Ágostonfalva
| Ágostonfalva (Augustin) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Ágostonfalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 507151 |
| Körzethívószám | 0x68[1] |
| SIRUTA-kód | 41569 |
| Népesség | |
| Népesség | 2010 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 38 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 02′ 46″, k. h. 25° 33′ 12″46.046130°N 25.553330°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 46″, k. h. 25° 33′ 12″46.046130°N 25.553330°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ágostonfalva (románul Augustin, korábban Agoștin, németül Augustinsdorf) falu Romániában, Brassó megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Brassótól 45 km-re északra az Olt bal partján, annak nagy kanyarjában fekszik.[3][4]
Története
[szerkesztés]1630-ban Bethlen Gábor több más birtokkal együtt teremi Sükösd Györgynek adományozta.[5] 1659-ben Barcsay Ákos a település felét eladta Cserei Miklósnak, 1661-ben I. Apafi Mihály biztosította a fiúági öröklést a családnak.[6]
1679-ben villa Augustini néven említik.[7] Határában a Manaștirea hegycsúcson egykor ortodox kolostor állott 1764-ben Buccow tábornok romboltatta le. Köveiből épült a mai ortodox templom.[8]
1910-ben 984 lakosából 832 román, 76 magyar és 2 német volt.[9] A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott.[10] 1918 december 1-én Ágostonfalváról indult az Székely Hadtest első, székely önkénteseket szállító páncélvonata Kolozsvárra.[11]
2005-ben önállósult Ürmös községtől.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása : Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1
- ↑ Ágostonfalva. www.erdelyiutazas.hu (Hozzáférés: 2018. március 19.)
- ↑ Jeney-Tóth Annamária: "...Urunk udvarnépe...". Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 64. o. ISBN 978-963-318-299-4
- ↑ Kőváry, László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Evangélikus Református Főtanoda. 1854. 62. o.
- ↑ Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helynévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003.
- ↑ Az ágostonfalvi Hegyhát és környéke. erdovidek.weebly.com (2014. december 13.) (Hozzáférés: 2018. március 19.)
- ↑ Varga E. Árpád: Brassó megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850-2002. www.kia.hu (Hozzáférés: 2018. március 19.) arch
- ↑ Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ A Székely Hadosztály emlékezete https://nemfelejtjuk.blog.hu/2009/07/31/a_szekely_hadosztaly_emlekezete Hozzáférés: 2018.11.26
- ↑ Legea nr. 67 din 23 martie 2005 pentru înființarea unor comune. Monitorul Oficial, 251. sz. (2005. március 25.)
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
