Tadeusz Baird

Tadeusz Baird
Életrajzi adatok
Született	1928. július 26. Grodzisk Mazowiecki, Mazóviai vajdaság, Lengyelország
Származás	lengyel
Állampolgársága	lengyel
Elhunyt	1981. szeptember 2. (53 évesen) Varsó, Lengyelország
Sírhely	Powązki temető
Családja
Házastárs	Alina Sawicka
Pályafutás
Tevékenység	zeneszerző, zenepedagógus
Műfajok	szimfonikus művek, kamaraművek, kórusok, versenyművek
Híres művei	Jutro Négy szerelmes szonett Concerto lugubre
Díjak	Medal of the National Education Commission Polish State Award Work Flag Order, 1st class Work Flag Order, 2nd class Gold Cross of Merit‎ a Polonia Restituta-rend lovagja
IPI névazonosító	00547131856
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Tadeusz Baird témájú médiaállományokat.

Tadeusz Baird (Mazóviai vajdaság, Grodzisk Mazowiecki, 1928. július 26. – Varsó, 1981. szeptember 2.)^[1] lengyel zeneszerző és zenepedagógus.

Lengyelország német megszállásának idején Bolesław Woytowicznál és Kazimierz Sikorskinál tanult. A háború után, 1947 és 1951 között Varsóban, az Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma: Fryderyk Chopin Zeneművészeti Egyetem) folytatta tanulmányait Piotr Rytel és Piotr Perkowski irányítása alatt. Zongorázni is tanult, Tadeusz Wituskitól, továbbá három éven át zenetudományt, a Varsói Egyetemen.

Zeneszerzőként röviddel a háború után debütált. Kazimierz Serockival és Jan Krenzcel megalakították a „Grupa 49” csoportot, azzal a céllal, hogy olyan műveket komponáljanak, amelyek nem követik a keleti blokk országaiban akkoriban követendőnek tartott szocialista realizmus esztétikáját. Az 1950-es évek közepére egyike lett azon alkotóknak, akik áttörést hoztak a lengyel zenében. Megújították a zeneszerzés technikáját, egyebek közt azzal, hogy az elsők között alkalmazták a dodekafóniát. Mint a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének aktivistája, egyik elindítója és szervezője volt a „Varsói Ősz” Nemzetközi Kortárs Zenei Fesztiválnak, amelyet először 1956-ban rendeztek meg.

1974-től zeneszerzést tanított a varsói Zeneművészeti Főiskolán. 1977-ben professzorrá nevezték ki, és ő lett a zeneszerzés tanszak vezetője. 1976-tól ő volt a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság lengyel tagozatának elnöke. 1979-ben tagjai közé választotta a berlini Művészeti Akadémia, 1981-ben pedig a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli tagja lett.

1981. szeptember 2-án Varsóban érte a halál. Hamvait a varsói Powązki temetőben helyezték örök nyugalomra.

Baird, a kortárs zeneszerző, nagy tisztelettel adózott a zenei hagyományoknak, egyértelműek a hivatkozásai a régi korok zenéjére, amelyek közül különösen a romantikát, a barokkot és a reneszánszt kedvelte. A komponista archaikus hangzásokat, régi melódiai frázisokat használt, de „kevésbé megfogható területeket is bejárt – az érzelmekét, érzékekét és a kifejezésmódokét.”^[1] Ugyanakkor, a modern kompozíciós formák lehetőségeit is kihasználta, ügyesen kombinálva azokat a hagyományos elemekkel. Baird muzsikája „erőteljes líraisággal van átszőve, amely a legtisztábban a dallamainak kibontásában mutatkozik meg.”^[1] Úgy vált ismertté, mint az „utolsó lengyel romantikus” és a zenei expresszionizmus követője. Többször elmondta, hogy művei „zenei vallomások”, egyfajta „napló, hangjegyekkel írva”. Ilyenek például a Jutro (Holnap), az Erotyki (Erotika)^[2] és az Ekspresje (Kifejezések).

A hangversenydarabokon túl filmekhez és a lengyel TV-színház számára is komponált zenét.

Baird személyisége és muzsikája a filmművészetben is visszhangra talált. Dokumentumfilmet forgatott róla Ludwik Perski (1971) és E.E. Nielsen (1972). 1973-ban készült el a Jutro (Holnap) című opera filmváltozata (rendező: Bogdan Hussakowski), amely elnyerte a prágai Nemzetközi Televíziós Fesztivál nagydíját. 1978-ban Krzysztof Zanussi készített TV-filmet Kölnben, Három lengyel zeneszerző portréja címmel (Lutosławski, Penderecki, Baird). 1989-ben az Olimpia CD Baird zenéjével elnyerte a Diapason d'Or díjat.

1990-től a Lengyel Zeneszerzők Egyesülete által, ifjú zeneszerzők számára szervezett verseny az ő nevét viseli: Konkurs Młodych Kompozytorów im. Tadeusza Bairda. Az első díjat (amely Tadeusz Baird nevét viseli), felesége, Alina Sawicka-Baird alapította.

Baird kompozíciói előkelő helyet foglalnak el a hangverseny repertoárban és zenetudósok vizsgálatának tárgyát képezik. Műveit 1982-ben tudományos szimpóziumokon és konferenciákon elemezték, Poznańban és Varsóban.

A nevét viselik:

• 1949 Zongoraverseny
• 1950 1. szimfónia
• 1952 Colas Breugnon, szvit régi stílusban vonós zenekarra és fuvolára

2. szimfónia – Sinfonia quasi una fantasia

• 1953 Lírikus szvit, négy szoprán hangra és szimfonikus zenekarra, Julian Tuwim szövegével
• 1954 Ballada a katona csészéjéről, baritonra, narrátorra, vegyes karra és zenekarra, Stanisław Strumph-Wojtkiewicz szövegével
• 1956 Négy szerelmes szonett William Shakespeare verseire, baritonra, vonószenekarra és csembalóra, 1. változat

Cassazione^[3] zenekarra)

• 1958 Négy esszé^[4] zenekarra
• 1958–1959 Expressziók hegedűre és zenekarra
• 1959 Intelem, óhéber szövegekre, beszélővel, vegyes karra és zenekarra
• 1961–1962 Variációk téma nélkül, szimfonikus zenekarra
• 1964 Négy dialógus oboára és kamarazenekarra
• 1966 Holnap, zenedráma Jerzy Sito librettójára, Joseph Conrad Tomorrow című műve nyomán)
• 1968 Sinfonia breve
• 1969 Négy szerelmes szonett Shakespeare verseire, baritonra, vonósokra és csembalóra, 2. változat

III symfonia (3. szimfónia)

• 1970 Goethe-levelek, kantáta Goethe és Charlotte von Stein levéltöredékei alapján, baritonra, vegyes karra és zenekarra)
• 1971 Play vonósnégyesre
• 1972 Psychodrama zenekarra
• 1973 Oboaverseny

Elégia zenekarra

• 1975 Concerto lugubre (Szomorú concerto),^[5] brácsára és zenekarra
• 1977 Jelenetek csellóa, hárfára és zenekarra
• 1978 Variációk rondo formában, vonósnégyesre
• 1980 Canzona zenekarra
• 1981 Hangok a távolból, három dal Jarosław Iwaszkiewicz verseire

• 1951 Állami Díj
• 1952 Arany Érdemkereszt^[6]
• 1959 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Négy esszé zenekarra című darabért
• 1962 A lengyel kulturális és művészeti miniszter díja
• 1963 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Variációk téma nélkül, szimfonikus zenekarra című művéért

Köln városának művészeti díja

• 1964 Állami Díj II. fokozata^[7]
• 1966 I. hely az UNESCO Nemzetközi Zeneszerzői Seregszemléjén, Párizsban a Négy dialógus oboára és kamarazenekarra című darabért

Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díja

• 1968 Serge Koussevitzky-díj
• 1970 Állami Díj
• 1971 Jurzykowski Alapítvány díja, New Yorkban
• 1974 Munka Vörös Zászló Érdemrend II. fokozata^[8]

Prix Arthur Honegger

Drezda város díszpolgára

• 1975 A lengyel kulturális és művészeti miniszter díja, I. fokozat
• 1978 Jean Sibelius Érem^[9]
• 1979 Nemzeti Oktatási Bizottság kitüntetése^[1]

Miniszterelnöki díj I. fokozat

• 1981 Munka Vörös Zászló Érdemrend I. fokozata (posztumusz)^[1]

• Filharmonia Zielonogórska
• Alapfokú Zeneiskola Grodzisk Mazowieckiben
• Alapfokú Zeneiskola Iławában
• Utca Grodzisk Mazowieckiben^[10]
• Ifjú Zeneszerzők Tadeusz Baird Versenye

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Tadeusz Baird című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• K. Tarnawska-Kaczorowska, Świat liryki wokalno-instrumentalnej Tadeusza Bairda, Kraków 1982
• K. Tarnawska-Kaczorowska, Tadeusz Baird. Glosy do biografii, Kraków 1997
• T. Baird, I Grzenkowicz. Rozmowy, szkice, refleksje, Kraków 1998
• culture.pl - Tadeusz Baird Archiválva 2013. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Dziębowska, Elżbieta. Encyklopedia muzyczna PWM (lengyel nyelven). Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne (1979). ISBN 83-224-0113-2. OCLC 468356768 
• Dziębowska, Elżbieta. Encyklopedia muzyczna PWM. Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne (1998). ISBN 978-83-224-0492-8. OCLC 470131186 

• Film Polski – Tadeusz Baird
• POLMIC – Tadeusz Baird