Nekrózis

A nekrózis - necrosis - (a görög νεκρός = halott szóból ered) egy szerv, szövet sejtjeinek nem programozott sejthalálát takarja, ellentétben az apoptózissal, amely programozott sejthalált jelent. A nekrózis kialakulásának több oka is lehet: sérülés, fertőzés, tumor, infarktus vagy gyulladás.

A nekrózist alapvetően két folyamat indítja el, a sejt enzimatikus elemésztése és a fehérjék denaturációja. Ezek több következménnyel is járnak. Először a fehérjék kicsapódása miatt a citoplazma tejüvegszerűvé, homogénné válik, vakuólák keletkeznek benne és a glikogén mennyisége is láthatóan csökken. A sejtmembrán károsodása miatt egyes enzimek mennyisége a szérumban megemelkedik: SGOT (Szérum glutamát-oxálacetát transzamináz), LDH (Laktát dehidrogenáz), CK (Kreatin kináz).

A szövettanban általánosan használt festéssel (például hematoxilin-eozin) a citoplazma a benne található nagy mennyiségű RNS miatt bazofil, azaz sötétes képet ad, ami nekrózis során megszűnik. Az RNS lebomlik, így a plazma eozinofillá, világos pirossá alakul át.

A sejtmag szerkezete is jelentősen megváltozik. A kromatin állománnyal a következők történhetnek:

• Karyolysis: a DNS-t felbontják az alacsony pH miatt aktiválódó DNS-bontó enzimek
• Karyopicnosis: a sejtmag zsugorodik, a DNS bazofil masszává tömörül
• Karyorrhexis: az összetömörült sejtmag fragmentálódik

Az apoptózis és a nekrózis elkülönítése a sejtek DNS-ének agaróz gélen való méret szerinti elválasztása alapján történik. Az apoptotikus sejtek DNS-e ilyen gélen létraszerű alakot vesz fel, azaz majdnem minden méretben megtalálhatók a DNS fragmentek; míg a nekrotikus sejt DNS-e nem mutat ilyen felosztást, ami az örökítő anyag véletlenszerű, programozott folyamatoktól mentes felbomlásának tudható be.

Azonban a necrosis csak a kiváltó ok bekövetkezte után 12 órával ad fénymikroszkópban is látható képet. Ekkor felismerhető egy centrális, elhalt rész; egy vérzéses szegély (haemorrhagiás zóna); egy leukocytás elhatárolódás és a fagociták rétege.

Egy szövet vagy szerv elhalt sejtjei eltérő nekrotikus mintázatokat vehetnek fel.

1. Koagulációs nekrózis: például szívinfarktusban
2. Kollikvációs nekrózis: például artériás elzáródás hatására a központi idegrendszerben, lúgok vagy fertőzés hatására más szervekben
3. Üszkösödés
4. Zsírnekrózis: a hasnyálmirigyben a külső elválasztású mirigysejtekből kiszabaduló zsirbontó enzimek hatására történő Ca-szappanok keletkezésével járó speciális nekrózis típus.
5. Fibrinoid nekrózis: általában kisebb erek falában immunkomplexek, komplement faktorok által kiváltott gyulladás károsítja az erek falát, fibrinhez hasonló amorf anyag lerakódását segítve elő.
6. Sajtos nekrózis

A szöveti gyógyulás többféle is lehet:

• Teljes gyógyulás (restitutio ad integrum)
• Sarjszövetes pótlás (granuláció)
• Anyaghiány, fekély (ulcus), sipolyozás (fistula) vagy üregesedés (caverna) alakul ki
• Disztrófiás meszesedés (például kalcifikáció)
• Kötőszövetes szervülés (organizáció) és hegesedés (cicatrix)

• Pathológia jegyzet (Dr. Szakáll Szabolcs)
• A pathologia alapjai (Kumar, Cotran, Robbins, 1992, Semmelweis Kiadó, ISBN 963-8154-23-3)
• Histopathologiai gyakorlatok (Dr. Nemes Zoltán, 2005, Debrecen, DEOEC)

• Patológia
• Gyulladás
• Apoptózis