Victoria Lines
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Victoria Lines | |
| Victoria-vonalak | |
 | |
| A Victoria Lines Mġarr közelében | |
| Település | Northern Region (Tramuntana) |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1875-1881 |
| Megnyitás | 1881 |
| Felhasznált anyagok | mészkő |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | erődítmény |
| Alapadatok | |
| Hosszúsága | 10250 m |
| Elhelyezkedése | |
 Victoria Lines
Pozíció Málta térképén
| |
 é. sz. 35° 54′ 53″, k. h. 14° 24′ 36″35.914722°N 14.410000°EKoordináták: é. sz. 35° 54′ 53″, k. h. 14° 24′ 36″35.914722°N 14.410000°E | |
 | |
| Victoria Lines weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Victoria Lines témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Victoria Lines (Victoria-vonalak) Málta legnagyobb szabású védműveként épült a nagy szigeten keresztülhúzódó, természetes Great Fault (Nagy törésvonal) mentén a brit uralom idején. Tengerparti őrtornyokból, négy erődből és az ezeket összekötő, 12 kilométeren át kanyargó falból áll. Építése után mindössze 26 évvel feladták, azóta sok helyen a nyomai is eltűntek. A máltai kormány 1988-ban javasolta az UNESCO-nak, mint Világörökségi helyszínt.
Elhelyezkedése és részei
[szerkesztés]
A Victoria Lines rendszere északkelet-délnyugati irányban szeli át Malta szigetét. Pembroke erődje és ütege még nem kapcsolódnak közvetlenül a rendszerhez, bár fontos kapcsot jelentettek a fal és a főváros közti terület védelmében. Az üteg ma már csak emlékműként létezik a város központjában. Fort Madliena erődje volt a rendszer keleti kezdőpontja. Ma nem látogatható, de a Mosta felé induló falszakasz Swieqi és Għargħur határában jó állapotban van, a környéken kellemes sétákat lehet tenni a fal mentén. Az egyre mélyülő törésvonal mentén kanyarogva a fal eléri Mosta erődjét (Fort Mosta). Ez volt a szárazföldi védelem központja. Innen továbbra is nyugat felé folytatódik az egykor Dwejra Lines néven is ismert szakasz, amely ma a legjobb állapotban van. Tíz és fél kilométer után Fomm ir-Riħnél (Mġarr) a Fort Binġemma zárja nyugatról a sort.
Története
[szerkesztés]
A Great Fault adottságai – kettéosztja Malta szigetét, ezenkívül mély, meredek falakkal – már korábban felkeltették a hadmérnökök figyelmét, mert ezt megerősítve a sziget védelmét nem kellett kiterjeszteni a lakatlan északi területekre. Már a johanniták uralma idején, 1722-ben őrhelyek épültek a szakadék mentén. Kezdetben csak a lapos északkeleti parthoz közeli részét védték, ám a 19. század második felére a britek a törésvonal teljes hosszát militarizálták.
1875-ben az északi parton álló erődök építésével kezdődött el egy egységes erődítményrendszer kiépítése. Három nagy erőd épült, a Fort Madalena (Madliena, ma Swieqi) a keleti indulópontnál, Fort Binġemma (Fomm ir-Riħ közelében) a nyugati szélen és Fort Mosta a központi részen. Ezeket az erődöket az 1890-es években egyetlen folytonos fallal kötötték össze, amely a természetes törésvonal formáját követte. A völgyeket töltésekkel szelték át. A fal védelmét helyenként ütegekkel, lőszerraktárakkal és keresőfényekkel növelték, Mtarfa mellett pedig nagy barakktábor épült, amelyet 1900-tól vasút kötött össze a kikötőkkel. Nemsokára egy negyedik erőd Fort Pembroke is megépült, hogy a Valletta felé elnyúló partszakaszt ellenőrizze.
1897-ben a befejezéséhez közeledő erődítményt Viktória királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából az uralkodóról nevezték el. Egy 1900 májusában tartott hadgyakorlat bizonyította, hogy az erődítmény meglehetősen könnyen áttörhető, ezért a brit hadsereg 1907-ben végleg elhagyta. A partmenti erődök (Binġemma, Madliena és Pembroke) egészen 1979-ig katonai használatban maradtak. Madliena ma a St. John's Rescue Corps mentőegység központja.[1]
A turizmus meglehetősen későn látta meg a lehetőséget az erődítésekben. A legforgalmasabb területeken sokszor nyomai sem maradtak, egyes részei azonban a helyi tanácsok helyreállító munkái után látogathatók. Nyugatabbra egy három kilométeres szakasza ma is jó állapotban áll Borġ-in-Nadur és a Falka Gap között (Mġarr).
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Agius Fernandez, Ralph: The history of Swieqi (angol nyelven) (PDF). Swieqi United FC. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Victoria Lines honlap (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- Leírása a világörökségi jelöltek oldalán (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- Victoria Lines walk (angol nyelven). Għargur helyi tanács. [2011. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
- Swieqi helyi tanácsa (angol nyelven). [2012. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
