BVVV L típus

BVVV L típusú motorkocsi
A BKV 436-os nosztalgiavillamosa 2014-ben
Gyártási adatok
Gyártó	Schlick
Gyártásban	1913–1914
Pályaszámok	436–485 (486–500)
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma	41 fő
Ülőhelyek száma	27 db
Méretek
Tömeg	12550 kg
Ütközők közötti hossz	9900 mm
Szélesség	2190 mm
Tengelytávolság	3200 mm
Nyomtávolság	1435 mm
Műszaki adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Váz	Fa
Motor	D 84 W
Tengelyek száma	2
Teljesítmény	2 x 35 LE
Menetkapcsoló	SS 907

A BVVV L típusú motorkocsik a Schlick által gyártott villamos motorkocsik. 1913-ban bukkantak fel először a budapesti síneken. 1963-ban ikerkocsikká alakították őket. 1980-ban selejtezték az utolsót.

A Budapest Városi Villamos Vasút 1913-ban összesen 65 darab kéttengelyes kocsit rendelt a Schlicktől, 1913-ban 50 darab érkezett belőle, ezeket a 436–485 pályaszámcsoportba sorolták. 1914-ben további 15 darab érkezett, azonban a háború miatt nem tudták felszerelni őket elektromos berendezésekkel, ezért csak 1924–25-ben állhattak forgalomba, ezek a 486–500 pályaszámcsoportba kerültek volna.

Az első 50 darab kocsi a 2900-as, míg az 1914-es gyártmányú kocsik a 3000–3014 pályaszámcsoportba kerültek. A BSzKRt alatt történt legnagyobb változtatás az, hogy az eredeti D 84 W motorjukat átépítették, és így körülbelül 60 lóerőre duzzadt a motorkocsi teljesítménye. Először 1934-ben építették át kísérletképpen, de 1937-től kezdve minden kocsiban átépítették a motorokat. A kocsik színezése nem változott jelentősen, ennek az az oka, hogy a BEVV (Budapesti Egyesített Villamos Vasutak) és a BSzKRt szakembereinek nagy része a BVVV-nél dolgozott. Az összes kocsinak sikerült épen átvészelnie a második világháborút. A BSzKRt 1949-es megszűnése után az FVV-hez kerültek.

Az 50-es években a Q típus leváltására és a acélvázasítás miatt hiányzó ezresek pótlására 1956-ban 21 darab 2900-ast alakítottak hegyipályásra. Ezek a kocsik az 58-as és az 59-es villamos vonalán szólóban, míg az 56-oson pótkocsival közlekedtek, miután végeztek az V típus acélvázasításával, visszakerültek a pesti vonalakra. A 60-as évek elején kezdtek eltűnni a hurokvágányok a belvárosban, így egyre nehezebb volt a pótkocsis közlekedés, és nagy kapacitású járművekre volt szükség, ezért az FVV 1961-ben úgy döntött, hogy ikerkocsikká alakítja a 2900-asokat. A 2900-asok 2950-2999 pályaszámcsoportba kerültek. Az ikresítés által kinyert BSzKRt 935-ös motorokat a lőrinci ikerkocsikba tették, azoknak a motorjait csuklós villamosokhoz használták fel. 1966-ban a 3000-es sorozat sem kerülhette el az ikresítést, így a 3050-3065 pályaszámcsoportba kerültek, 1968-ra minden kocsit ikresítettek. A 2900-asok a 60-as években jellegzetesen a két köztemetői vonalon (28, 37) közlekedtek.

A 70-es években a két típus a Ferencváros kocsiszín által kiadott vonalakon közlekedett (13, 20, 23, 30, 31, 51). Az ikerkocsik selejtezése 1977 és 1980 között történt meg. Az utolsó 2900-as villamosokat 1980. június 17-én, az utolsó 3000-eseket június 18-án selejtezték.

1976 augusztusában egy csapat holland villamosbarát jött felderíteni Budapest villamosvonalait és már az első látogatásukkor szerettek volna egy budapesti villamost. Terv szerint egy UV-t vagy egy 1700-ast szereztek volna, de mind a kettőnél elbuktak.

1982-ben a UITP (Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetség) rotterdami ülésén a holland villamosbarátok tudtak beszélni Daczó Józseffel, a BKV akkori vezérigazgatójával és meg tudták neki mutatni az amszterdami múzeumvonalat, ekkor Daczó József megengedte nekik, hogy vegyenek egy fa- és egy acélvázas villamost. A 2900-ast korábban filmforgatáshoz használták; mivel előtte ikerkocsi volt, ezért az egyik vezetőállását újra kellett építeni, ez azonban nem működött megbízhatóan, ezért Amszterdamban nem túl gyakran használták. Miután az acélvázas kocsit megkapták, a 80-as évek közepén Amszterdamba szállították. A 2964-es ott közlekedett a 21. század elejéig; az új vezetőség háttérbe szorította a két budapesti járművet a többi külföldivel együtt. Ez a kocsi több tulajdonoshoz került, majd a 2624-es Magyarországra szállítása után egyre sürgősebben kellett egy új tulajdonos, aki átveszi a kocsit. Budapestnek nem kellett, de Debrecen pont ilyen kocsit keresett, így a VEKE közvetítésével Debrecenbe szállították és felújították, ott 260-as pályaszámon nosztalgiavillamos lett.

Az eredetileg 436-os pályaszámú kocsit 1980-ban selejtezték, majd 1987-re, a budapesti villamosközlekedés megindulásának 100. évfordulójára eredeti állapotára újították fel. Rövid ideig közlekedett nosztalgiaforgalomban, majd a Városi Tömegközlekedési Múzeumban állították ki. 2012-ben, a villamosközlekedés 125. évfordulóján ismét közlekedett, azóta rendszeresen részt vesz nosztalgiajáratokon. Ferencváros kocsiszínben tárolják.^[1]

• 1931-ben a 3006-os és 3007-es motorkocsikból és az 5214-es pótkocsiból egy távkapcsolású szerelvényt állított össze a BSzKRt. A szerelvényt a Nagykörútra szánták, azonban a váltók akkoriban nem voltak reteszelve a aláváltás ellen, így ez a szerelvény csak korlátozásokkal közlekedhetett Budapesten. Mivel a Nagykörúton bevezették a két pótkocsis közlekedést, ezért a szerelvényt 1936 és 1941 között visszaalakították két motorkocsivá és egy pótkocsivá.
• A 2859-es pályaszámú K típusú motorkocsit 1968-ban ikresítették a 3001-es motorkocsival, az új pályaszáma 3065 lett.

• Németh Zoltán Ádám: A 2900-as és 3000-es motorkocsik. villamosok.hu, 2004. december. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
• Németh Zoltán Ádám: A BVVV 2900-asok állománya. villamosok.hu. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
• Varga Ákos Endre: Sárga villamosok Amszterdamban, avagy Ab van Donselaar története. HamPLÓ, 2013. április 28. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
• Varga Ákos Endre: Egy „új” kisöreg: a debreceni 260-as nosztalgiakocsi. Villamos- és közlekedésmánia. (Hozzáférés: 2016. december 23.)