Tongeren

Tongeren
A bazilika és Ambiorix szobrának látképe
Tongeren címere Tongeren zászlaja
Tongeren városának elhelyezkedése Limburg tartományban
Közigazgatás
Ország	Belgium
Régió	Flandria
Közösség	Flamand Közösség
Tartomány	Limburg
Járás	Tongeren
Polgármester	Patrick Dewael, helyettese Carmen Willems (mindkettő VLD)
Irányítószám	3700: Tongeren Berg Diets-Heur Henis ’s Herenelderen Koninksem Lauw Mal Neerrepen Nerem Overrepen Piringen Riksingen Rutten Sluizen Vreren Widooie
Körzethívószám	012
Testvérvárosok	Lista Kalisz
Népesség
Teljes népesség	31 142 fő (2020. jan. 1.)
Férfi	48,96%
Nők	51,04%
Népsűrűség	340 fő/km2
Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19	19,90%
20–64	61,20%
65 felett	18,90%
Más nemzetiségűek	3,57% (2007)
Gazdaság
Munkanélküliségi ráta	10,77 (2006) %
Átlagos éves jövedelem	12 759 €/fő (2003)
Földrajzi adatok
Terület	87,56 km2
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 50° 46′ 46″, k. h. 5° 27′ 47″50.7794, 5.463150.779400°N 5.463100°EKoordináták: é. sz. 50° 46′ 46″, k. h. 5° 27′ 47″50.7794, 5.463150.779400°N 5.463100°E
Tongeren weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tongeren témájú médiaállományokat.

Tongeren (holland, franciául: Tongres, németül: Tongern) Belgiumban, a flandriai Limburg tartományban található város. Az egyik legrégebbi település a mai Belgium területén, a római időkben mint Atuatuca Tungrorum volt ismert, és a Gallia Belgica tartomány Tungri körzetének volt a székhelye.

A római hódítást megelőzően Tongeren környéke az egyik belga törzs, az eburók szállásterülete volt. A római megszállás után a törzs vezetője, Ambiorix fellázította népét és Julius Caesar csapataira támadt. A felkelés kezdeti sikerei után (Ambiorixnak sikerült egy teljes római légiót – csellel – megsemmisíteni Atuatuca közelében) maga Caesar vonult a felkelők ellen és szinte a teljes törzset kiirtotta. Maga Ambiorix megmenekült, mert a befagyott Rajnán keresztül átmenekült Germániába, az eburó törzs helyét a Rómának behódolt Tungri törzs vette át.

A környéken állomásozó római légiók tábora hamarosan jelentős településsé fejlődött Atuatuca Tungrorum néven, amit részben szerencsés helyzetének is köszönhetett: a Bagacum-ot (Bavay) Colonia Agrippina (Köln) városával összekötő út mellett feküdt és a Hesbaye régió termékeny földjei vették körül. A város hamarosan az i.sz. 1. sz. egyik legnagyobb gallo-román tartományi és katonai központjává fejlődött. I. sz. 70-ben jelentős károkat szenvedett, amikor a Batavians törzs ostrom alá vette a várost. A 2. sz.-ban megépültek a várost védelmező falak, amelynek maradványai ma is láthatók. A város átvette a korra jellemző római építészeti stílust és környékén a gazdag polgárok építették fel villáikat.

A 4. században alakult meg az egyik első németalföldi egyházmegye Tongeren körül, a terület előtte a Trieri, majd később a Kölni egyházmegye fennhatósága alá tartozott. Az első tongereni püspök Szent Szerváciusz volt, aki 344-ben vagy 345-ben foglalta el hivatalát. A püspökség határait a "Civitas Tungrorum" rögzítette és 1559-ig változatlanok maradtak.^[1]

Az 5. században a térség a germán népek támadásainak egyik célpontja lett: i. sz. 406-ban a vandálok, az alánok és a szvébek átlépték a Rajnát és megtámadták és időlegesen elfoglalták a galliai római tartományokat. Bár Rómának ekkor még sikerült visszaverni a támadást, a püspökséget hosszú ideig nem tudták újjászervezni. A római birodalom szétesése után a frankok uralma alá került a város és környéke, akiket i.sz. 6.sz. első felében Falco térített (részben) keresztény hitre. A későbbi püspökök sokat küzdöttek a maradék helyi pogányok ellen, Szent Amandusz (647-50)^[2] kétségbeesésében lemondott a püspöki székről, akárcsak utóda, Szent Remakulusz (650-60). A következő püspök, Szent Teodárd (660-69)^[3] mártírhalált szenvedett el. A pogányok megtérítését csak Szent Lambert (669–705?) püspök tudta befejezni. Utóda, Szent Hubertusz, Liège városába helyezte át a püspökség székhelyét, bár a püspökök továbbra is a Tongresi vagy a Tongres és Liège-i egyházmegye püspöke címet viselték hivatalosan.

A Meroving uralkodók korából (5-8. sz.) kevés információ maradt fenn Tongeren történetét illetően. A Karoling dinasztia alatt került sor egy új templom felépítésére, illetve rendház megalapítására. Ezeket a régi püspöki rezidencia helyére építették, ahol ma a bazilika épülete is áll.

A bazilika építése a 13. században kezdődött, a korra jellemző gótikus stílusban, ezzel egy időben más, világi célú épületek is megjelentek a város egyházi központjában: piacok és kereskedők, kórházak, valamint művészek lakhelyei. Szintén ebben az időben épült a középkori városfal, számos új templom, apátság, illetve a begina-ház. A szépen fejlődő város a Liège-i Püspökség egyik jeles városa (“bonnes villes”) lett.

1677-ben a várost szinte teljesen kifosztották és leégették XIV. Lajos francia király katonái, és ezt a pusztítást a várost szinte sosem tudta teljesen kiheverni. Jelentős újjáépítés csak a belga függetlenség kivívása, 1830 után kezdődött.

Napjainkban Tongerenben szép számmal láthatók a múlt emlékei. A város megtartotta helyi pozícióját, hiszen a limburgi tartományi bíróság székhelye itt található.

Tongeren városa kb. 15 km-re északra található Liège-től, míg ugyanekkora távolságra nyugatra hollandiai Maastricht-tól és kb. 20 km-re délre Hasselttől. A város a Jeker-folyó és a Rooy-patak folyása között fekszik. A város központja a tengerszint felett kb. 105 magasságban van.

A város a Haspengouw (holland) v. La Hesbaye (francia) régióban^[4] található, amely a sűrűn lakott és iparosodott Belgium egyik legvidékiesebb, leginkább érintetlen természettel rendelkező tájegysége.

• A begina rendház az UNESCO világörökség része 1998-tól (ld. pl.:[1], [2])
• A harangtorony szintén az UNESCO világörökség része 1999-től^[5]
• A tongereni bazilika (Onze-Lieve-Vrouwe Basiliek) területén folytatott ásatások^[6] Flandriában egyedülállóan gazdag leleteket tártak fel a város római kori és középkori történelmével kapcsolatban. Ld. pl.:[3], [4])
• A Gallo-román múzeumban kelta aranytárgyak, római kori üvegedények, Meroving-kori ékszerek, illetve a Dodecahedron, egy szokatlan gallo-román maradvány, találhatók.^[7][8]
• Az i. sz. 2. század-ban épült római falnak több mint 1500 méteres maradványa ma is látható, akárcsak a középkori városfal fennmaradt részei.

• 
  Púmpkëskal
• 
  Az Onze-Lieve-Vrouw Basiliek
• 
  A Lakenmakerstoren
• 
  Régiség- és bolhapiac
• 
  A római kori városfal maradványa
• 
  Tongeren a levegőből
• 
• 
  A bazilika és Ambiorix szobra

• Ambiorix, az eburó törzs vezetője, aki fellázadt Julius Caesar ellen; bár szobra a város főterén látható, igazából semmilyen információ nem maradt fenn kinézetéről, hiszen csak Caesar említi saját művében, a De Bello Gallicóban. Halálának ideje és helye ismeretlen.
• Szent Szerváciusz, Tongeren első püspöke, és a németalföldi területek első keresztény hittérítője)
• Szent Helier, remete és Jersey szigetének védőszentje (6. sz.)

• A város hivatalos honlapja - holland
• Tongeren a római korban Archiválva 2013. április 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A gallo-román múzeum honlapja