HU183783B - Brake bull stop - Google Patents

Description

A találmány tárgya fékező ütközőbak vasúti és nehéz közúti, vagy lánctalpas járművekhez, valamint járműközlekedés elől elzárt tartományok biztosítására.

A találmány szerinti fékező ütközőbak vágányoknál, közlekedési utakon, vagy más egyéb, közlekedésre szolgáló területeken alkalmazható.

A 67.465 számú NDK-beli szabadalmi leírásban betonból készült szilárd ütközőbak van ismertetve, amely az eddig ismert betonból készült szilárd ütközőbakokkal ellentétben rugózott mellvassal van ellátva. A rugózást gumiból készített ütközőrugókkal biztosítják. Noha a rugózó mellvas az ütközési erő egy részét lágyan veszi fel, mégis bizonyos ütközési határerők túllépése esetén károsodás keletkezik az ütköző járművekben, vagy pedig magában az ütközőbakban. Az ütközőbakban és a járműben ebből kifolyólag jelentkezőjavítási ráfordítás tetemes mértéket ölthet. A betonból készített szilárd ütközőbak kialakítása miatt nem alkalmas a forgalom elől időszakosan a pálya elzárására, mivel a le- és az újból felszerelés nem ésszerű. Az ütközőbaknak túlterhelésből adódó elferdülése nem korrigálható a földdel történt merev összekapcsolása miatt.

A 840.258 számú német szabadalmi leírás elcsúsztatható fékező ütközőbakot ismertet. Az ütközőbak a lábazatánál fogva a sínpálya alatt elrendezett, talpfák képezte csúszó elemekhez van kapcsolva csuklókkal, láncokkal, hossztartókkal, vagy ezekhez hasonlókkal. A csúszó elemek egymástól meghatározott távolságra vannak elrendezve. A járműnek az ütközőbakba történő ütközésekor ez a menetirányban eltolódik és eközben egymásután nagyobb számban viszi magával a vonótalpfákat. A vonótalpfék önsúlya, valamint súrlódásuk alapján a felfutott jármű lefékeződik.

Az ilyen fékező ütközőbak viszonylag hosszú csúszómozgása alapján nagy helyet igényel, tehát nehéz közúti, vagy lánctalpas járművekhez teljesen alkalmatlan.

A nem rendeltetésszerű erőhatással szemben ez a fékező ütközőbak nem ellenálló. Mivel a fékező ütközőbak szilárdan van a vágányhoz kapcsolva és fel-, illetve leszereléséhez komoly ráfordításra van szükség, így a közlekedés elől a sínpálya ideiglenes lezárására nem alkalmas. Jelentős helyigénye miatt a fékező ütközőbak alig alkalmas olyan vágányvégekhez, amelyek például csarnokokban vannak elhelyezve.

A gyakorlatból ismeretesek továbbá olyan szilárd ütközőbakok, amelyek ütközőháromszögek alakjában vannak elrendezve a vágányokon és össze vannak ezekkel kapcsolva. Ezek az ütközőbakok viszonylag csak csekély fékezőerőt képesek kifejteni. A vágánnyal történő összecsavarozás miatt a keresztmetszetükben található furatokkal legyöngítik a vágányt. Az ütközőbak túlterhelése esetén a sín tönkremegy, vagy pedig károsodik. Ezek az ütközőbakok nem ellenállóak a nem rendeltetésszerű erőbehatásokkal szemben.

A találmánnyal célunk a járművek, ütközőbakok és a vágány létesítmények javítási ráfordításainak a lecsökkentése károsodásuk elkerülésével, illetve lecsökkentésével, továbbá az ütközőbakok szabványos leírási költségeinek a megtakarítása, valamint a találmány szerinti fékező ütközőbak időszakos alkalmazásánál a fel- és leszerelési költségek lecsökkentése. Cél továbbá a munkafeltételek javítása és a munkabiztonság növelése.

A találmánnyal feladatunk még olyan fékező ütközőbak kialakítása, amely nagy ütközési erőket veszélyeztetés nélkül vesz fel, vágányokhoz és más egyéb közlekedési pályákhoz alkalmazható, vágányzárként, vagy útzárként folyamatosan, vagy ideiglenesen felhasználható, valamint rövid idő alatt fel- illetve leszerelhető, valamint a fékező ütközőbak helyszükséglete kicsi legyen. A nem rendeltetésszerű erőbehatásokra például daruüzemnél a fékező ütközőbak ne tegyen érzékeny.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg a bevezetőben leírt fékező ütközőbaknál, hogy legalább kettő hosszúkás és tömör csúszóblokkelem van a fékszerkezethez képest hosszában, vagy kúposán elrendezve. A csúszó blokkelemek talpa a felfutási oldallal szemben ferdére van lemunkálva, így meg van akadályozva az ütközőbaknak a menetirányban történő elcsúszásakor a széleknek az alapba történő beakadása. Felső oldalukon a fékszerkezethez képest keresztben elrendezett legalább egy összekötő blokkelemmel vannak összekapcsolva a csúszó blokkelemek. A csúszó blokkelemeken az összekötő blokkelemeknek a rögzítése erőzáró és merev. A csúszó blokkelemek még legalább egy kapcsolóretesszel vannak egymáshoz kapcsolva, ahol a kapcsolóretesz erőzáróan és mereven van a csúszó blokkelelmekhez rögzítve. Ezzel még inkább elősegítjük a fékező ütközőbak stabilizálását, valamint a terhelés alakulását. Különleges kialakítása alapján a csúszó blokkelemek felső oldalán a felfutási oldalával szemben kapcsolőretesz van elrendezve és a csúszó blokkelemek felfutási oldalán pedig kapcsolóretesz van elrendezve. Az utóbbiakba szükség esetén később ismertetett felfutóelemek akaszthatok be alakzáróan.

A fékező ütközőbak legegyszerűbben olyan ágyazatra van elhelyezve lazán, amely vágányok esetén legalább a vágány magasságig lett feltöltve. Ugyanilyen egyszerűen rendezhető el kiegészítő ágyazattal, vagy anélkül a fékező ütközőbak úttesten, vagy más egyéb közlekedésre szolgáló területen.

A fékező hatás növelése céljából a fékező ütközőbak felfutási oldalára legalább egy felfutóelemet helyezünk el alak- és erőzáróan párhuzamosan a fékszerkezettel. A felfutóelemek legalább egy részesen vannak kialakítva és a felfutási tartományukkal a vágányon, illetve a közlekedési pályán helyezkednek el. A felfutóelemek következő, egészen a csúszó blokkelemig tartó tartományukban emelkedőén vannak kiképezve. A felfutóelem felfutási tartományának legalább olyan nagyságúnak kell lennie, hogy a felfutó jármű legalább egy kereke, illete egy tengelye részére helyet biztosítson. Az alaktartó, vagy rugalmas felfixtóelemeket a felfutó jármű súlyának legalább egy része terheli, ami elősegíti a felfutóelem és az alap közötti súrlódás növelését, amiből viszont a fékező erő megnövelése származik. Megfelelő alap rendelkezésre állása esetén, illetve az alapra megfelelő ágyazat felhordása esetén azáltal kell a fékező hatást megnövelni, hogy a csúszó blokkelemek talpa a fékező irányra keresztben, vagy ferdén bordákkal, hornyokkal, vagy fogazattal van ellátva. Ezátal a csúszó blokkelemek talpa és az alap, illetve az ágyazat közötti súrlódás megnövekszik, így ez a fékező erő megnövekedését eredményezi.

Ha nekiütköznek a járművek a fékező ütközőbaknak, akkor a fékező ütközőbak megfelelő nagyságú ütközési erő

183 783 esetén kisebb, vagy nagyobb mértékben eltolódik menetirányban. Eközben a fékező ütközőbak felveszi a járművek mozgásenergiáját és megállítja azokat. A felfutott jármű visszamenete után a fékező ütközőbak szükség esetén újból visszahelyezendő az eredeti állásába. Ezt vontatással, vagy daruval emelve oldhatjuk meg. Amennyiben a fékező ütközőbak el van látva felfutóelemekkel várható nagyobb ütközési erő miatt, akkor a lefékezendő járművek legalább egy tengelyükkel ráfutnak a felfutóelemekre és súlyukkal megterhelik azokat. A felfutóelemek és az alap közötti súrlódás, ezáltal a fékező hatás lényegesen megnövekszik.

A találmányt az alábbiakban részletesen rajzon kiviteli példa alapján ismertetjük.

A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti fékező ütközőbak vasúti járművekhez, valamint a

2. ábra a találmány szerinti fékező ütközőbak vasúti járművekhez felülnézetben, a

3. ábra a találmány szerinti fékező ütközőbak egy további kiviteli alakja nehéz közúti járművekhez, valamint a

4. ábra a fenti kiviteli alak felülnézetben.

Acélmű öntőcsarnokában csekély szabad hely esetén vágányvégeknek viszonylag nehéz vasúti járművekkel, mint például öntőkocsival, öntött acéltömbökkel megrakott vagonokkal, salakmaradékkal rakott vagonokkal, vagy ezekhez hasonlóakkal történő véletlen túlhaladással szemben történő biztosítására a vágányvégek valamivel a sínfejeken túlnyúlóan el vannak látva 6 ágyazattal, amely kavicsból készült. A kavicsból készített 6 ágyazatra lazán van elhelyzeve a találmány szerinti fékező ütközőbak.

A fékező ütközőbak három 1 csúszó blokkelemből, kettő 2 összekötő blokkelemből, kettő 3 kapcsolóreteszből, 8 keresztreteszből és három 7 támbordából áll. Az 1 csúszó blokkelemként ócskavasból való öntvénytömbök vannak felhasználva, amelyek ezért nagy fajsúllyal rendelkeznek és kissé kúpos alakúak. Az 1 csúszó blokkelemek talpa kissé ferde a felfutási oldallal szemben ott, ahol a blokk vége kisebb keresztmetszetű. A 2 összekötő blokkelemként szintén ócskavasból való tömbök vannak alkalmazva és a 3 kapcsolóretesz, 8 keresztretesz, valamint a 7 támborda az acél- és hengerműben keletkezett, hulladékot képező félkésztermékekből való. A három 1 csúszó blokkelem egymástól adott távolságra és a vastagabb végeikkel a felfutási oldalon a fékszerkezet hosszában van elrendezve. Az 1 csúszó blokkelemeken kettő 2 összekötő blokkelem van elrendezve mindenkor a fékszerkezeten keresztben, ahol a fékező ütközőbak felfutási oldalán az első 2 összekötő blokkelem szintben van elrendezve és a második 2 összekötő blokkelem mögött van elhelyezve. Mind a kettő 2 összekötő blokkelem mindenkor össze van hegesztéssel kapcsolva az 1 csúszó blokkelemekkel.

A felfutási oldalon a 3 kapcsolóretesz bizonyos magasságban a talp felett rá van hegesztve az 1 csúszó blokkelem homlokoldalára, továbbá a felfutási oldallal szemközt ugyanúgy egy 3 kapcsolóretesz van ráhegesztve az 1 csúszó blokkelem felső oldalára a fékszerkezetre keresztben. A magasságkiegyenlítéshez a felfutási oldalon a fékszerkezetre keresztben 8 keresztretesz van szintben felhegesztve az első 2 összekötő blokkelem felső oldalára. A 8 keresztretesz a fékszerkezet hosszában a 2 összekötő blokkelemeken elrendezett három 7 támbordával van megtámasztva a felfutó vasúti járművek által kifejtett ütközési erőhatásokkal szemben. A 7 támbordák a 2 összekötő blokkelemmel és a 8 keresztretesszel össze vannak hegesztve. A fékező erő megnövelésére és ezáltal a fékút lecsökkentésére a felfutási oldalon a 3 kapcsolóreteszbe kettő 4 felfutóelem van beakasztva alakzáróan. Ezek a 4 felfutóelemek acélból vannak és a fel futási tartományukkal a 9 sínen helyzekednek el. A felfutási tartományhoz csatlakozóan a 4 felfutóelemek ferde él formájában emelkedővel vannak ellátva. A fékező hatás további fokozására az 1 csúszó blokkelemek talpán a ferdére kiképzett tartományon kívül acélból készült néhány 5 borda van felhegesztve a fékezési irányra keresztben.

Amennyiben vasúti jármű véletlenül nekimegy a fékező ütközőbaknak, akkor megfelelő nagyságú fékező erő esetén a fékező ütközőbak eltolódik az ütközési erő irányában még mielőtt a jármű megáll. A fékező ütközőbak nagy önsúlya, a vasúti jármű egy, vagy több tengelye által terhelt 4 felfutóelemek súrlódása, valamint a fékező ütközőbak 5 bordákkal megnövelt csúszósúrlódása hatására a vasúti járművek a fékező ütközőbak viszonylag rövid csúszási szakaszán biztonságosan megállnak. A járműveken, fékező ütközőbakon, illetve a vágánylétesítményben károsodások nem lépnek fel, illetve azok nagyon minimálisak lesznek.

Ha átmenetileg zárnak le egy vágányszakaszt, akkor a fékező ütközőbakot emelőberendezéssel lehet ráhelyezni a vágányra és később onnét ismét eltávolítani különösebb ráfordítás nélkül. A kialakított 6 ágyazat eltávolítása után a sínpálya ismét használható.

Amennyiben a vasúti jármű csak csekély felfutási erőt vált ki a biztosítandó vágánylétesítményben, úgy a találmány szerinti fékező ütközőbak 4 felfutóelem és esetleg az 1 csúszó blokkelemek talpán levő 5 bordák nélkül alkalmazható.

Be- és kirakodási, illetve átrakodási folyamatoknál esetleg még lejtővel is rendelkező közúti, vagy pedig tereppályákra nehéz közúti járművekkel történő nem kívánatos behajtással szembeni biztosítás érdekében a találmány szerinti fékező ütközőbakot használjuk. Szükség esetén több fékező ütközőbak is felállítható egymás mellé.

Itt az előbbi kiviteli példáéhoz képest kisebb hat 1 csúszó blokkelem közül kettő középső 1 csúszó blokkelem a fékszerkezet hosszában és kifelé következő kettő 1 csúszó blokkelem a fékszerkezethez képest egyre növekvő szögű ferdeséggel azaz legyezőszerűen van elrendezve.

Az 1 csúszó blokkelemek egymástól megfelelő távolságra vannak elrendezve.

Elöl az 1 csúszó blokkelemekkel szintben és a fékszerkezetre keresztben van elrendezve egy 2 összekötő blokkelem.

A felfutási oldallal szemben ferdére kiképzett talppal rendelkező 1 csúszó blokkelemek és a 2 összekötő blokkelemek vastag acéllemezből szekrényes tartóként vannak kialakítva, amelyek nehéz anyagoknak, például köveknek, acélanyagoknak, betonnak a belehelyezésével még meg vannak terhelve.

A 3 kapcsolóretesz egyrészt a felfutási oldallal szemben az 1 csúszó blokkelemeken és másrészt pedig a felfutási oldalon az 1 csúszó blokkelemek homlokoldalánál a talp fe3

183 783 lett megfelelő magasságban a fékszerkezetre keresztben van elrendezve.

A 3 kapcsolóreteszek acélból készült félkészanyagból vagy pedig acélidomokból, például rudakból, szögvasakból, sínekből vannak. c

A 2 összekötő blokkelem és a 3 kapcsolóretesz össze van csavarozva, vagy hegesztve az 1 csúszó blokkelemekkel. A fékező hatás megnövelése céljából a fékező ütközőbak felfutási oldalán 4 felfutóelem van elrendezve, amely lemezből készült, a felfutási tartományban fekszik fel a pályára és a tartományt követően emelkedővel van kialakítva. Az 1 csúszó blokkelemek talpa sima marad, ezeket nem látjuk el sem bordával, sem horonnyal, sem pedig fogazással.

' Nehéz terepviszonyok között, például külszíni fejtésnél, erdőgazdaságban, vagy hasonló esetekben, 4 felfutóele- i mekként egymás mellett elrendezett láncok, vagy kötelek, hálós kialakítású szerkezetek, tankok, vagy más lánctalpas járművek elhasználódott láncrészei alkalmazhatók.

A találmány szerinti fékező ütközőbak erdőgazdaságban történő alkalmazása esetén az 1 csúszó blokkelemek, a 2 2 összekötő blokkelemek, a 3 kapcsolóreteszek, a 8 keresztretesz és a 7 támbordák fából is készülhetnek.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK ₂

   1. Fékező ütközőbak vasúti és nehéz közúti, vagy lánctalpas járművekhez, azzal jellemezve, hogy legalább kettő hosszúkás és tömör csúszó blokkelem (1) fékszerkezetre hosszában, vagy kúposán van elrendezve, ahol a csúszó 3 blokkelemek (1) talpa felfutási oldallal szemben ferdére van lemunkálva, továbbá a csúszó blokkelemek (1) felső oldalukon legalább egy összekötő blokkelemmel (2) erőzáróan és mereven vannak összekapcsolva, ahol az összekötőelem (2) a fékszerkezetre keresztben van elrendezve, továbbá a csúszó blokkelemek (1) még legalább egy kapcsolóreteszszel (3) erőzáróan és mereven vannak összekapcsolva, ahol a kapcsolóretesz (3) a fékszerkezetre keresztben van elrendezve, és hogy legalább sínmagasságig feltöltött ágyazaton (6), vagy a pályán, illetve a közlekedési területen van elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti fékező ütközőbak kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy vele legalább egy felfutóelem (4) felfutási oldalon alak- vagy erőzáróan van összekapcsolva.
3. 3. Az 1, vagy 2. igénypont szerinti fékező ütközőbak kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csúszó blokkelem (1) talpa a fékszerkezetre keresztirányú, vagy ferde bordákkal, hornyokkal, vagy fogazattal van ellátva.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti fékező ütközőbak kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy legalább kettő támborda (7) a fékszerkezet hosszában erőzáróan és mereven van elrendezve az összekötő blokkelemeken (2), továbbá a támbordák (7) jármű felfutásából eredő erővel szemben keresztretesszel (8) vannak kitámasztva.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti fékező ütközőbak kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csúszó blokkelemek (1) és/vagy összekötő blokkelemek (2) nagy fajsúlyú anyagból vannak kialakítva.
6. 6. A 2. igénypont szerinti fékező ütközőbak kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy-, vagy kétszeresen van kialakítva, továbbá legalább a felfutási tartományában sínre (9), vagy menetpályára van felfektetve, továbbá alaktartó, vagy rugalmas, továbbá felfutási tartomány lefékezendő jármű legalább egy felfutó kereke, illetve felfutó tengelye által igényelt méretűre van kialakítva.