HU216321B

HU216321B - Vizben duzzadó kationos polimer, eljárás előállítására és alkalmazása

Info

Publication number: HU216321B
Application number: HU9801032A
Authority: HU
Inventors: Giancarlo Fornasari; Alessandro Gagliardini
Original assignee: The Procter & Gamble Co.
Priority date: 1994-11-10
Filing date: 1995-11-13
Publication date: 1999-06-28
Also published as: CN1171796A; CZ140797A3; EP0791019A1; BR9509638A; JPH10509471A; AU4234896A; CN1093139C; HUT77804A; MX9703449A; IT1267493B1; ITTO940888A0; CZ291871B6; MX213693B; EP0791019A4; WO1996015162A1; KR970707182A; ITTO940888A1

Abstract

A találmány tárgya pőlifűnkciőnális vinilvegyülettel térhálósítőtt,(I) általánős képletű diallil-kvaterner ammóniűmsóból – R1 és R2szénhidrőgéncsőpőrt és X aniőn – származó egységeke tartalmazó, vízbendűzzadó, vízben őldhatatlan pőlimer, amely vizes fázisban, szabadgyökös katalizátőr felhasználásával végzett katiőnős pőlimerizációvalkészül, illetve a fűnkciós csőpőrtjai bázik s főrmában vannak, tővábbáa pőlimer szűperabszőrbens anyagként történő alkalmazása példáűlegészségügyi betétekben. ŕ

Description

A jelen találmány tárgya kationos polimer, közelebbről egy szokásos módon „szuperabszorbens”-nek nevezett típusú vízabszorbens polimer.

A jelenleg „szuperabszorbens”-nek nevezett anyagok gyengén térhálósított hidrofil polimerek. A polimerek különböznek egymástól kémiai természet tekintetében, de közös az a tulajdonságuk, hogy képesek abszorbeálni és mérsékelt nyomás alatt is magukban tartani a saját tömegüknek sokszorosával egyenértékű mennyiségű vizes folyadékot. A szuperabszorbensek például tipikus módon saját tömegüknek 100-szorosáig terjedő mennyiségű vagy ennél több desztillált vizet is tartalmazhatnak.

A szuperabszorbenseket számos olyan különböző ipari alkalmazási területen történő felhasználásra javasolták, ahol előnyösen használható ki vízabszorbeáló és/vagy magukban tartó tulajdonságuk. Ilyen területek közé tartozik például a mezőgazdaság, az építőipar, az alkalikus elemek és szűrők gyártása. A szuperabszorbensek legfontosabb alkalmazási területe azonban a higiéniai és/vagy egészségügyi termékek, mint az egyszer használatos egészségügyi betétek és a gyermekek vagy inkontinens felnőttek részére szolgáló pelenkák. Az ilyen higiéniai és/vagy egészségügyi termékekben szuperabszorbenseket használnak, általában cellulózrostokkal kombinált formában, testfolyadékok, mint menses vagy vizelet abszorbeáltatására. A szuperabszorbensek testfolyadék-abszorbeáló képessége jelentősen kisebb, mint ionmentesvíz-abszorbeáló képessége. Általában úgy véljük, hogy ez a hatás a testfolyadékok elektrolittartalmának következménye, és a hatást gyakran „sómérgezés”-nek nevezik.

A szuperabszorbensek vízabszorpciós és vízvisszatartó tulajdonsága annak következménye, hogy a polimer szerkezetben ionizálható fúnkcionális csoportok vannak jelen. Ezek a csoportok lehetnek karboxilcsoportok, melyeknek nagy része só formában van, amikor a polimer száraz, de vízzel érintkezve dísszociálódik és szolvatálódik. A disszociált állapotban a polimer láncnak egy sor olyan fúnkcionális csoportja van, amelynek ugyanolyan az elektromos töltése, és így egymást taszítják. Ez a polimer szerkezet kiterjedéséhez vezet, ami viszont további vízmolekulák abszorpcióját teszi lehetővé, bár ezt a kiterjedést a polimer szerkezet térhálókötései korlátozzák, és e korlátozásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy meggátolja a polimer feloldódását. Feltételezzük, hogy egy jelentős elektrolitkoncentráció a vízben interferál a funkcionális csoportok disszociációjával, és a „sómérgezési” hatáshoz vezet. Bár a kereskedelemben kapható legtöbb szuperabszorbens anionos, ugyanúgy lehet kationos szuperabszorbenseket is előállítani, amelyekben a funkcionális csoportok például kvatemer ammóniumcsoportok. Az ilyen anyagoknak is só formájúaknak kell lenniük, hogy szuperabszorbensként működjenek, és ezek hatásosságát is befolyásolja a sómérgező hatás.

Az EP-A 0161762 számú európai szabadalmi irat tárgyát legalább egy diallil-kvatemer ammóniumsó, előnyösen valamely diallil-dialkil-ammónium-halogenid részben térhálósított kopolimeijei képezik. A polimereket egy olajfázis mint folytonos fázis és egy vizes fázis mint diszkontinous fázis fordított szuszpenziós polimerizációjával állítják elő. A direkt úton, só formában előállított polimerekről azt állítják, hogy azok olyan vízzel duzzasztható polimerek, amelyeknek vízabszorpciós tulajdonságai nem csökkennek jelentős mértékben, ha sótartalmú oldatok abszorbeáltatására használják őket. Az EP-A 01610762 számú európai szabadalmi irat speciális példája azonban egy olyan anyagra vonatkozik, amelynek a leírásban közölt eredmények alapján 0,9 tömeg%-os nátrium-kloridban csak 20 tömeg%-os vízabszorpció-kapacitása van az ionmentes vízben mért abszorpcióképességéhez képest.

A jelen találmány egyik tárgya olyan kationos vízabszorbeáló abszorbens polimer szolgáltatása, amelynek javított vízabszorpciós tulajdonságai vannak, különösen sótartalmú oldatok tekintetében.

Egy vonatkozásban a jelen találmány egy olyan vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimert szolgáltat, amely alkalmas polifunkcionális vinilvegyülettel térhálósított diallil-kvatemer ammóniumsó-monomer, melyre jellemző, hogy a polimert vizes fázisban, szabad gyökös katalizátorral végzett kationos polimerizációval állítottuk elő.

Egy másik vonatkozásban a jelen találmány egy alkalmas polifunkciós vinilvegyülettel térhálósított diallil-kvaterner ammóniumsó-monomerből származó egységeket tartalmazó, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimert szolgáltat, amelyre jellemző, hogy a fúnkcionális csoportok egy jelentős része bázikus formájú.

Egy még további vonatkozásban a jelen találmány eljárást szolgáltat vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer gyártására, amely abban áll, hogy egy diallilkvantemer ammóniumsó-monomert és egy alkalmas polifunkcionális vinilvegyületet mint térhálósító szert vizes fázisban, szabad gyökös katalizátor felhasználásával polimerizálunk.

A találmány szerint meglepetésszerűen azt találtuk, hogy egy diallil-kvatemer ammóniumsó-monomemek egy alkalmas térhálósító szerrel vizes fázisban végzett kationos polimerizációja olyan vízben duzzasztható, vízben oldhatatlan polimert eredményez, amelynek jelentősen jobbak a tulajdonságai, mint az EP-A 0161762 számú európai szabadalmi irat szerinti polimernek. Közelebbről, a vizes fázisban kationos polimerizációval előállított polimereknek jobbak a vízabszorpciós tulajdonságai ionmentesített vízben és/vagy sóoldatban.

Mint említettük, az EP-A 0161762 számú európai szabadalmi irat szerinti polimereket fordított szuszpenziós polimerizációval állítják elő. Várható, hogy a különböző polimerizálási módszerekkel, mint az EP-A 0161762 számú európai szabadalmi irat szerinti, vagyis fordított szuszpenziós polimerizációval és a jelen találmány szerinti, vagyis vizes fázisban végzett kationos polimerizációval előállított végtermékek között különbségek lesznek. Ezek a különbségek például a térhálósítás egyenletességében és a molekulatömeg egyenletességében nyilvánulhatnak meg. Bár ezek a különbségek

HU 216 321 Β nem azonosíthatók, a termékek tulajdonságaiban mutatkozó különbségek, és különösen a jelen találmány szerinti termékek jobb tulajdonságai azt bizonyítják, hogy maguk a termékek különbözőek.

A jelen találmány minden olyan diallil-kvatemer ammóniumsó-monomer esetében alkalmazható, amely alkalmas vízben duzzasztható polimerek gyártására. A monomerek általános képlete lényegében I, amely képletben az R¹ és R² szubsztituensek jelentése azonos vagy különböző, mindegyiknek a jelentése olyan szerves gyök, ami nem befolyásolja hátrányosan a polimer tulajdonságait, és X jelentése valamely alkalmas anion.

Az R¹ és R² szubsztituensek jelentése előnyös módon egymástól függetlenül adott esetben szubsztituált, telített szénhidrogén- vagy arilcsoport. A telített szénhidrogéncsoport lehet például egy egyenes, elágazó láncú vagy gyűrűs alkilcsoport. Az arilcsoport aril-alkilcsoport is lehet. Az R¹ és R² csoportok előnyösen 1-20 szénatomosak, előnyösen 1-6 szénatomosak. A telített szénhidrogéncsoport vagy az arilcsoport egy vagy több alkalmas szubsztituenssel, mint karboxil-, észter-, hidroxil-, éter-, szulfát-, szulfonát-, primer, szekunder vagy tercier amin- vagy kvatemer ammóniumcsoporttal lehet szubsztituálva. Észter (-CO₂R) és éter (-O-R) esetében az R csoport 1-20 szénatomos, előnyösen 1-6 szénatomos szénhidrogéngyök, előnyösebben az R csoport metilcsoport. Az arilcsoportok esetében alkalmas szubsztituensek közé a fentiekben definiált, telített szénhidrogéncsoportok tartoznak. Előnyös R¹ és R² csoport a metilcsoport.

X jelentése alkalmas anion lehet, ami lehet szervetlen vagy szerves. Alkalmas szervetlen anionok közé tartoznak a halogenidek (különösen a fluorid, klorid, bromid és jodid), a nitrátok, foszfátok, nitritek, karbonátok, bikarbónátok, borátok, szulfátok és hidroxidok. Alkalmas szerves anionok többek között az acetátok, cifrátok, szalicilátok és propionátok.

Az anion előnyösen klorid- vagy hidroxidion.

Előnyös monomerek a diallil-dimetil-ammóniumklorid és a dimetil-diallil-ammónium-hidroxid.

Egy különösen előnyös diallil-kvatemer ammóniumsó-monomer a dimetil-diallil-ammónium-klorid.

A diallil-kvatemer ammóniumsó-monomer szabad gyökös iniciátor jelenlétében történő polimerizációja egy III általános képletű lineáris polimert eredményez, mely képletben n a monomer egységek száma. Annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy a polimer oldhatatlan maradjon a vízzel történő duzzadásnál, arra van szükség, hogy elegendő mértékű térhálósítást hozzunk létre a polimerben oly módon, hogy alkalmas térhálósító szert vigyünk be a polimerizálóreakcióba.

Alkalmas térhálósító szerek általában a molekulájukban két vagy több polimerizálható kettős kötést tartalmazó vinilvegyületek. Speciális térhálósító szerek közé tartoznak a divinil-benzol és az N,N-metilén-biszalkilamid. A térhálósító szert elegendő mennyiségben kell alkalmazni ahhoz, hogy a képződő abszorbens gélesedő anyag (AGM) oldhatatlan legyen, amikor az a vizes oldatokkal érintkezik, de a térhálósító szert nem kell olyan mennyiségben alkalmazni, hogy az zavarja az AGM vizes oldat abszorbeálóképességét. A felhasznált térhálósító szer mennyisége mól%-ban a monomer móljainak számához viszonyítva a 0,01-20%, előnyösen a 0,05-5% tartományban van.

A találmány szerinti kationos polimerizáció vizes közegben, egy alkalmas szabad gyökös iniciátor jelenlétében megy végbe. Bármilyen típusú, szokásos módon kationos polimerizációra használt szabad gyökös . iniciátor használható, beleértve a szerves peroxidokat, így hidrogén-peroxid, perszulfátok, mint ammóniumperszulfát és azovegyületek, mint a 2,2-azo-bisz(2-metil-propionamidin)-dihidroklorid. Előnyös szabad gyökös iniciátorok közé tartoznak az azovegyületek és különösen az azo-bisz(izobutironitril) („AZBN”).

A polimerizációs eljárás a következő módon végezhető.

A következő oldatokat állítottuk elő:

(a) vizes, 60 tömeg%-os monomer oldat, (b) egy körülbelül 230 g/1 koncentrációjú, desztillált vizes térhálósítószer-oldat, (c) körülbelül 60 g/1 koncentrációjú, desztillált vizes szabadgyökösiniciátor-oldat.

(a)-t például vákuumszivattyúval levegőmentesítettük. Ezután a (b)-t és (c)-t állandó keverés közben hozzáadtuk (a)-hoz. Az elegyet körülbelül 60 °C-ra melegítettük. Körülbelül négy óra múlva egy szilárd termék képződött. A terméket kisebb darabokra vágtuk fel, és duzzasztottuk úgy, hogy körülbelül 4 liter desztillált vizet adtunk hozzá. Körülbelül 2 óra múlva a duzzasztott gélt leszűrtük úgy, hogy ehhez például egy nemszőtt textilfátyol szűrőt használtunk. A gélt szárítottuk például egy légcirkulációs szárítószekrényben körülbelül 60 °C-on, körülbelül 10 órán át, és körülbelül 100 g száraz terméket kaptunk.

A képződött terméket bázikus formává alakítottuk át desztillált vízben úgy, hogy folytonos keverés közben lúgoldatot, például nátrium-hidroxidot adtunk hozzá, majd körülbelül 1 óra múlva a gélt leszűrtük. A hidroxidos kezelést és szűrést addig ismételtük, amíg kloridionok már nem voltak jelen a mosóvízben; ez kicsapásos titrálással, ezüst-nitrát (AgNO₃) felhasználásával mérhető. A gélt desztillált vízzel addig mostuk, amíg a mosóvíz pH-ja 7-es volt. A terméket például légcirkulációs szekrényben szárítottuk.

A termék minőségbeli különbségein kívül a jelen találmány szerinti eljárásnak, ami vizes közegben végzett oldatpolimerizációt foglal magában, az EP-A-0161762 számú európai szabadalmi irat szerinti, fordított szuszpenzióhoz képest eljárási szempontból is előnyei vannak. A vizes közegben végzett polimerizációnál kevesebb komponenst kell a reakcióközeghez adni, emulgeálószerekre például nincs szükség, és ez azzal jár, hogy kevesebb a végtermékben a szennyeződés. Ezen túlmenően a polimerizáció jobban előrehalad, és nagyobb molekulatömegű termék képződik.

A jelen találmány szerinti eljárás olyan terméket eredményez, amely mind só, mind bázis alakban vízvagy sóoldatabszorbensként használható. A polimer bázis formája a polimer só formájából nyerhető lúggal végzett átalakítása, mint ezt az előzőekben leírtuk.

HU 216 321 Β

Sóoldat abszorbensként történő használat során, például sót tartalmazó folyadékok, mint vizelet- vagy mensesabszorpció során jelentős előnyei vannak annak, ha a találmány szerinti polimert bázis alakban használjuk. Ebben az esetben ugyanakkor, amikor a folyadékot abszorbeálja, a polimernek sótalanító hatása is van a folyadékra, a polimer só formává alakulása következtében. Mivel a találmány szerinti polimer egy erős ioncserélő, a polimer spontán só formájává alakul, ha sóoldattal érintkezik.

A jelen találmány szerinti abszorbens különösen olyan alkalmazási területeken történő felhasználására alkalmas, ahol sótartalmú vizes folyadékokat kívánunk abszorbeáltatni. Ilyen folyadékok közé tartozik a menses és a vizelet, és az abszorbens anyag töltetként használható betétekben és pelenkákban, általában rostos abszorbens anyaggal, mint bolyhozott cellulózzal képezett keverék alakjában. A jelen találmány szerinti abszorbens bázis formában, szabad sav formában lévő anionos szuperabszorbenssel vagy sav formájú kationcserélővei kapcsolatban is használható.

A találmányt a következő példák szemléltetik részletesebben.

1. példa g (diallil-dimetil-ammónium)-klorid 60%-os vizes oldatát 0,0172 g N,N-metilén-bisz(akrilamid)-dal (térhálósító szer) kevertük össze 150 ml vákuumlombikban folytonos keverés közben. A reakcióedényben 15 percen át nitrogént buborékoltattunk át, majd az elegyhez 0,015 g ammónium-perszulfátot (szabad gyökös iniciátor) adtunk, 70 °C-ra melegítettük, és 3 órán át ezen a hőmérsékleten tartottuk, a keverést mágneses keverővei végeztük. Amint a polimer képződik, az oldat gélesedik és szilárddá válik, a keverő leáll.

A polimerhez ezután nagy mennyiségű ionmentes vizet adtunk, és a polimert 24 órán át duzzadni hagytuk, így egy duzzadt gélt kaptunk. A megduzzadt polimert ezután kényszeráramoltatott szekrényben 10 órán át, 100 °C-on szárítottuk, és a megszárított polimert porrá kevertük. A kapott polimer só formájú. A bázis formát úgy kapjuk meg, hogy a klorid formájú polimert lúggal (0,01 M nátrium-hidroxid-oldat) kezeljük a következőképpen.

Egy 10 literes főzőpohárba 20 g polimert töltöttünk, és 4 liter desztillált vizet adtunk hozzá. Miután a polimer megduzzadt, 500 ml nátrium-hidroxid-oldatot adtunk hozzá folyamatos keverés közben. 1 óra múlva a gélt egy nemszőtt textíliafátyol szűrőn leszűrtük, a nátrium-hidroxidos kezelési és szűrési lépést addig ismételtük, amíg a mosóvízben argentometriás titrálással kloridion már nem volt kimutatható. A gélt ezután desztillált vízzel addig mostuk, míg a mosóvíz semleges (7 pH-jú) lett. A gélt légcirkulációs szárítószekrényben 60 °C-on szárítottuk, és megkaptuk a terméket.

A megszárított port megvizsgáltuk ionmentes víz és 0,9 tömeg%-os nátrium-klorid-oldat abszorpcióra a 2. példában leírt módszer szerint, ami megfelel az EP-A0161762 számú európai szabadalmi iratban szereplő módszernek. Az eredmények a következők voltak:

	Abszorpció g/g (teászacskó-vizsgálat)
ionmentes víz	0,9% NaCl
1. példa szerinti polimer só alakban	320	55
1. példa szerinti polimer bázis alakban	350	48
EP-A-0161762 számú európai szabadalmi irat szerinti polimer	160	31

A fenti eredmények azt mutatják, hogy a találmány szerinti polimer meglepően nagyobb abszorpciót mutat, mint az A-0161762 számú európai szabadalmi irat szerinti, mind ionmentes víz, mind 0,9 tömeg%-os nátrium-klorid-oldat esetében. A találmány szerinti polimer folyadékot tud abszorbeálni függetlenül attól, hogy só vagy bázis formában van-e.

2. példa

Fai 7 OH előállítása

133 g 60 tömeg%-os vizes (dimetil-diallil-ammónium)-kloridot (a Fluka cégtől beszerezhető DMAC) 250 ml-es lombikba mértünk be.

ml-es kémcsőbe külön bemértünk 0,2 g bisz-akrilamidot (a Fluka cégtől beszerezhető BAC), és azt feloldottuk 2 ml desztillált vízben.

ml-es kémcsőben 0,12 g ammónium-perszulfátot (szabad gyökös iniciátor) feloldottunk 2 ml desztillált vízben.

A monomer oldatot vákuumszivattyúval levegőmentesítettük.

Ezután a térhálósítószer-oldatot és a szabad-gyökös iniciátort folyamatos keverés közben a monomer oldathoz adtuk, és a hőmérsékletét a lombik 4 órára, termosztálófurdőbe helyezésével 60 °C-ra állítottuk be.

A szilárd terméket spatulával felvágtuk, és egy 4 liter desztillált vizet tartalmazó 5 literes főzőpohárba vittük át, két óra múlva a duzzadt gélt nemszőtt textilfátyolon leszűrtük. A gélt cirkuláltatott levegőjű szárítószekrényben 60 °C-on, 12 órán át szárítottuk. 60 g száraz polimert gyűjtöttünk össze, ezt neveztük Fai 7 Cinek. 20 g Fai 7 Cl-t egy 10 literes főzőpohárba töltöttünk, és 4 liter desztillált víz hozzáadása után, folyamatos keverés közben duzzasztottuk. Miután a polimer megduzzadt (2 óra múlva) 500 ml 0,01 M nátrium-hidroxid-oldatot adtunk hozzá, és 30 perc múlva a gélt nemszőtt textilfátyolon leszűrtük. Ezeket a műveleteket (a meglúgosítást és szűrést) addig folytattuk, amíg a mosóvizekben kloridionok (ezüst-nitrát reakcióval) már nem voltak kimutathatók. Ekkor a gélt desztillált vízzel addig mostuk, amíg a mosóvizek lúgos kémhatást nem mutattak.

Végül a gélt légáramoltatott szárítószekrényben, 60 °C-on, 12 órán át szárítottuk. 10 g szárított polimert gyűjtöttünk össze, melyet Fai 7 OH-nak neveztünk.

A szárított port megvizsgáltuk ionmentesvíz-abszorpcióra, és 1 tömeg%-os nátrium-klorid-oldat ab4

HU 216 321 Β szorpcióra a következő teászacskó-vizsgálati módszer szerint:

0,3 g AGM-et (AGM=abszorbens gélesedő anyag) egy teászacskóba mértünk be, és azt egy 150 ml 1 tömeg%-os nátrium-klorid-oldatot (vagy ionmentes vizet) tartalmazó 250 ml-es főzőpohárban 1 órán át duzzadni hagytuk. Ezután a főzőpoharat eltávolítottuk, és a teászacskót 10 percre felakasztottuk, hogy a nem abszorbeált víz kicsepegjen belőle. Az AGM-et tartalmazó zacskót ezután lemértük, és az abszorpcióképességet a következőképpen számítottuk ki:

A —(W_nedves^—W_száraz)/G, ahol

A=abszorpcióképesség,

W_ncdves=a nedves AGM-et tartalmazó zacskó tömege g-ban,

W_s/ára7=a száraz AGM-et tartalmazó zacskó tömege gban,

G=a száraz AGM tömege g-ban.

	Abszorcpiókcpcsség, g/g teászacskó vizsgálat
ionmentes víz	NaCl 1%
Fai 7 OH	351	55
Fai 7 Cl	340	54

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Polifunkciós vinilvegyülettel térhálósított, (I) általános képletű diallil-kvatemer ammóniumsó - a képletben R¹ és R² azonos vagy eltérő, ismert szénhidrogéncsoportot és X egy aniont jelent - monomerből származó egységeket tartalmazó, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, azzal jellemezve, hogy a polimer vizes fázisban, szabad gyökös katalizátor felhasználásával végzett kationos polimerizációval előállított.
2. (I) általános képletű diallil-kvatemer ammóniumsó - a képletben R¹ és R² azonos vagy eltérő, ismert szénhidrogéncsoportot és X egy aniont jelent - monomerből származó egységeket tartalmazó, polifunkciós vinilvegyülettel térhálósított, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyben a funkciós csoportok bázikus formában vannak.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyben az R¹ és R² szubsztituensek mindegyike egymástól függetlenül - adott esetben szubsztituált - szénhidrogén- vagy fenilcsoport.
4. A 3. igénypont szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyben a telített szénhidrogéncsoport vagy fenilcsoport egy vagy több karboxil-, észter-, hidroxi-, éter-, szulfát-, szulfonát-, primer, szekunder vagy tercier amino- vagy kvatemer ammóniumcsoporttal szubsztituált.
5. Az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyben az R¹és R² csoportok, valamint az észter és éter szubsztituensek R csoportjai 1-20, előnyösen 1-6 szénatomosak.
6. Az 5. igénypont szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyben az R¹ és R² csoportok metilcsoportok.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyekben X jelentése halogenid-, nitrát-, foszfát-, nitrit-, karbonát-, hidrogén-karbonát-, borát-, szulfát- vagy karboxilátanion.
8. A 7. igénypont szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelyek képletében X jelentése klorid- vagy hidroxidanion.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelynek (I) általános képletű monomerje dimetil-diallil-ammóniumklorid vagy dimetil-diallil-ammónium-hidroxid.
10. A 9. igénypont szerinti, vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer, amelynek (I) általános képletű monomerje dimetil-diallil-ammónium-klorid.
11. Eljárás vízben duzzadó, vízben oldhatatlan polimer előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (I) általános képletű diallil-kvatemer ammóniumsó-monomert a képletben R¹, R² és X az 1. igénypontban meghatározott jelentésűek - és egy polifunkciós vinilvegyületet mint térhálósító szert vizes fázisban, szabad gyökös katalizátor jelenlétében polimerizálunk.
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy térhálósító szerként molekulájában két vagy több polimerizálható kötést tartalmazó vinilvegyületet használunk.
13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy térhálósító szerként divinil-benzil- vagy N,Ndimetil-bisz(akrilamid)-ot használunk.
14. A 11-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monomer egy móljára vonatkoztatva 0,01-20 mol%, előnyösen 0,05-5 mol% térhálósító szert használunk.
15. A 11-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szabad gyökös iniciátorként szerves peroxidot, perszulfátot vagy azovegyületet használunk.
16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szabad gyökös iniciátorként hidrogén-peroxidot, ammónium-perszulfátot vagy 2,2-azo(2-metilpropionamidin)-dihidrokloridot használunk.
17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szabad gyökös iniciátorként 2,2-azo(2-metilpropionamidin)-dihidrokloridot használunk.
18. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti polimer alkalmazása elektrolittartalmú vizes folyadékok abszorbeáltatására.
19. A 18. igénypont szerinti alkalmazás menses vagy vizelet abszorbeáltatására.
20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti alkalmazás a bázis formájú polimernek szabad sav formájú anionos szuperabszorbenssel vagy sav formájú kationcserélővei együtt történő felhasználására.