Windisch-Graetz Lajos

Windisch-Graetz Lajos
A Magyar Királyság közélelmezésügyi minisztere
Hivatali idő 1918. január 25. – október 25.
Kormányfő	Wekerle Sándor
Előd	Hadik János
Született	1882. október 20. 1882. október 10.[1][2] Krakkó
Elhunyt	1968. február 3. (85 évesen)[3][2][1] Bécs
Párt	Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Nemzeti Munkapárt
Szülei	Dessewffy Valéria Ludwig von Windisch-Graetz
Foglalkozás	politikus köztisztviselő miniszter
Iskolái	Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904)

herceg Windisch-Graetz Lajos (más átírásban Windischgraetz, Windischgrätz vagy Windisch-Grätz) (Krakkó, 1882. október 10. – Bécs, 1968. február 3.) nagybirtokos, miniszter.

Nagyapja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő osztrák hadvezér, Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz.

Katonai műszaki akadémiát végzett.

1904–05-ben részt vett az orosz-japán háborúban, Port Arthur eleste után katonai attasé volt a szentpétervári osztrák–magyar követségen, majd 1912-ben, Szófiában a török–bolgár háború idején. 1916–1918 között országgyűlési képviselő volt. IV. Károly király bizalmasa, tanácsadója, az Országos Közélelmezési Hivatal vezetője, 1918. január 25-től október 25-ig közélelmezési miniszter lett a Harmadik Wekerle-kormányban. Hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe („krumplipanamába”) keveredett, ami miatt a „burgonyaherceg” lett a gúnyneve. A közös hadügyminisztérium osztályfőnöke volt, majd az utolsó közös külügyminiszter, ifj. Andrássy Gyula első beosztottja lett 1918. október 25-től november 5-ig.

Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol „Agence Centrale” néven royalista-antibolsevista beállítottságú hírügynökséget alapított. 1920-ban tért haza. Az Andrássy-párt programjával a sárospataki kerület legitimista képviselője a nemzetgyűlésben (1920–22), Károlyi Mihály perében a vád tanúja (1921).

A hírhedt frankhamisítási per fővádlottjaként 4 évi fogházra ítélték (1926), melynek felét elengedték. Ezután sárospataki birtokain élt. 1932-ben német állampolgárságot vett fel. 1933-tól V-99 fedőnéven a Gestapo ügynöke, Károlyi Mihálynét Berlinben sikertelenül próbálta lefogatni. A II. világháború alatt összekötő volt Berlin és Zágráb között.

A második világháború után Argentínába emigrált, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt.

• Küzdelmeim. Windischgrätz Lajos naplójegyzetei; szerzői, Bp., 1920

• Vom roten zum schwarzen Prinzen (Berlin, 1920)
• Mémoires du prince (Paris, 1923)
• My Memoirs (Boston, 1921)
• Ein Kaiser kämpft für die Freiheit (Wien–München, 1957)
• Helden und Halunken. Selbsterlebte Weltgeschichte 1899–1964 (Wien–München, 1965)
• Küzdelmeim; jegyz., utószó Gali Máté; Szépmíves, Bp., 2018
• Hősök és csirkefogók. Megélt világtörténelem, 1899–1964; ford., jegyz. Nyizsnyánszki Ferenc; Szépmíves, Bp., 2019
• Egy császár harcol a szabadságért. Így kezdődött Magyarország kálváriája; ford., jegyz. Nyizsnyánszki Ferenc; Erdélyi Szalon Kiadó, Bp., 2021

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• https://mandiner.hu/cikk/20181130_windisch_graetz_lajos, idézi a következőt: ÁBTL, I.4.1-A-2128/2/26.