Robert Nivelle

Robert Nivelle
Született	1856. október 15.[1][2][3][4][5] rue de la Barrière[1]
Meghalt	1924. március 22. (67 évesen)[6] rue de la Tour[7]
Sírhely	Vault of Governors
Állampolgársága	francia
Rendfokozata	hadosztálytábornok
Csatái	első világháború verduni csata Nivelle Offensive
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Croix de guerre Croix de guerre 1914–1918 Grand Cross of the Order of the Bath Victory Medal a francia Becsületrend parancsnoka a francia Becsületrend főtisztje Hadiérem Médaille commémorative de la guerre 1914–1918 Belga Lipót-rend fősávja Croix de guerre 1914–1918 (Belgium) Distinguished Service Medal Distinguished Service Order Knight Grand Cross of the Military Order of Savoy Gold Medal of Military Valour Cross of St. George 4th class Order of Saint Anna, 3rd class Knight Grand Cross of the Order of the White Eagle Order of Michael the Brave, 2nd class Order of the Sacred Treasure, 5th Class Commander of the Order of the Dragon of Annam a francia Becsületrend tisztje a francia Becsületrend lovagja
Iskolái	École polytechnique
Robert Nivelle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Nivelle témájú médiaállományokat.

Robert Georges Nivelle (Tulle, 1856. október 15. – Párizs, 1924. március 22.) francia tábornok, a francia erők főparancsnoka (1916-17).

Francia apától és angol anyától született a Franciaország közepén fekvő Tulle városkában. Elvégezte a Tiszti Akadémiát (École Polytechnique) és 1878-ban belépett a hadseregbe, ahol alhadnagyi rangot kapott. A francia gyarmati hadsereg tüzértisztjeként szolgált Vietnámban, Algériában és Kínában. 1913-ban ezredessé lépett elő, és saját alakulatot kapott. Ebben a rangban vett részt a Marne-i csatában, melynek sikeres megvívása után tábornokká léptették elő.

1916. december 3-án a Verduni csata kudarcaiba belebukó Joseph Joffre helyébe lépett és átvette a francia hadsereg irányítását.

Nivelle az agresszív támadó, nagy mennyiségű hadianyagot és katonát igénylő taktika híve volt. A gyalogsági rohamot megelőzően órákig tartó zárótűzzel vetette ostrom alá az ellenséges lövészárkokat, majd ezután mindent elsöprő rohammal próbálta meg leküzdeni az ellenállást. Nivelle e taktika alapján tervezte az 1917 tavaszán az antant támadását a nyugati fronton. Elképzelése szerint ezzel sikerült volna a két éve tartó patthelyzetet feloldani. Az Arras és Reims közötti frontszakaszon a franciák indítottak támadást, míg a brit hadsereg Flandriában lépett akcióba, hogy a németek ne vonhassanak el csapatokat az arcvonalról.

Nivelle óriási hibát követett el, amikor egy londoni fogadáson újságíróknak is beszámolt támadásának terveiről. A tervek kémek útján a nyugati német parancsnokság asztalára jutottak, akik így felkészülten várták a támadást és könnyedén hárították azt. A hatalmas méretű hadművelet 350 000 fős veszteséggel járt francia oldalon, miközben csak minimális területet sikerült felszabadítani a német megszállás alól. A támadás látványos sikertelensége mélyen áthatotta a francia hadsereget, amelyben a felbomlás jelei kezdtek mutatkozni. A frontkatonák ágyútölteléknek érezték magukat és „vérszívónak” nevezték Nivelle-t. A francia hadseregben lázadás tört ki. 1917 áprilisában a katonák ezrével mentek át a frontvonalon, és adták meg magukat a császári csapatoknak. Nivelle kivégzésekkel próbálta meg elejét venni a haderő felbomlásának.

1917. május 15-én Nivelle-t leváltották a francia csapatok éléről és helyére Henri Philippe Pétain-t állították. 1917 decemberében Észak-Afrikába küldték, ahol maradék szolgálati idejét töltötte. 1921-ben, alig egy évvel halála előtt vonult nyugállományba. A párizsi Invalidusok dómjába temették.