Tavikagyló
Tavikagyló | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Svédországi példányok
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Anodonta cygnea (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
Elterjedési területe
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Tavikagyló témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tavikagyló témájú médiaállományokat és Tavikagyló témájú kategóriát. |
A tavikagyló (Anodonta cygnea) a kagylók (Bivalvia) osztályának folyamikagylók (Unionoida) rendjébe, ezen belül a folyamikagyló-félék (Unionidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[forrásszöveg szerkesztése]A tavikagyló egész Európában gyakori faj, de megtalálható még Szibériában és Észak-Afrikában is.
Megjelenése
[forrásszöveg szerkesztése]A tavikagyló teknője igen nagy, hosszúkás tojás alakú, 10-20 centiméter hosszú és 12 centiméter széles, búbja előtt szárnyszerűen megnyúlt. A két teknőt felül szaruszerű szalag, a zárópánt (ligamentum) tartja össze. Alatta található az úgynevezett zárpárkányzat, amely úgy működik, mint az ajtó sarokpántja. A tavikagyló esetében ezen nincsenek fogak. A két teknőt két záróizom húzza össze, ellazulásukkor a némileg merev zárópánt révén a teknők szétnyílnak. A teknő vékony falú, zöldesbarna-sötétbarna. Alakja és nagysága igen változó. A lágy testen fej nem található, a két teknő között azonban az állat egy erős, izmos lábat képes kinyújtani. Ezenkívül a test hátsó végén két hasíték alakú nyílás van: alul a hosszúkás, szélén papillákkal borított vízbevezető nyílás, közvetlenül fölötte a kerekded kivezető nyílás.
Életmódja
[forrásszöveg szerkesztése]A tavikagyló iszapos fenekű álló-, ritkábban folyóvizek lakója. Tápláléka planktonszervezetek, melyeket vízátszűrés által kap el.
Források
[forrásszöveg szerkesztése]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6