Keménye

Keménye (Cremenea)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Alparét
Községközpont	Alparét
Irányítószám	407089
SIRUTA-kód	56149
Népesség
Népesség	70 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	272 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 08′ 47″, k. h. 23° 43′ 33″47.146448, 23.72584247.146448°N 23.725842°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 47″, k. h. 23° 43′ 33″47.146448, 23.72584247.146448°N 23.725842°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Keménye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Keménye település Romániában, Kolozs megyében.

Déstől nyugatra fekvő település.

Nevét a szláv kremen=kovakő, tűzkő névből eredőnek tartják

Keménye nevét 1448-ban említette először oklevél Kemene néven.

1473-ban is Kemene, 1597-ben Kemenie, 1649-ben Kemenyő néven írták.

1448-ban a Kecseti család, Kecseti István fia Péter birtoka volt.

1482-ben Mátyás király e birtokot Vingári Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péternek és Mátyásnak adta.

1511-ben végzett összeíráskor Keményét Bethlen Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak a birtokaként említették.

1554-ben Kendi Ferenc birtokának írták.

1632-ben a Haller család birtoka volt és az övék maradt 1678-ig, mikor a Hallerek hűtlensége miatt a kincstár a birtokot lefoglalta.

1694-ben Pap Gábor és Deésy János birtoka volt, de ekkor az elpusztult falvak között szerepelt, mindössze egy lakosa maradt.

1702-ben egytelkes nemesek voltak Keményén Pataki, Nemes és Császkai családok.

1713-ban a falu újból az elpusztult települések között szerepelt, melyet csak egy-két nemes lakott.

1754-ben gróf Mikes Ferencné Eszterházy Kata, Mikes Antal és István birtoka volt. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

1886-ban 146 lakosa volt, ebből 140 görögkatolikus, 6 zsidó volt.

Az 1910-es népszámláláskor 157 lakosa volt, melyből 7 magyar, 150 román volt, ebből 150 görögkatolikus, 6 izraelita volt.

• Görögkatolikus temploma fából épült, a Szent Arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1826-tól vezetnek.

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.