HU180766B - Method and apparatus for binding corn bales and similars - Google Patents

Description

A találmány tárgya röntgencső vákuumtömören lezárt üvegburában elhelyezett anóddal és katóddal, amely röntgencső a hasznos röntgen sugárnyaláb széttartását korlátozó szerkezettel van ellátva.

Az ilyen típusú röntgencsövek párhuzamosító szerkezetek pl. réssel ellátott rekeszek útján egyenletesen vastag, egy síkban haladó röntgen sugárnyalábot állítanak elő viszonylag nagy nyílásszöggel, elsősorban tomográfiái felvételek készítéséhez. A röntgen sugárnyaláb a nyílásszög által határolt minden irányban közel egyenletes energiaeloszlású.

Ilyen röntgen sugárnyaláb előállítására hagyományosan különböző típusú röntgencsöveket használnak. Ezek lényegében négyszögletes keresztmetszetű elektron sugárnyalábot kibocsátó katódból és mozdulatlan vagy forgó, az elektron sugárnyaláb által bombázott anódból állnak, amelyeket vákuumtömören lezárt üvegburában helyeznek el.

Az anód elektron sugárnyaláb által bombázott, í fókusznak nevezett felülete olyan röntgen sugárnyalábot bocsát ki, amely a röntgencsövön kívül elhelyezett párhuzamosító szerkezetek, pl. réssel ellátott rekeszek közvetítésével síkban és legyező alakban halad. ' zárt üvegburában elhelyezett katóddal

A sugárenergia egyenletes eloszlása az anód alakzatától függ, pl. forgó anóddal ellátott röntgencsöveknél síkban és legyező alakban haladó, közel egyenletes energiaeloszlású röntgen sugárnyalábot úgy állítanak elő, hogy az anód hengerfelületébe négyszög keresztmetszetű elektronsugárnyalábat ütköztetnek.

A katódot úgy helyezik el, hogy szabaddá tegye a kivezető utat az anód hengerfelületéből kibocsátott négyszög keresztmetszetű röntgen sugárnyaláb számára, és e sugárnyaláb tengelye a fókuszban az anód hengerfelületére merőlegesen helyezkedjék el.

Az ilyen típusú röntgencsöveknél ismert olyan megoldás, ahol az üvegburán kívül helyeznek el egy rekeszt, amely négyszög keresztmetszetű és a fókuszból kibocsátott röntgen sugarakat síkban, legyezőszerűen haladó sugárnyalábbá alakító réssel van ellátva. Ezt a megoldást részletesen ismertetik a 2 379 158 sz. francia szabadalmi leírásban.

A forgóhengeres anóddal ellátott röntgencsőben az anód hengerfelületével párhuzamosan és ahhoz közel a fókuszon kívüli röntgen sugárzást gátló szerkezet helyezhető el, amely lényegében egymástól eltérő anyagú két rétegből van összetéve. Ezek egyikének külső felületén nyelődnek el azok a szekunder elektronok, amelyek a fókuszról lepattannak és újra felgyorsulva az anód más helyén, tehát a fókuszon kívül röntgen sugárzást hozhatnának esetleg létre. Az anód hengerfelületéhez közelebb elhelyezkedő másik réteg feladata, hogy a fókuszon kívül keletkező röntgen sugárzást elnyelje.

Rögzített anóddal ellátott röntgencsöveknél a röntgen sugarakat kibocsátó felületet pl. a rézből levő anódban kialakított üregbe helyezik, amely felületbe a katódból kibocsátott elektron sugárnyaláb beleütközik. A keletkező röntgen sugarakat ezen üreggel összekötött második üregen vezetik át, amely az elsőre merőlegesen helyezkedik el. Az ilyen kivitelben erősen korlátozva van a fókuszon kívüli röntgen sugárzás veszélye, mert az anód fókuszát viszonylag vastag rézüreg veszi körül. Ezen kívül még réssel ellátott rekeszeket is helyeznek el a röntgencsövön kívül, hogy síkban és legyezőszerűen haladó röntgen sugárnyalábot nyerjenek.

Az említett típusú röntgencsövek valamelyikét tartalmazó röntgen készülék (tomográf), amely ilyen röntgencsőből és a röntgen sugarakat mérő érzékelőkből áll, alkalmas a röntgencső és az érzékelők között elhelyezett test abszorpciós tényezőjének meghatározására, ill. a test előre kiválasztott belső rétegének vizsgálatára.

Az lenne a kívánatos, hogy a vizsgált emberi testet kizárólag csak a felvételre kijelölt rétegben érné röntgen sugárzás, és az érzékelők már csak a test által gyengített másodlagos sugárzást mérnék. Ehhez olyan röntgen sugárnyaláb szükséges, amely lapos legyező alakú és nyalábjának vastagsága állandó.

Az ilyen szigorúan állandó vastagságú sugárnyaláb a technika jelenlegi állása mellett olyan ideális állapotot jelent, amelyhez a gyakorlatban csak közelíteni próbálnak. A valóságban a vizsgálatra kerülő testhez igen közel elhelyezett résrekeszek sem tudják a sugárzás széttartását megfelelően kiküszöbölni, s ennek következtében síkban haladó, de a párhuzamostól eltérő sugárnyalábok keletkeznek.

Ezek az elméleti párhuzamosságtól mindkét irányban eltérő sugárzások a felvételre kijelölt testréstől eltérő részeket is szükségtelenül besugároznak, és növelik a káros szórt röntgensugárzást.

Továbbá a vizsgálatra kerülő testrészt így a valóságban kisebb röntgen sugárzás éri, mint az elméletileg ideális esetben, azaz pontosan síkban és legyezőszerűen haladó sugárnyaláb esetén. Ezen eltérés kiegyenlítéséhez — tehát az eredményes vizsgálathoz a röntgencső által kibocsátott sugármennyiséget növelni kell, azaz a testre erősebb sugárdózist kell adni. A sugárzási dózis ilyen növelése azonban az emberi testet vizsgáló tomográfoknál hátrányos, és tetemesebb sugárvédelmet igényel a nem kívánatos sugárhatások ellen.

A találmány tárgya olyan röntgencső, amely a hasznos röntgen sugárnyaláb széttartását csökkentő szerkezettel van ellátva.

A találmány tehát röntgencső vákuumtömören lezárt üvegburában elhelyezett anóddal és katóddal, ahol az üvegburában az anód közelében le gyező alakú réssel ellátott rekesz van elhelyezve, amely rekesz résében a röntgen sugarakat át nem bocsátó, egymással párhuzamos lemezek vannak elhelyezve.

A találmány szerinti röntgencsőben alkalmazható forgó hengeres anód vagy rögzített anód. Maga a rekesz olyan körgyűrű-cikk keresztmetszetű elem lehet, amelyen az anód fókuszából kilo induló és az anód felületére merőleges síkban haladó legyező alakú sugárnyalábot átbocsátó rést alakítunk ki. A rés metszete a sugárnyaláb síkjában körgyűrű-cikk és nyílásszöge a sugárnyaláb nyílásszögével azonos. A sugárnyaláb sík15 jára merőleges síkban azonban rés négyszög keresztmetszetű, és ahol a négyszög magassága megfelel a sugárnyaláb vastagságának.

A röntgen sugárzást át nem bocsátó, pl. tantálból levő vékony lemezeket egymással párhu20 zamosan ebbe a körgyűrű-cikk keresztmetszetű résbe helyezzük. Ezek a vékony lemezek az anód fókuszát lényegében több kisebb fókuszra osztják, mintha ezen kis fókuszok maguk jóval kisebb széttartást jelentő röntgen sugárnyalábokat 25 bocsátanának ki. így a fókuszból kibocsátott röntgen sugárnyalábot úgy tekinthetjük, mintha az a vékony lemezek számánál eggyel nagyobb számú, igen vékony röntgen sugárnyalábból tevődne össze. Ez a jelenség közvetlenül a rés ki30 lépő részén észlelhető, és keletkezésének oka a röntgen sugarakat át nem bocsátó vékony lemezek .árnyékolása.

A már jóval kisebb mértékben, de mégis fellépő sugárnyaláb széttartás és a réssel ellátott re35 kész, valamint a vizsgálatra kerülő test közötti lényeges távolság, mivel a rekesz az üvegburán belül van, erőteljesen csökkenti a párhuzamos lemezek árnyékoló hatását. így a vizsgálatra kerülő testet lapos és legyező alakban haladó su40 gárnyaláb éri, amelynek széttartása megfelel két szomszédos lemez között kilépő rész-sugárnyaláb széttartásának.

Forgó hengeres anóddal ellátott röngencsőben, egyrészt a párhuzamos lemezek és az üvegbura 45 között tér, másrészt a fókuszon kívüli röntgen sugárzás zavaró hatásának kiküszöbölésére a röntgen sugarakat át nem bocsátó lemezeket vékony fém anyagú fóliával takarjuk. Ezek a vékony, pl. nikkelből levő fóliák ezen kívül még szűrő 50 hatásúak is, mert elnyelik a kis energiájú röntgen sugarakat. így megszüntethető a hasznos, síkban és legyezőszerűen haladó sugárnyaláb energiájához képest jóval kisebb energiájú, a fókuszon kívüli anódpontról kibocsátott röntgen 55 sugárzás zavaró hatása.

A találmányt részletesebben a következő leírásban a csatolt rajzokon szemléltetett kiviteli alakok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti röntgencső ten60 gely irányú metszetét tünteti fel olyan kiviteli alaknál, amelyben a röntgencsőben forgó hengeres anód helyezkedik el, a 2. ábra az 1. ábrán mutatott kiviteli alak keresztmetszete az 1. ábra uu’ vonala mentén, a 3. ábra a találmány szerinti röntgencső ten2 gely irányú metszete olyan további kiviteli alaknál, amelyben a röntgencső anódja rögzített, és a 4. ábra a találmány szerinti röntgencső rögzített anóddal ellátott további kiviteli alakjának keresztmetszete.

Az 1. és 2. ábrák a találmány szerinti röntgencső olyan kiviteli alakját mutatják tengely irányú, ill. keresztmetszetben, amelyben forgó hengeres 6 anód helyezkedik el.

A röntgencsőnek xx’ tengelyre forgásszimmetrikus hengeres 1 üvegburája mindkét végén vákuumtömören van lezárva önmagában ismert módon. Az 1 üvegbura egyik végén helyezkedik el egy 2 katódaljzat, a másik végén a 6 anódot tartó 3 fémtárcsa. Ezen részek illesztését az 1 üvegburához önmagában ismert módon fémötvözetből levő, gyűrű alakú 4 és 5 elemekkel biztosítjuk. Ezen 4 és 5 elemek hőtágulási együtthatója az 1 üvegburáéval közel azonos.

A lapos henger alakú és forgó 6 anód felülete röntgensugarakat kibocsátó anyagból, pl. volframból van, és olyan 7 forgórészhez kapcsolódik, amelynek yy’ tengelye az 1 üvegbura xx’ tengelyével nem esik egybe. A 3 fémtárcsa és 7 forgórész vákuumtömör zárását vékony fémes 8 nyakrész biztosítja az 1977. július 29-én 77'23444 számon bejelentett és közzétett francia szabadalmi bejelentés leírásában ismertetett módon.

A 7 forgórész egy 9 állórész által gerjesztett térben helyezkedik el, és potenciálja megegyezik a 6 anód potenciáljával. Magát a 6 anódot földelhetjük, vagy nagy pozitív feszültségre kapcsolhatjuk, ugyancsak a hivatkozott francia szabadalmi bejelentés leírásában részletesen ismertetett módon.

A 6 anód hengeres felületéhez igen közel helyezünk el egy 12 szerkezetet, amelynek a 2. ábrán látható metszete a 6 anód yy’ tengelyén levő középpontú körgyűrű-cikk. Ezt a 12 szerkezetet mereven csatoljuk a 6 anód tartóelemét képező 3 fémtárcsához, és a 6 anód potenciáljával azonos potenciálon tartjuk. A 12 szerkezet két A és B rétegből áll, és a középső részén nyílással van ellátva egyrészt a 15 és 15’ elektron sugárnyalábok áteresztése végett, másrészt azért, hogy a 6 anód hengeres felületén levő P fókuszból kisugárzott röntgen sugárnyaláb áthaladhasson rajta. A kis fajsúlyú anyagból, pl. grafitból, titánból, vagy egyéb megfelelő anyagból álló A réteg fékező hatással nyeli el azokat a szekunder elektronokat, amelyek újra felgyorsulva a 6 anód P fókuszon kívüli pontjaiba ütköznének, és így ezekből a pontokból kiinduló szekunder röntgen sugárzást idéznének elő. Az A réteggel mereven összekötött B réteg nagy atomsúlyú anyagból, pl. volframból áll, amely a 6 anód P fókuszán kívüli pontokból kisugárzott röntgen sugarakat elnyeli.

A 12 szerkezetet úgy kell méretezni, hogy az lefedje a 6 anód két aa’ és bb’ érintője közé eső teret. A 6 anódnak a hasznos röntgen sugárnyalábot kibocsátó P fókusza a 2. ábrán jelölt 1 tartományon belül helyezkedhet el.

A 6 anód köralakú felületével párhuzamos 11 térelválasztó a 2 katódaljzathoz mereven csatlakozik, és a 6 anóddal szembeni homlokfelületére merőlegesen 10 tartó kapcsolódik, amelynek réssel ellátott körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesze az 1 üvegbura xx’ tengelyére eső középpontú.

Ez a körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesz igen nagy atomsúlyú fémből van azért, hogy a reá eső röntgen sugarakat elnyelje, és magában foglal két 16 és 16’ katód emittert is. A 16 és 16’ katód emitter két 14 és 14’ fókuszáló eleme oly módon van elhelyezve, hogy a nyújtott négyszög keresztmetszetű közelítőleg a 2. ábra síkjára merőleges vonal mentén haladó 15 és 15’ elektron sugárnyalábok a 6 anód hengerfelületét a P fókuszban érjék el. így a kibocsátott hasznos röntgen sugárnyaláb a 6 anód P fókuszát képező alkotó mentén lép fel.

A két 16 és 16’ katód emittert a két 14 és 14’ fókuszáló elemtől villamosán szigetelni kell annak érdekében, hogy a 14 és 14’ fókuszáló elemekre a 16, ill. 16’ katód emitterek feszültségétől eltérő negatív előfeszültséget vezethessünk.

Az ilyen típusú katód kialakítás, az előfeszültségtől függően, lehetővé teszi a P fókuszból kibocsátott röntgen sugárnyaláb jobb összetartását, vagy a röntgencső teljes elektronikus reteszelését. így a hasznos sugárnyaláb méretének csökkentésének, vagyis a keletkező P fókuszok számának redukálásával a sugárnyaláb négyszög keresztmetszetének igen kis vastagsági mérete érhető el.

A két 16 és 16’ katód emitter olyan két 15 és 15’ elektron sugárnyalábot bocsát ki, amelyek nagyobb mérettartományon belül is lehetővé teszik különböző mérető P fókuszok keletkezését, anélkül, hogy a 14, ill. 14’ fókuszáló elemekre előfeszültséget adnánk. A két 15 és 15’ elektron sugárnyaláb kezdeti helye azonos vagy eltérő lehet. A két 16 és 16’ katód emittert egyszerre sohasem üzemeltetjük.

A 14 és 14’ fókuszáló elemekkel ellátott 16 és 16' katód emitterek a körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesz réséhez képest szimmetrikusan helyezkednek el, kiegyenlítve a 16, ill. 16’ katód emitterek hengeres felülete és a 6 anód között fellépő villamos teret, és szabaddá téve az utat a két 15 és 15’ elektron sugárnyaláb egyike által a 6 anód hengeres felületén történő ütközéssel kibocsátott, síkban és legyező alakban haladó röntgen sugárnyaláb számára, amely röntgen sugárnyaláb tengelye a P fókuszban merőleges a 6 anód hengerfelületére.

A körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesznek a 6 anód P fókuszával szembeni középső részén rés van kialakítva, hogy az a nyílásszögben haladó és zz’ szimmetriasíkú röntgen sugárnyaláb áthaladhasson. A kialakított résnek ugyancsak zz’ szimmetriasíkja van, és nyílását a P fókusznál levő csúcspontú a nyílásszög határolja.

A résbe továbbá 17 és 17’ hornyokat marunk, amelyekbe párhuzamosan 18 lemezeket helyezünk el. Ezek a 18 lemezek a 6 anód P fókuszára merőleges síkban terjedő röntgen sugárnyaláb síkjával párhuzamosan, helyezkednek el. A 18 lemezek tantálból vagy egyéb röntgensugarakat át nem bocsátó anyagból vannak, és fő feladatuk megakadályozni azt, hogy a hasznos röntgen sugárnyaláb erősen széttartson. Ez a széttartás elsősorban a 18 lemezek közötti hézagtól és a 18 lemezeknek a hasznos röntgen sugárnyaláb haladási irányában mért hosszától függ. Ha a 18 lemezeket jobban közelítjük egymáshoz, ezzel a sugárnyaláb széttartásának lehetőségét erősen korlátozzuk.

A röntgencső töltésének növelésével a P fókuszból kibocsátott röntgen sugárzás részekre bontását kompenzálhatjuk, elsősorban a 18 lemezek vastagságától, sugárirányban mért hoszszától és egymás közötti hézagától függően.

A hasznos röntgen sugárzást át nem bocsátó 18 lemezek széleit nikkelből vagy más alkalmas anyagból levő, vékony 19 és 20 fóliákkal takarjuk, hogy az 1 üvegburát és a 12 szerkezetet esetleg érő minden zavaró, vagy ártalmas térhatást kiküszöböljük.

A körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekeszen a 14 és 14’ fókuszáló elemeket nemcsak az ismertetett módon, tehát a 6 anód két körfelülete által határolt térben helyezhetjük el. így pl. a 14 és 14’ fókuszáló elemek a 18 lemezekkel ellátott réshez képest ugyan szimmetrikusan, de az

1. és 2. ábrán látható síkhoz képest merőleges síkban is elhelyezhetők anélkül, hogy a 12 szerkezet kifogástalan működését veszélyeztetnénk.

A 3. és 4. ábrán a találmány szerinti röntgencső két olyan további kiviteli alakját láthatjuk, ahol a 6 anód rögzített. Az 1. és 2. ábrával kapcsolatban már bemutatott részek hivatkozási jele azonos a 3. és 4. ábrán is.

A 3. ábrán xx’ tengely irányú metszetben bemutatott röntgencső hengeres 1 üvegburájának két végét az előző példában, forgó-anódos változatban már leírt módon vákuumtömören zárjuk, mégpedig az 1 üvegbura egyik végét 16” katódhoz, a másikat pedig a 6 anódhoz képest.

Magát a 6 anódot két irányban, az xx’ tengely irányában és arra merőleges irányban is kimarjuk. Az így kapott két üreg áthatásában ferde 6’ felület áll elő, amelyből kibocsátódik a röntgen sugárzás, miután a 16” katódból érkező négyszög keresztmetszetű elektron sugárnyaláb a 6’ felületbe ütközik.

A 6 anóddal mereven összekötött és azzal azonos potenciálon tartott 10 tartó olyan réssel ellátott körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekeszt tartalmaz, amelynek középpontja az xx’ tengelyen van.

A 13 rekesz működéséhez olyan rést szükséges kimunkálnunk, hogy a 6 anód ferde 6’ felületén levő fókuszból kibocsátott hasznos röntgen sugárnyaláb ezen szabadon áthatolhasson.

A találmány szerinti megoldásban, a forgó-ánódos változattal azonos módon és ugyanazon okból, ezt a rést a 6 anód fókuszához igen közel marjuk ki, és 17, ill. 17’ hornyokba helyezett, a röntgen sugarakat át nem bocsátó 18 lemezekkel látjuk el.

Ezek az egymáshoz képest párhuzamos 18 lemezek a röntgen sugárnyaláb terjedésének síkjával párhuzamosak lehetnek. A 18 lemezek szélét vékony nikkel, vagy más megfelelő anyagból le vő 19 és 20 fóliákkal takarjuk annak érdekében, hogy az 1 üvegburánál kiküszöböljünk minden káros térhatást és elnyeljük a gyenge, nem a fókuszból kibocsátott röntgen sugarakat, amelyeknek keletkezése a találmány szerinti kivitelű röntgencsőben amúgy is erősen korlátozott.

A 4. ábra rögzített 6 anóddal felszerelt röntgencső keresztmetszetét tünteti fel, amely a 3. ábrán bemutatott röntgencsőhöz hasonló, de körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekeszében attól eltér. Ebben a kivitelben a röntgen sugarakat át nem bocsátó 18 lemezekkel ellátott rést tartalmazó 13 rekesz a 6 anódot teljesen körülveszi. Ennek következtében az 1 üvegbura belső terében a térmező még kedvezőbben oszlik meg, és semmi nem gátolhatja a hasznos röntgensugárnyaláb széttartását akadályozó 12 szerkezet kifogástalan működését.

A gyakorlatban csak egyszer szükséges a megfelelő térbeli pozíciót és a 18 lemezek térbeni elhelyezkedését beszabályozni ahhoz, hogy a kibocsátott röntgen sugárzás a lehető legtökéletesebben azonos síkban, legyezőszerűen és egyenletes vastagságban haladjon, A 13 rekesz helyzete tehát mindig változatlan marad, szemben a hagyományos készülékek röntgencsövön kívül elhelyezett rekeszeivel, amelyeket ismételten szükséges újból beszabályozni.

A rögzített vagy hengeres forgó 6 anóddal ellátott találmány szerinti röntgencső legkedvezőbb felhasználási területe olyan ferde tengelyű rétegfelvételeket készítő röntgenkészülék, amelynek megvilágított részében számos nagy rekesznyílású, síkban haladó sugárnyalábbal egyidejűleg megvilágított sugárzásmérő detektort helyeznek el. A találmány szerint, kis sugárnyaláb széttartást megvalósító röntgencső tehát a felvételre kijelölt testrészt szabatosan csak a kiválasztott területen sugározza be, így a sugárzást detektáló műszereket szinte csak a már csillapított sugármennyiségek érik. így a találmány megkönnyíti a sugárzás érzékelést, és csökkenti azokat a káros hatásokat, amelyek széttartás következtében fellépnek.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Röntgencső vákuumtömören lezárt üvegburában elhelyezett anóddal és katóddal, azzal jellemezve, hogy az üvegburában (1) az anód (6) közelében legyező alakú réssel ellátott rekesz (13) van elhelyezve, amely rekesz (13) résében a röntgen sugarakat át nem bocsátó, egymással párhuzamos lemezek (18) vannak elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rekesz (13) résében elhelyezett lemezek (18) párhuzamosak a legyező alakú lapos röntgen sugárnyaláb síkjával.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rekesz (13) résében elhelyezett párhuzamos lemezek (18) szélei a hasznos röntgen sugárzásnál kisebb energiájú röntgen sugárzást elnyelő fóliákkal (19, 20) vannak takarva.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy forgó hengeres anódja (6) van, az anód (6) tartóeleméhez a röntgen sugárnyaláb széttartását korlátozó szerkezet (12) van rögzítve, a rekesz (13) körgyűrű-cikk keresztmetszetű, párhuzamos az anód (6) hengeres felületével és tengelye egybeesik az üvegbura (1) hosszanti tengelyével (xx’), továbbá a rekeszen (13) negatív feszültségre kapcsolt fókuszáló elemekkel (14,14’) ellátott két katód emitter (16, 16’) van rögzítve, amely két katód emitter (16, 16’) a rekesz (13) lemezekkel (18) ellátott réséhez képest szimmetrikusan van elhelyezve.
5. 5. A 4. igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rekesz (13) lemezekkel (18) ellátott réséhez képest szimmetrikusan elhelyezett két katód emitter (16, 16’) a forgó anód (6) két egymással párhuzamos kör alakú felülete által meghatározott síkok között van elhelyezve.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fókuszáló elemek (14, 14’) feszültsége által szabályozott egy-egy elektronsugarat felváltva kibocsátó katód emitterei (16, 16’) vannak.
7. 7. A 4—6. igénypontok bármelyike szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy

   5 a két katód emitter (16, 16’) azonos negatív feszültségre kapcsolt fókuszáló elemei (14, 14’) egymástól eltérő karakterisztikájúak.
8. 8. A 4—7. igénypontok bármelyike szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy

   10 a két katód emitter (16, 16’) elektron kibocsátását megakadályozó feszültségre van kapcsolva.
9. 9. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy rögzített anódja (6) van, az anódhoz (6) a rönt-

   15 gén sugárnyaláb széttartását korlátozó és az anóddal (6) azonos potenciálon levő szerkezet (12) van rögzítve, továbbá a réssel ellátott rekesz (13) körgyűrű-cikk keresztmetszetű és tengelye egybeesik az üvegbura (1) hosszanti tengelyével 20 (xx’).
10. 10. A 9/igénypont szerinti röntgencső kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lemezeket (18) tartalmazó réssel ellátott rekesz (13) körülveszi az anódot (6).

    2 db rajz, 4 ábra