Diego Maradona

Maradona a Buenos Aires melletti Lanús városában született, és az argentin főváros központjától délre fekvő Villa Fiorito nevű szegénynegyedben nőtt fel. A szülei Corrientes tartományból származtak. Családjában három nővére után ő volt az első fiúgyermek, később két öccse született, Hugo és Eduardo, utóbbiak szintén profi labdarúgók voltak.^[11]

Már 10 éves korában megmutatkozott rendkívüli tehetsége, ekkoriban egy kis helyi egyesületben, az Estrella Rojaban játszott. Hamarosan az Argentinos Juniors korosztályos csapatába (Cebollitas) került, 12 évesen a felnőtt élvonalbeli mérkőzések szüneteiben sokakat szórakoztatott trükkjeivel.^[12]

Maradona 1976-ban, tíz nappal a 16. születésnapja előtt mutatkozott be első felnőtt klubjában, az Argentinos Juniorsban, a Talleres Córdoba ellen, ekkor még a 16-os számú mezt viselte. Hamarosan megszerezte első élvonalbeli gólját is, a San Lorenzo de Mar del Plata nevű csapat ellen. Öt szezonon keresztül szolgálta a piros-fehéreket, 167 mérkőzésen 115 gólt szerezve. Utolsó két évében gólkirály lett, így nem okozott meglepetést, hogy a kontinens egyik legnagyobb csapata, a Boca Juniors leigazolta. A sárga-kékek színeiben már rögtön az első mérkőzésén duplázni tudott, majd az 1981-es argentin bajnoki címet is elnyerte új klubjával, és sorozatban harmadszor is gólkirály lett.^[13]

Maradonára ekkor már Európában is felfigyeltek, világrekordot jelentő 5 millió fontos összegért igazolt a Barcelona együtteséhez, melyet két szezonon át erősített, begyűjtve egy Spanyol kupát, a Ligakupát és a Spanyol szuperkupát is. Mindezek ellenére nem sikerült igazán beilleszkednie a katalán csapathoz, az Athletic Bilbao egyik játékosa, Andoni Goikoetxea súlyos sérülést okozott neki, néhány hónappal később a baszk csapat ellen a pályán kitört tömegverekedés aktív résztvevője volt.^[14]

A korábbi rekordját megdöntve 1984 nyarán 6,9 millió fontért vásárolta meg az olasz Napoli, ahol már megtalálta a helyét. A csapat két Serie A-elsőségét is nagyrészt Maradonának köszönheti, de egy kupa-, és egy szuperkupa-győzelem mellett nagy szenzációt keltett, mikor az UEFA-kupa serlegét is sikerült elnyernie az itáliai csapattal. Hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte. Az 1990-es második Serie-A bajnoki címét követő szezonban az 1991 március 17-i Bari elleni meccse után doppingoláson érték. Szervezetében kokain használatának nyomait mutatták ki.^[15] Ezért 15 hónapra játékjogát felfüggesztették.

Maradona doppingvétség miatti eltiltása után egy évig a Sevilla-t erősítette, majd 1993-ban visszatért Argentínába, hét meccs erejéig a Newell’s Old Boys csapatához. Egy év kihagyás után 1995-ben még visszatért a Boca Juniorshoz, az utolsó három szezonja alatt csak 30 mérkőzésen lépett pályára, és mindössze 7 gólt szerzett. Utolsó mérkőzésére 1997 október 25-én került sor, a Boca az ősi rivális River Plate ellen győzött idegenben 2:1-re, Maradona öt nappal később bejelentette visszavonulását.^[13]

Diego Maradona 1977. február 27-én mutatkozott be a válogatottban, Magyarország ellen. Mivel César Menotti, az akkori szövetségi kapitány még túl fiatalnak tartotta, így Argentína nélküle nyerte meg a hazai rendezésű 1978-as világbajnokságot. 1979-ben Skócia ellen megszerezte első válogatottbeli gólját, majd még ugyanebben az évben az ifjúsági világbajnokságot is megnyerte, hat góllal segítve hazája csapatát. Az igazi áttörést azonban az 1986-os labdarúgó-világbajnokság jelentette a számára. Argentína megszerezte második világbajnoki címét, ebből a torna aranylabdásának választott Maradona remek játékával oroszlánrészt vállalt. Öt gólja közül a két leghíresebbet az Anglia elleni negyeddöntőn szerezte. Először kézzel juttatta a hálóba a labdát („Isten keze”), majd az évszázad góljának megválasztott találatával, mely során végigcselezte magát szinte az egész pályán, bejuttatta Argentínát az elődöntőbe,^[16] ahol szintén duplázni tudott, majd a fináléban is győzelemre vezette az Albicelestét.

Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon ugyan kevésbé meggyőző játékkal (például vereség Kameruntól) szintén sikerült a döntőbe vezetnie a válogatottat, de az NSZK visszavágott a négy évvel azelőtti vereségért, és egy tizenegyesgóllal legyőzte Maradonáékat. 1991-ben egy doppingtesztje pozitív lett, így 15 hónapra eltiltották a labdarúgástól, csak 1993 októberében tért vissza a válogatottba. Az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon a második csoportmeccse után tiltott anyagot, ephedrint találtak a szervezetében, így már több mérkőzésen nem vehetett részt.

A felnőtt válogatottban 91 mérkőzésén összesen 34 gólt szerzett.^[13]

Először a Deportivo Textil Mandiyúnál, később a Racing Avellanedánál volt vezetőedző a 90-es évek közepén, de mindkét megbízatása kudarccal végződött. 2008-tól hivatalosan is az argentin labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett. Sokan bírálták válogatási elvei miatt, de végül sikerült kivezetnie csapatát a 2010-es világbajnokságra, ahol az argentinok csoportelsőként jutottak tovább, s végül a negyeddöntőben estek ki.^[17] 2018 szeptemberében jelentették be, hogy a mexikói Dorados de Sinaloa edzője lett.^[18]

Maradona feleségével Claudia Villafañéval 1989-től 2004-ig volt együtt. Házasságából két lánya született, közülük a fiatalabb Giannina, (Sergio Agüero felesége volt) 2009-ben unokával ajándékozta meg Diegot. Maradonának ezen kívül Olaszországban él egy házasságon kívüli gyermeke is, Diego Sinagra, aki szintén profi labdarúgó.^[19]

A világ egyik legjobb labdarúgója volt az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején – ugyanakkor a sportág egyik legellentmondásosabb egyénisége a mai napig. Többször fajult tettlegességig a vitája az újságírókkal,^[9] Barcelonában kokainfüggő lett, ami később az 1991-es eltiltáshoz is vezetett. A droghasználat egyre jobban elhatalmasodott rajta, de saját bevallása szerint 2005 óta nem élt kábítószerrel.^[20] Hosszabb ideig súlyproblémákkal küszködött.^[21]

Maradona erősen rokonszenvezett a baloldali politikusokkal, Fidel Castro és Hugo Chávez mellett Che Guevarának is nagy tisztelője volt.^[22] Többször élesen bírálta az Egyesült Államokat, főleg George W. Bush elnöksége idején.^[23]

2020 novemberének elején depressziós tünetei miatt kivizsgálásra kórházba került. Elsőként vérszegénységet és kiszáradást diagnosztizáltak,^[24] majd az agyában vérrögöt találtak, amit azonnal műteni kellett.^[25] A beavatkozást sikeresen elvégezték,^[26] de az alkoholelvonási tünetei miatt csak nyolc nap után hagyhatta el a kórházat.^[27]

2020. november 25-én hunyt el 60 évesen, halálát szívinfarktus okozta.^[28] Halála után Argentínában háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el.^[29] Ravatalozásán millióan vettek részt, majd november 26-án, szűk családi körben temették el Buenos Airesben, a Bella Vista temetőben.^[30]

2020 decemberében a Napoli a tiszteletére a San Paolo Stadiont róla nevezte el.^[31]

 

Klubcsapatokban

• Boca Juniors
  •   Argentin bajnok: 1981
• FC Barcelona
  •   Copa del Rey: 1983
  •   Copa de la Liga: 1983
  • Supercopa de España: 1983
• SSC Napoli
  •   Serie A: 1987, 1990
  •   Coppa Italia: 1987
  • UEFA-kupa: 1989
  •   Supercoppa Italiana: 1990

A válogatottban

• Ifjúsági labdarúgó-világbajnokság: világbajnok – 1979
• Labdarúgó-világbajnokság
  • világbajnok – 1986
  • ezüstérmes – 1990
• Artemio Franchi-trófea: 1993

Egyéni díjai

• Az ifjúsági labdarúgó-világbajnokság aranylabdája: 1979
• Argentin gólkirály: 1979, 1980, 1981
• Az év játékosa az argentin labdarúgó szakírók szerint: 1979, 1980, 1981, 1986
• Az év dél-amerikai labdarúgója:1979, 1986, 1989, 1990, 1992
• Guerin d'Oro (Olaszország): 1985
• Az argentin sport szakírók szerint az év sportolója: 1986
• A labdarúgó-világbajnokság aranylabdája: 1986
• A világ legjobb játékosa (Onze d'Or): 1986, 1987
• Az év legjobb játékosa (World Soccer Magazine): 1986
• Olasz gólkirály: 1987–88
• Aranylabda a labdarúgásban tett szolgálataiért (France Football): 1996
• Az argentin sport szakírók szerint az évszázad sportolója: 1999
• FIFA (internetes szavazás) Az évszázad labdarúgója: 2001
• FIFA "Az évszázad gólja" (1986, az Anglia elleni negyeddöntő második gólja): 2002
• Az Argentin Szenátus "Domingo Faustino Sarmiento" díja az életművéért

• Diego Maradona (angol nyelven). worldfootball.net
• Diego Maradona (angol nyelven). national-football-teams.com
• Diego Maradona (német nyelven). fussballdaten.de
• Szabó Sándor: Maradona; Hungariasport, Bp., 1989
• Dévényi Zoltán–Harmos Zoltán: Maradona; Aréna 2000, Bp., 2006 (Minden idők legjobb futballistái)
• Hegyi Iván: 10-esek, 1. Puskás, Pelé, Maradona, Platini, Zico, Gullit, Zidane, Totti, Ronaldinho, Messi, Neymar; Sprint Kft., Bp., 2018 (Világszámok)
• Matt & Tom Oldfield: Maradona; ford. Pradarics Tamás; Szenzár, Bp., 2019 (Focihősök)
• Jimmy Burns: Maradona. Alegenda mennybemenetele és pokoljárása. A teljes életrajz; ford. Mezősi Péter, Molnár Csaba; Partvonal, Bp., 2021
• Pincési László: Az isteni Diego Maradona; G-Adam, Bp., 2021