Zseleznogorszk-Ilimszkij
| Zseleznogorszk-Ilimszkij (Железногорск-Илимский) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Irkutszki terület | ||
| Járás | Nyizsnyeilimszki | ||
| Irányítószám | 665653 | ||
| Körzethívószám | 39566 | ||
| Testvérvárosok | Lista Szakata | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 21 621 fő (2021) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+8 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Zseleznogorszk-Ilimszkij
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 35′, k. h. 104° 07′56.583333°N 104.116667°EKoordináták: é. sz. 56° 35′, k. h. 104° 07′56.583333°N 104.116667°E | |||
Zseleznogorszk-Ilimszkij
Pozíció az Irkutszki terület térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zseleznogorszk-Ilimszkij témájú médiaállományokat. | |||
Zseleznogorszk-Ilimszkij (oroszul: Железногорск-Илимский) város Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, a Nyizsnyeilimszki járás székhelye.
Lakossága: 26 079 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Fekvése
[szerkesztés]Az Irkutszki terület központi részén, Irkutszk területi székhelytől légvonalban 480 km-re északra, az Ilim (az Angara mellékfolyója) partjától 16 km-re keletre helyezkedik el. Vasútállomás (neve Korsinyuha-Angarszkaja) a (nyugati) Bajkál–Amur-vasútvonal Bratszk–Uszty-Kut közötti szakaszán. A vasút egy 950 m hosszú alagúton át éri el a várost.
A Léna–Angara-fennsík északi peremén, magaslatokkal körülvett, erdőkkel borított vidéken fekszik. Területe 27 km², tengerszint feletti magassága 430 m. A környék legmagasabb pontja 610 m (tszf).
Távolsága:
- Irkutszktól vasúton 1224 km, országúton 884 km
- (északnyugaton:) Uszty-Ilimszktől vasúton 235 km, országúton 521 km
- (kelet felé:) Uszty-Kuttól vasúton 168 km, országúton 138 km
- (nyugat felé:) Tajsettől vasúton 555 km, országúton 766 km
Története
[szerkesztés]A 17. században bizonyos Sesztak Korsunov vasérc lelőhelyet fedezett fel a Zseleznaja hegynél (Vas-hegy). Róla nevezték el az Ilim kis mellékfolyóját, és a folyóról kapta nevét Korsunyiha település, melyet 1948-ban a vasércre alapítottak. A városon át vezető Tajset–Uszty-Kut vasútvonalat (gyakran „nyugati BAM” néven említik), 1946–1951-ben fektették le, az építkezéseken a Gulag kényszermunkásai dolgoztak; a vonalat hivatalosan csak 1958-ban adták át.
A település nevét 1958-ban Zseleznogorszkra változtatták, majd kiegészítették Ilimszkijjel, amikor Zseleznogorszk 1965-ben városi rangot kapott. Ugyanakkor helyezték üzembe az ércdúsító kombinátot, mely azóta is a város gazdasági életének alapja. Egy évvel korábban épült a kombinátot és a kommunális fogyasztókat egyaránt ellátó hőerőmű.
A vasércet a város szélén, a lakónegyedekhez közel, külszíni fejtéssel bányásszák. A lelőhely készleteit az 1970-es években 330 millió tonnára becsülték. A kombinát építése 1957-ben kezdődött. Az 1970-es években Tajsetben tervezték létrehozni Kelet-Szibéria nagy kohászati központját (acélkohászatot, hengerművet, csőgyárat). Ennek a tervnek első lépéseként építették Zseleznogorszk-Ilimszkij vasércdúsítóját. A terv Tajsetre vonatkozó része nem valósult meg, az ércdúsító termékeit vasúton Novokuznyeck kohászati üzemébe szállították felhasználásra.
Az 1980-as években a járás más lelőhelyein (Rudnogorszk) is nyitottak bányákat. A 2000-es évek végén a dúsított termékek egy részét Kínába exportálták, a bányák várható kimerülése miatt pedig újabb lelőhelyeket megnyitását tervezték.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 6.)
- ↑ Korsunovszkij GOK (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 22.)
Források
[szerkesztés]- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6
- Zseleznogorszk-Ilimszkij (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 23.)
- M. A. Vinokurov, A. P. Szuhodolov: Zseleznogorszk-Ilimszkij (orosz nyelven). Irkipedia.ru. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
- Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 182. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)