Vajta Miklós

Vajta Miklós
Született	Wagner Miklós[1] 1911. augusztus 28. Budapest
Elhunyt	1981. december 8. (70 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök, feltaláló
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1934)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1954)[1]
Sírhelye	Megyeri temető (14. parcella)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajta Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vajta Miklós (Budapest, 1911. augusztus 28. – Budapest, 1981. december 8.) magyar gépészmérnök, Kossuth-díjas (1954), a műszaki tudományok doktora (1952).

1934-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Műegyetemen, ahol később, 1940-ben doktorrá avatták. Rövid ideig az egyetemen, majd a Fővárosi Elektromos Műveknél dolgozott, ezután a villamos kapcsolókészülékek gyártásával foglalkozott a Szalkay-gyárban. 1948-tól az Állami Villamosipari Rt., majd a Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari Igazgatóságának munkatársaként részt vett az államosított villamosenergia-rendszer megteremtésében, az országos vezetékhálózat kialakításában. 1957-től a műszaki fejlesztést irányította a VILLENKI, illetve a VEIKI (Villamosenergiaipari Kutató Intézet) vezető munkatársaként. 1972-ben vonult nyugállományba. Számos írása jelent meg, sok újítás és szabadalmazott találmány fűződik a nevéhez.

• 183252 (Szabadalmas: Villamosenergiaipari Kutató Intézet) Berendezés elosztóhálózat gerincvezetékeiről leágazó vezetékek szelektív zárlat és földzárlatvédelmére és leválasztó kapcsoló a berendezéshez
• 170915 (szabadalmas: Villamosenergiaipari Kutató Intézet) Kapcsolási elrendezés elosztóhálózat leágazó vezetékeinek szelektív zárlatvédelmére
• 140562 Önműködő villamos túláramkapcsoló
• 140485 Szepesi Endrével: Villamos motorhajtás különösen erősáramú kapcsolókészülékekhez
• 140131 Villamos jelzőkészülék
• 139201 Reguly Zoltánnal: Villamos kapcsoló, különösen kapcsolórelé
• 136930 Fotoelektromos megvilágításmérő készülék

A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1949-51-ig főtitkára, 1959-től választmányi, 1968-tól elnökségi tagja volt.

• Kiváló Újító (1950), majd arany fokozat
• Kiváló Újító
• Zipernowsky-díj (1950),
• Akadémiai Díj (1978)
• Elektrotechnikai Nagydíj (1981).

• A zárlati áram I. (Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1956)
• Szimmetrikus összetevők (Geszti P. Ottóval és Kovács K. Pállal, Akadémiai Kiadó, Bp., 1957)
• Nagyfeszültségű szigetelőláncok és szerelvények zárlati ívállóságának vizsgálata (Miklós Vilmossal, Bp., 1969);
• Megszakítók szintetikus zárlati próbái (Bp., 1970, Miklós Vilmossal).

• Magyar életrajzi lexikon
• MSZH PIPACS adatbázis

• Fejér Zoltán: Vajta Miklós, az újra felfedezett feltaláló. Fejezetek a magyar fotóipar történetéből, 10. In: Fotóművészet, 2001/3-4. szám