[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Dickinsonia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dickinsonia
Evolúciós időszak: késő ediakara, 558–555 Ma
↓
Dickinsonia costata lenyomata Ausztráliából
Dickinsonia costata lenyomata Ausztráliából
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok, Bilateria
Szinonimák
  • ? Chondroplon Wade, 1971[1]
  • Vendomia Keller, 1976[2]
  • Papilionata eyrei Sprigg, 1947=D. costata
Fajok

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dickinsonia témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dickinsonia témájú kategóriát.

A Dickinsonia az Ediakara-fauna egyik jellegzetes élőlénycsoportja. Méretük pár milliméter és mintegy másfél méter között változott. A kövületek alapján leginkább egyfajta soklebenyes ceruzának tűnnek. Sokáig vitatott volt a hovatartozása, Több kutató is a gombák közé sorolta a lenyomatok képzőit, sőt, egyes kutatók egyenesen egy „kihalt birodalom” képviselőjének tartották.[3][4][5] Egy 2018. szeptember 21-én publikált kutatás alapján biztosan állati szervezet volt, ezzel a közvetlen bizonyítékok alapján bizonyított legősibb állati kövületté lépett elő.

Felfedezése

[szerkesztés]
Néhány Dickinsonia fosszília

Az első ilyen fosszíliákat a dél-ausztráliai Flinders hegységben találták. Hasonló fajokat találtak Ukrajnában, a podóliai Dnyeszter-medence Mogilev-formációjában,[6] az Arhangelszki területen, itt a Fehér-tenger melletti Ljamca, Verhovka, Zimnyije Gori településeknél a Jorga formációkban, valamint a Csernokamen formációban az orosz közép-uráli régióban.[7] Ezeket 558-555 millió évesre becsülik.[8]

Az Ediakara-fauna felfedezője, Red Sprigg írta le először az állatot,[9] és a dél-ausztrál bányaigazgató, Ben Dickinson után nevezte el, aki egyben Sprigg munkaadója is volt.

Testfosszíliák

[szerkesztés]

A Dickinsonia fosszíliái homokkőágyakban található negatív lenyomatok. Az ilyen nyomok a fenéklakó szervezetek felső részét mutatják, ami az élőlény testére rakódó homok révén alakul ki.[10][11] Ezek a lenyomatok a homokkő cementálódása révén keletkeznek, a testet alkotó szövetek lebomlását megelőzően. Ennek folyamata nem teljesen tisztázott, történhetett akár a test bomlásakor felszabaduló anyagok miatt is,[11] de lehet karbonátos folyamatok eredménye is.[12] A lenyomatok gyakran torzultak, összenyomódottak, illetve kiterjednek a fedő kőzetre is, ez arra utal, hogy a lény megpróbált kijutni a ráomló üledék alól.[13][14][15]

Esetenként a Dickinsonia más élőlényekkel, például Rangeákkal és Pteridiniumokkal együtt nagyméretű homoklencsék kitöltéseiként találhatóak meg.[8][16][17][18] Ezek a leletek úgy jöhettek létre, hogy az állat elsodródott a helyéről, majd homokfolyamok által összegyűlt egy mélyedésben.[8][18] Ilyenkor a fosszíliák nagymértékben torzultak, sérültek, ennek köszönhetően az első ilyen leleteket egy külön csoportba sorolták, Chondroplon bilobatum néven,[19] és csak később azonosították Dickinsoniaként.[1]

Nyomfosszíliák

[szerkesztés]
Ediacara tengeri életkép, a jobb alsó sarokban egy Dickinsonia

Számos nyomfosszíliát, ilyen például az Epibaion vagy a Phylozoon, azonosítottak a Dickinsonia és rokonai táplálkozási nyomaiként. Ezek nagy, kerek benyomódásuk az állatok alsó felén.[13][14][20] Ezek talán a szervezet nyomai, ahogy hevert az üledék felszínén, és nyálkát választott ki a mikrobiális rétegen,[21] vagy amint feloldotta azt a felszíváshoz.[21][22] Az is lehetséges, hogy ezek valamiféle "gördülési nyomok", amiket az élőlény hagyott maga után, miközben táplálkozott, vagy igyekezett félrelökni a konkurrenciát.[21] Időnként ezek a lenyomatok átfedik egymást. A hosszanti gerincek mindazonáltal arra utalnak, hogy ezek valóban táplálkozási nyomok, mivel ilyet inkább az emésztőrendszerből távozó anyag hagy maga után, és a gördülés okozta üledékfelkavarodás nem figyelhető meg.[13][14]

Fajok

[szerkesztés]

1947 óta a következő Dickinsonia fajokat azonosították:

  • D. costata Sprigg, 1947 (típusfaj)[9]
  • D. minima Sprigg, 1949[23]
  • D. spriggi Harrington et Moore, 1955[24]
  • D. elongata Glaessner et Wade, 1966[25]
  • D. tenuis Glaessner et Wade, 1966[25]
  • D. lissa Wade, 1972[26]
  • D. brachina Wade, 1972[26]
  • D. menneri Keller, 1976 =Vendomia menneri Keller, 1976,[16] 2007-ben Ivancov besorolta a Dickinsonia csoportba[2]
  • D. rex Jenkins, 1992[27]

Ugyanakkor nincs kizárva, hogy ezek közül mindössze négy vagy öt ténylegesen különálló faj, ezek:

  • D. costata. (fiatalabb szinonímái D. minima, D. spriggi, and D. elongata; holotípus). Más fajokkal ellentétben a D. costata kevesebb és szélesebb szegmensekkel rendelkezett.
  • D. tenuis (fiatalabb szinonímája D. brachina). Erősen emlékeztet a D. costata fajra, de több és vékonyabb szegmense volt, valamint enyhén megnyúlt alakja.
  • D. lissa szélsőségesen megnyúlt alakú faj (egészen 1 cm-ig), egészen szalagszerű testtel és számos szegmenssel. A fej szegmensei rövidek a test többi részén található szakaszokhoz képest. A fejrésztől a test végéig két kiemelkedés fut végig az állaton.
  • D. menneri (ifjabb szinonímája Vendomia menneri) a kevés szegmense és a jól elkülönülő fejrésze alapján a D. costat ifjabb alakjának tűnő, alig 8 mm-es állatka. D. menneri mindössze a kissé elnyúlt formája miatt különbözik D. costata ifjabb formájától.
  • D. rex eredetileg a D. elongata paratípusból lett kiemelve. Igazából csak a kiugróan nagy méretük miatt lettek a többi fajtól elkülönítve, más eltérés a leírásukban nincs. A fajnak tekintés is mindössze ezen alapul. A D. rex egyedei azonban lehetnek nagyra nőtt D. costata vagy D. tenuis fajba tartozók is.

Szervezet

[szerkesztés]
A Dickinsonia costata egyedfejlődése

A Dickinsonia fosszíliái kizárólag lenyomatok és mélyedések formájában ismertek. Ezen hosszúkás kerekded formák hossza a pár millimétertől a mintegy másfél méterig (1.4 m) terjed, vastagságuk pedig a milliméter törtrészétől a pár milliméterig.

Az élőlény teste kétoldali szimmetriát mutat, szakaszolt, kerek vagy ovális formájú, az egyik végén enyhén megduzzadva, amitől kissé tojásszerűvé válik. A bordaszerű, sugárirányú szeletek a test végei felé hajlanak, a test szélesebb végén vastagabbak, a túloldalon keskenyebbek. A szegmenseket egy vékony hasadék vagy barázda osztja a test tengelyében bal és jobb félre, amelyek azonban nem szimmetrikus párjai egymásnak, inkább egyfajta csúsztatva tükrözésként értelmezhető. Ugyanakkor ezek a szeletek egymás izomerjei.[2][28][2][13] Hasonló szerkezet található a Sprigginia nevű, szintén rejtélyes kövületen, így nem zárható ki a két csoport közötti kapcsolat. Adolf Seilacher szerint ezek a szeletek valójában egyfajta pneumatikus kamrák, amiket a környezetinél nagyobb nyomású folyadék töltött ki, hasonlóan egy varratolt légágyhoz.[29][30]

Néhány látványos fosszília alapján sejthető a Dickinsonia belső felépítése is. Eszerint egyetlen belső üreg felelős a táplálék emésztéséért és szervezeten belüli elosztásáért.

A Dickinsonia valószínűsített belső felépítése az emésztő-elosztó rendszerrel.

A Yorgia hasonló fosszíliáin megkülönböztethető egy szegmentálatlan rész is, amit általában fejnek tekintenek. Egy másik hasonló fosszília a Rutgersella, amelynek a központi mélyedése nem húzódik a test teljes hosszában végig.

Az Oroszország északnyugati részén felfedezett Dickinsonia fosszíliákban sikerült állati sejteket jellemző koleszterinmolekulákat is kimutatni, ez alapján a korábbi viták az élőlény mibenlétéről eldöntettek - a Dickinsonia egyértelműen egyike a legősibb ismert többsejtű állatoknak.

Besorolása

[szerkesztés]

A Dickinsonia hovatartozása bizonytalan. Tekintették már medúzának, korallnak, soksertéjű féregnek, turbelláriának, gombának, xenophyophyorának, protisztának, tengeri virágállatnak, zuzmónak,[21][31] és a gerincesek egy közeli rokonának is.[32] A Rutgersella, Yorgia és Marywadea nemek is valószínű rokonai. Ugyanakkor lehetséges, hogy a Dickinsonia egy már kihalt Kambrium előtti állatcsoport tagja. A felépítése lazán idézi más élőlények felépítését az Ediakara faunából, így lehetséges, hogy egy kládot alkotott a Charniával és a rangeafélékkel.[33] Adolf Seilacher még tovább ment elképzeléseivel. Szerinte a teljes Ediakara fauna egy külön országot alkot, ami régebben Vendozoa, manapság Vendobionta néven emlegetnek, és a modern többsejtű állatok megjelenése előtt virágzott.[4]

Az állat sokkal több, mint egy tengeri szivacs, de kevesebb, mint a valódi szövetes állatok bármelyike. A lény bizonyítottan mozgásra képes volt, ezt a táplálkozási nyomfosszíliák támasztják alá.[34] Ugyanakkor nincs nyoma szájnak, végbélnyílásnak vagy zsigereknek, ez arra utal, hogy az állat a hasi oldalának szövetén keresztül szívta fel a táplálékát. A korongállatka mutat hasonló tulajdonságokat, továbbá a szivacsok és a valódi szövetes állatok között találhatóak a rendszertanban, így lehetséges, hogy a Dickinsonia egy külcsoportjuk, esetleg belcsoportja a kládnak.[34][35]

Greg Retallack szerint egyes Ediakara fosszíliák leginkább zuzmók lehettek, erre utal a testük ellenállása az eltemetődés utáni folyamatokkal szemben.[21][36] Érvelése szerint ezek bomlási mintája inkább a levelek, gombák vagy zuzmók bomlására hasonlít, mintsem a lágy állati szervezetek bomlására, amik eltorzulnak ennek során.[21] Az ősi üledékek vizsgálata szerint a Dickinsonia elképzelhetően a szárazföldön élhetett,[37] ezt azonban a tudományos közösség vitatja.[38][39] Egy 2018 szeptemberében megjelent írás szerint a Dickinsonia koleszterint tartalmazott - a zuzmóalkotó gombák ergoszterolt termelnek, így a fosszíliáikban is jellemzően ez a vegyület található meg, míg a Dickinsonia kövületeiben semmi, vagy legfeljebb 0,23% ergoszterol mutatható ki.[40]

2017-ben megállapították, hogy a Dickinsonia a valódi szövetes állatok közé tartozott, de pontosabb rokonságot nem határoztak meg.[41] Hoyal Cuthill és Han 2018-as kutatása a Dickinsoniát a kihalt Petalonamae csoportba helyezte, ami a valódi szövetes állatok testvércsoportja. Ebbe a csoportba tartoznak a Stromatoveris, Arborea és Pambikalbae nemek is, akárcsak a rangeomorfák és erniettomorfák.[42]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Hofmann, Hans J. (1988). „An alternative interpretation of the Ediacaran (Precambrian) chondrophore Chondroplon Wade”. Alcheringa 12 (4), 315–318. o. DOI:10.1080/03115518808619130. 
  2. ↑ a b c d Ivantsov, A. Yu (2007). „Small Vendian transversely Articulated fossils”. Paleontological Journal 41 (2), 113–122. o. DOI:10.1134/S0031030107020013. 
  3. ↑ Pflug (1973). „Zur fauna der Nama-Schichten in Südwest-Afrika. IV. Mikroscopische anatomie der petalo-organisme”. Paleontographica (B144), 166–202. o. 
  4. ↑ a b Seilacher, Adolf (1992). „Vendobionta and Psammocorallia: lost constructions of Precambrian evolution”. Journal of the Geological Society, London 149 (4), 607–613. o. DOI:10.1144/gsjgs.149.4.0607. (Hozzáférés: 2007. június 21.) 
  5. ↑ McMenamin M.. The Garden of Ediacara. New York: Columbia University Press (1998). ISBN 978-0-231-10559-0. OCLC 228271905  A késő ediakarában élt. Dinosaurs a visual encyclopedia. ISBN 9781465469489 
  6. ↑ Fedonkin, M. A.. Non-skeletal fauna of Podoloia, Dniester River valley, The Vendian of the Ukraine (orosz nyelven). Kiev: Naukova Dumka, 128–139. o. (1983) 
  7. ↑ The Rise of Animals. Evolution and Diversification of the Kingdom Animalia. Johns Hopkins University Press, 326. o. (2007). ISBN 978-0-8018-8679-9 
  8. ↑ a b c Grazhdankin, Dima (2004). „Patterns of distribution in the Ediacaran biotas: facies versus biogeography and evolution”. Paleobiology 30 (2), 203–221. o. DOI:<0203:PODITE>2.0.CO;2 10.1666/0094-8373(2004)030<0203:PODITE>2.0.CO;2. 
  9. ↑ a b Sprigg, Reg C. (1947). „Early Cambrian (?) Jellyfishes from the Flinders Ranges, South Australia”. Trans. Roy. Soc. S. Aust. 71, 212–24. o. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  10. ↑ Ivantsov, A. Y. (2009). „A New Reconstruction of Kimberella, a Problematic Vendian Metazoan”. Paleontological Journal 43 (6), 601–611. o. DOI:10.1134/S003103010906001X. [halott link]
  11. ↑ a b Gehling, J.G. (1999). „Microbial mats in terminal Proterozoic siliciclastics; Ediacaran death masks”. PALAIOS 14 (1), 40–57. o. DOI:10.2307/3515360. JSTOR 3515360. 
  12. ↑ Serezhnikova, E.A. (2011). „Microbial Binding as a Probable Cause of Taphonomic Variability of Vendian Fossils: Carbonate Casting?”. Lecture Notes in Earth Sciences 131, 525–535. o. DOI:10.1007/978-3-642-10415-2_31. 
  13. ↑ a b c d (2011) „Feeding traces of Proarticulata — the Vendian metazoa”. Paleontological Journal 45 (3), 237–248. o. DOI:10.1134/S0031030111030063. 
  14. ↑ a b c Ivantsov, A.Yu. (2013). „Trace Fossils of Precambrian Metazoans "Vendobionta" and "Mollusks"”. Stratigraphy and Geological Correlation 21 (3), 252–264. o. DOI:10.1134/S0869593813030039. 
  15. ↑ Runnegar, Bruce (1982). „Oxygen requirements, biology and phylogenetic significance of the late Precambrian worm Dickinsonia, and the evolution of the burrowing habit”. Alcheringa: an Australasian Journal of Palaeontology 6 (3), 223–239. o. DOI:10.1080/03115518208565415. 
  16. ↑ a b (1976) „New Records of Fossils in the Valdaian Group of the Precambrian on the Syuz’ma River” (russian nyelven). Izv. Akad. Nauk SSSR, Ser. Geol. 3, 38–44. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  17. ↑ (1977) „New organic fossil finds in the Precambrian Valday series along the Syuz'ma River”. International Geology Review 19 (8), 924–930. o. DOI:10.1080/00206817709471091. 
  18. ↑ a b Gehling, J.G. (2013). „How well do fossil assemblages of the Ediacara Biota tell time?”. Geology 41 (4), 447–450. o. DOI:10.1130/G33881.1. 
  19. ↑ Wade, M. (1971). „Bilateral Precambrian Chondrophores from the Ediacara Fauna, South Australia.”. Proceedings of the Royal Society of Victoria 84 (1), 183–188. o. 
  20. ↑ Ivantsov, A.Y. (2002). „Giant Traces of Vendian Animals”. Doklady Earth Sciences 385 (6), 618–622. o. [2007. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 24.) 
  21. ↑ a b c d e f Retallack, G.J. (2007). „Growth, decay and burial compaction of Dickinsonia, an iconic Ediacaran fossil”. Alcheringa: an Australasian Journal of Palaeontology 31 (3), 215–240. o. DOI:10.1080/03115510701484705. 
  22. ↑ Jensen, Sören (2005. május 2.). „Trace fossil preservation and the early evolution of animals”. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 220 (1–2), 19–29. o. DOI:10.1016/j.palaeo.2003.09.035. 
  23. ↑ Sprigg, R.C. (1949). „Early Cambrian "Jellyfishes" of Ediacara, South Australia and Mount John, Kimberley District, Western Australia”. Transactions of the Royal Society of South Australia 73, 72–99. o. [halott link]
  24. ↑ (1955) „Kansas Pennsylvanian and other jellyfishes”. Bull. Kansas geol. Surv. 114 (5), 153–163. o. 
  25. ↑ a b Glaessner, M.F. (1966). „The late Precambrian fossils from Ediacara, South Australia”. Palaeontology 9 (4), 599. o. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.) 
  26. ↑ a b Wade, M. (1972). „Dickinsonia: Polychaete Worms from the Late Precambrian Ediacara Fauna, South Australia”. Mem. Queensl. Mus 16 (2), 171–190. o. 
  27. ↑ Jenkins, R. J. F.. Functional and ecological aspects of Ediacarian assemblages, Origin and early evolution of the Metazoa. New York: Springer, 131–176. o. (1992). ISBN 0-306-44067-9. OCLC 231467647 
  28. ↑ Ivantsov, A. Yu (2012). „Becoming metamery and bilateral symmetry in Metazoa: way of Proarticulata”. Morphogenesis in the individual and historical development: symmetry and asymmetry., 16–17. o. 
  29. ↑ Self-Organizing Mechanisms in Morphogenesis and Evolution. Springer, 251–271. o. (1991. december 3.). ISBN 978-3-642-76158-4 
  30. ↑ (1989. július 1.) „Vendozoa: Organismic construction in the Proterozoic biosphere”. Lethaia 22, 229–239. o. DOI:10.1111/j.1502-3931.1989.tb01332.x. 
  31. ↑ Retallack, Gregory J. (2004) "Death, Decay and Destruction of Dickinsonia". Geological Society of America Abstracts with Programs, Vol. 36, No. 5, p. 521 [1] Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  32. ↑ Dzik, Jerzy. (2000) "The Origin of the Mineral Skeleton in Chordates." in Max Knobler Hecht, Ross J. MacIntyre and Michael T. Clegg, eds. Evolutionary Biology Vol. 31. Pp. 105-46. Springer. ISBN 0-306-46178-1 [2] – URL retrieved February 10, 2007
  33. ↑ Brasier, M. (2004. augusztus 2.). „Decoding the Ediacaran Enigma”. Science 305 (5687), 1115–1117. o. DOI:10.1126/science.1102673. PMID 15326344. 
  34. ↑ a b Sperling, Erik; Vinther, Jakob; Pisani, Davide; Peterson, Kevin (2008). "A placozoan affinity for Dickinsonia and the evolution of late Precambrian metazoan feeding modes" (PDF). In Cusack, M.; Owen, A.; Clark, N. (eds.). Programme with Abstracts. Palaeontological Association Annual Meeting. https://www.palass.org/?name=annual_meeting&page=1 Vol. 52. Glasgow, UK. p. 81.
  35. ↑ Sperling, Erik (2008). „A Placozoan Affinity for Dickinsonia and the Evolution of Late Precambrian Metazoan Feeding Modes”. Geological Society of America Abstracts with Programs' 40 (6), 508. o. [2018. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 1.) 
  36. ↑ Retallack, G.J. (1994). „Were the Ediacaran fossils lichens?”. Paleobiology 17, 523–544. o. 
  37. ↑ Retallack, G.J. (2013. január 3.). „Ediacaran life on land”. Nature 493 (7430), 89–92. o. DOI:10.1038/nature11777. PMID 23235827. 
  38. ↑ Waggoner, B.M. (1995). „Ediacaran Lichens: A Critique”. Paleobiology 21 (3), 393–397. o, Kiadó: Paleobiology, Vol. 21, No. 3. JSTOR 2401174. 
  39. ↑ Waggoner, B. (2004). „Reductio Ad Absurdum: Testing The Evolutionary Relationships Of Ediacaran And Paleozoic Problematic Fossils Using Molecular Divergence Dates”. Journal of Paleontology 78 (1), 51–61. o. DOI:<0051:RAATTE>2.0.CO;2 10.1666/0022-3360(2004)078<0051:RAATTE>2.0.CO;2. 
  40. ↑ Bobrovskiy, Ilya (2018. szeptember 20.). „Ancient steroids establish the Ediacaran fossil Dickinsonia as one of the earliest animals”. Science 361 (6408), 1246–1249. o. DOI:10.1126/science.aat7228. 
  41. ↑ Hoekzema, Renee S. (2017. szeptember 13.). „Quantitative study of developmental biology confirms Dickinsonia as a metazoan”. Proc. R. Soc. B 284 (1862), 20171348. o. DOI:10.1098/rspb.2017.1348. PMID 28904140. 
  42. ↑ (2018) „Cambrian petalonamid Stromatoveris phylogenetically links Ediacaran biota to later animals”. Palaeontology in press. DOI:10.1111/pala.12393. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dickinsonia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dickinsonia&oldid=27194193”