok, cinkék, rigók énekétől hangos a völgy. Itt vezet egy földút, ami Verőcét Magyarkúttal összeköti. Egyre többen költöznek ki a környékre a város zajától menekülve a nyugalomba.

• 
  Dunai támfal emlékmű
• 
  Az Aradi vértanúk emlékezetére
• 
  Giergl Kálmán műépítész emlékére
• 
  Csuthy Zsigmond emléktáblája a református templom oldalán
• 
  A múzeum épülete az utca felől
• 
  A Falumúzeum bejárata
• 
  A Falumúzeum
• 
  Huszár Pufi egykori villája Verőcén
• 
  Migazzi-kastély
• 
  Látkép a Dunára
• 
  A Duna Verőcénél
• 
  Verőcei részlet
• 
  Verőce, Főtér. Géza fejedelem szobor
• 
  Verőce, Keresztelő Szent János szobor
• 
  Verőcei részlet
• 
  Díszkút a főtéren
• 
  Emléktábla a Dunapartra vezető lépcsősor oldalán
• 
  Az Ybl Miklós támfal egy részlete a Dunapartra vezető lépcsővel
• 
  A Főutca egyik kapu részlete
• 
  Maros utcai faragott kapurészlet
• 
  A katolikus templom stációi
• 
  Katolikus templom
• 
  Református templom
• 
  Verőce
• 
  Verőce, főutcai látkép
• 
  Állomás, Verőce
• 
  Verőce, Állomás

• Borovszky Samu: Nógrád vármegye
• Verőce honlapja˙[3]
• Kirándulás egy római kori őrtoronyhoz - VERŐCE

• Botond vitéz