Melich János

Melich János (Szarvas, 1872. szeptember 16. – Budapest, 1963. november 20.) magyar nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus, 1919–1922 között az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1952-től a nyelvészeti tudományok doktora.

Melich Márton szlovák földműves és Molnár Judit fiaként evangélikus családban született. Tíz testvére közül hatot neveltek fel szülei. A családban szlovák anyanyelvük mellett a magyart is jól megtanulták, de Melich később, már nyelvészprofesszorként is, szlovákul beszélt édesanyjával.^[1]

A szarvasi elemi iskolában Melich volt a legjobb tanuló. Tanárai tanácsára íratták be 1883-ban a szarvasi evangélikus gimnáziumba, ahol nagy hatással volt rá magyartanára, Zsilinszky Endre, Bajcsy-Zsilinszky Endre édesapja. A harmadik osztály végén megjutalmazták, mert a szlovák fiúk közül ő tudott legjobban magyarul. Melich nagyon önérzetes volt, a hatodik osztály végeztével, a késmárki líceumban folytatta tanulmányait, mivel szerinte az egyik tanára igaztalanul megbántotta.^[1]

A középiskola befejezése után egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Bécsben folytatta. 1895-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a Budapesti Egyetemen.

1897–1898 nyarán a hazai kolostori könyvtárakban végzett kutatásokat, ekkor találta a Gyöngyösi glossák-at. 1898-ban megbízást kapott (Ortvay Tivadarral és Zolnai Gyulával) Magyarország helységneveinek rendszerezésére, hiszen eddig nem volt a helységeknek hivatalos neve, a kb. 18 ezer település nevei között sok volt az egyforma. Melich a felvidéki településekkel foglalkozott. Ezek a munkálatok 1912-ig folytak. 1899. március–június között tanulmányutat tett Oroszországban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából, ekkor megfordult Varsóban, Pétervárott, Moszkvában, Kijevben, Finnországban, Helsinkiben is.

1900 nyarán két hetet Vas vármegyében töltött, a magyarországi szlovének nyelvhasználatának (vend nyelv) és irodalmának tanulmányozása céljából, de rajta kívül más nyelveket is, így a horvát nyelvet is elemezte. Ezzel kapcsolatban azonban sok tévedése és pontatlansága volt, pl. szlovén és szlovák szerzőket kevert össze.

1901. február–március hónapban nyelvészeti ismereteinek gyarapítása céljából a lipcsei egyetemre küldték, ahol August Leskien szláv előadásait hallgatta. Később tagja lett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.^[2]

1901-ben nyerte el egyetemi magántanári képesítését. 1911-től a budapesti egyetem szláv filológiai tanszékén tanított. 1930-ban Corvin-koszorúval, 1939-ben Corvin-lánccal tüntették ki, 1943-tól 1947-ig az Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárnoka volt.

Tudományos munkásságát három fő területen fejtette ki:

• Feldolgozta a régi magyar szótárirodalom történetét és több ilyen irányú emléket kiadott.
• Foglalkozott a magyar helyesírás régebbi korszakaival.
• Legjelentősebb az etimológiai munkássága volt. Számos helynév, személynév és jövevényszó eredetének megfejtésével lerakta a magyar településtörténeti filológia alapjait és előkészítette a Magyar etimológiai szótár kiadását is. Ezt Gombocz Zoltánnal együtt kezdte el kidolgozni. Kidolgozta a hangtörténeti vizsgálatok alapelveit, melyek máig mérvadóak – a hangtörténetet modern tudománnyá tette.

1963. november 20-án, 91 éves korában Budapesten érte a halál.

• Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes (Victor Lumtzerrel, Innsbruck, 1900)
• Szláv jövevényszavaink (Budapest, 1903, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
• A magyar szótárirodalom (Bp., 1907)
• Nem-magyar keresztnevek jegyzéke (Bp., 1914)
• A honfoglaláskori Magyarország (Bp., 1925, az MTA nagyjutalmát kapta érte)
• Magyar Etymológiai Szótár (I–XVI. füz., I–II. kötet, A–geburnus szócikk, Gombocz Zoltánnal, Bp., 1914–1944. mindketten az MTA nagyjutalmát kapták érte 1921-ben).

• A gyöngyösi latin-magyar szótár töredék. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1898
• Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai? Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (17. 4). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1900
• A brassói latin-magyar szótár-töredék. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (19. 4). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1905
• Révai Miklós nyelvtudománya. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (20. 4). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1908
• Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből, Budapest, 1912
• A magyar tárgyas igeragozás : alaktani fejtegetés. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai (14). Hornyánszky, Budapest, 1914
• Latinbetűs helyesírásunk eredete. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (25. 4). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1934

• OSzK főigazgatói
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Gergely Pál: Melich János (1872 – 1963) (Magy. Könyvszle, 1964. 2. sz.)
• Lovas Rózsa: Melich János 1872 – 1963 (Nyelvtud. Közl. 1964. 1. sz.)
• Kniezsa István: Melich János (Magy. Nyelv, 1964. 1. sz.)
• Berrár Jolán: Johann M. (Acta linguistica Hung. 1965. 1 – 2. sz.)