Ehető kékkagyló
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Partra vetett példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Mytilus edulis (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ehető kékkagyló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ehető kékkagyló témájú médiaállományokat és Ehető kékkagyló témájú kategóriát. |
Az ehető kékkagyló (Mytilus edulis) a kagylók (Bivalvia) osztályának kékkagylók (Mytiloida) rendjébe, ezen belül a kékkagylófélék (Mytilidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Az ehető kékkagyló az Atlanti-óceán északi részének nyugati és keleti partvidékén, valamint a japán partokon él. A faj közvetlenül nem veszélyeztetett. Még a viszonylag erősen szennyezett vízben is képes megélni, és miután az ember „leszedi”, gyorsan újra szaporodik.
Megjelenése
[szerkesztés]Az ehető kékkagyló a környezettől függően 5-10 centiméter. A héj belsejét borító érzékeny köpenylebeny egy héjszerű anyagból sima réteget választ ki 1-1 milliméter vastagságban, amíg a kagyló növekedik. Belül ez a réteg gyöngyházként jelenik meg. A bisszuszfonal a lábon termelődő sűrű váladék, amely erős „horgonnyá” szilárdul. A kagyló két, szifónak nevezett légcsöve egyikén vizet szippant be, amely a kopoltyúkon halad keresztül, hogy ott az oxigén és a táplálékrészecskék kiszűrődjenek belőle. A víz a kagyló testéből a csillók, vagyis szőrszerű szervek csapásainak segítségével egy szifón keresztül távozik, amikor a kagyló kiszűrte belőle a táplálékrészecskéket. Az ehető kékkagyló napi 45 liter vizet képes átpumpálni testén.
 |
Életmódja
[szerkesztés]
A kifejlett állatok bisszuszfonalaik segítségével sűrű csoportokban megtelepednek a sziklákon és a hullámtörőkön, és általában egész életükben egy helyben maradnak. Tápláléka a vízből kiszűrt apró szerves részecskék, például fitoplanktonok.
Szaporodása
[szerkesztés]A szaporodási időszak kora tavasszal és kora nyáron van. Az ehető kékkagylók egyszerre eresztik a vízbe ivarsejtjeiket (pete és hímivarsejt), amelyek ott keverednek össze. Egy kagyló egy évben akár 25 millió petét is rakhat. A lárva kifejlődési ideje egy hónapig tart.
Fogyasztása
[szerkesztés]Az ehető kékkagyló vitaminokat és fehérjét tartalmazó húsa miatt egyes tengerparti helyeken megbecsült eledel.
Források
[szerkesztés]- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
