[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Fehérsapkás galamb

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fehérsapkás galamb
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nemzetség: Columbini
Nem: Patagioenas
Faj: P. leucocephala
Tudományos név
Patagioenas leucocephala
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehérsapkás galamb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérsapkás galamb témájú médiaállományokat és Fehérsapkás galamb témájú kategóriát.

A fehérsapkás galamb (Patagioenas leucocephala) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.[1][2] John James Audubon festette le a galambokat, köztük egy csodás akvarellrel a 19. század elején, mely megjelent az Amerika madarai című műben is.

Rendszerezése

[szerkesztés]

A 18. század első felében a fehérsapkás galambot számos természettudós ismertette és szemléltette, köztük John Ray 1713-ban, Hans Sloane 1725-ben és Mark Catesby 1731-ben. De a végül fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban. A Linnaeus tartalmaz egy rövid leírást is, létrehozta a Columba leucocephala tudományos (binomiális) nevet ,[3] és a Columba nembe helyezte, valamint idézi a korábbi szerzőket. A faj monotípusos, vagyis nincs ismert alfaja. A biológiában a monotípusos taxon egy taxonómiai csoport (taxo)), amely csak egy közvetlenül alárendelt taxont tartalmaz. A monotípusos faj olyan faj, amely nem foglal magában alfajokat vagy kisebb, infraspecifikus taxonokat.

Előfordulása

[szerkesztés]

Floridában, Mexikóban, a Karib-térségben, valamint Közép-Amerikában és Kolumbia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint lombhullató erdők. Elsősorban a tengerparti mangroveerdők körüli fészektelepeken él és szaporodik, és a szárazföld belsejébe repül. A téli időszakot gyakran a karibi szigeteken töltik. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 29–40 centiméter, testtömege 210-309 gramm.[5] Körülbelül ugyanolyan méretű, mint a szirti galamb, de kissé kisebb súlyú, mivel kevésbé vaskos, viszonylag hosszabb és négyzet alakú farka van. A felnőtt madarak tollazata palaszürke, majdnem fekete színű. Irizáló gallér részét, csak jó megvilágítás mellett lehet látni, ez a rácsos fehér mintázat zölden világít. A nemeket megkülönböztetni a koronafoltjaik színárnyalatának erősségéből lehet, a hímeké élénkebb fehér, a legtöbb tojóé pedig inkább a szürkésfehérig terjed. A fiatal madarak inkább szürkésbarna színűek. Hívásuk hangos, mély coo-cura-coo vagy coo-croo .

Életmódja

[szerkesztés]

Főleg gyümölcsökkel táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik, de a túlvadászat és lakóhelyének csökkenése így is fenyegeti. Floridában sok esetben repül neki épületeknek, egyéb tereptárgyaknak. Ennek a  galambnak két különálló élőhelyre van szüksége a fennmaradáshoz, az egyik a fészkeléshez, a másik az élelemgyűjtéshez. Jellemzően tengerparti vörös mangrove fás rész (Rhizophora mangle) a szaporodási területük. A mezőgazdaság és az erdőirtás pedig veszélyezteti a faj táplálkozási területeit, jellemzően a szárazföldi erdőkben. A madár nagyon ügyes, és ismert, hogy egyszerűen elhagyja a fészkét, ha megzavarják. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]

Mint a vándorgalamb példájából is láthatjuk, mely "szemlélteti a védelmi biológia egy nagyon fontos elvét: nem mindig szükséges megölni a faj utolsó párját, ahhoz hogy kihaljon." [6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 8.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. The Passenger Pigeon. (Hozzáférés: 1988)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]