Robbantsunk bankot!

Robbantsunk bankot! (Faites sauter la banque!)
1964-es francia–olasz film
A „bankrablók” a trezor falánál
Rendező	Jean Girault
Producer	Raymond Danon
Műfaj	filmvígjáték heistfilm
Forgatókönyvíró	Louis Sapin Jean Girault
Dramaturg	Jacques Vilfrid
Főszerepben	Louis de Funès Jean-Pierre Marielle
Zene	Paul Mauriat
Operatőr	André Germain
Vágó	Jean-Michel Gautier
Díszlettervező	Sydney Bettex
Gyártás
Gyártó	Films Copernic Palmec Cinematografica
Ország	Franciaország
Nyelv	francia magyar szinkron
Játékidő	86 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	Constantin Film MOKÉP (mozi, 1965)
Bemutató	1964. február 25. 1. szinkron 1965. július 7. 2. szinkron 2006. július 25. (TV2-n)
Eredeti magyar adó	2. szinkronnal: TV2 Filmmúzeum Comedy Central
Korhatár
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

A Robbantsunk bankot! (eredeti cím: Faites sauter la banque!) 1964-ben bemutatott francia bűnügyi filmvígjáték Louis de Funès főszereplésével. Az eredetileg fekete-fehér film színes verzióját 1983-ban mutatták be.

Alább a cselekmény részletei következnek!

Victor Garnier vadász- és horgászbolt tulajdonos, tiszteletreméltó kiskereskedő. Egy napon a boltjával szemben lévő bank igazgatója rábeszéli, vegyen egy bizonyos afrikai aranybányára vonatkozó részvényt kockázat nélkül, pár hónap alatt duplájára fog nőni az értékük. Victor megbízik a bankárban, a család összes pénzén titokban részvényt vesz.

Pár hét múlva rossz hírek érkeznek, az aranybányát államosították, a részvények értéke nullára csökkent, a család teljes megtakarított pénze odalett. A teljesen feldúlt Victor először a bankár lelövésén spekulál, ám a hétvégi misén a szentbeszéd jobb belátásra készteti. Eszerint a megoldás: csendben, botrány nélkül visszavenni az eltulajdonított javakat, felnyitni a tettes szemét, hogy lássa, miféle bűnt követett el, majd megbocsátani neki, ahogy Isten is majd megbocsát, ha ő megbánja tetteit...

A pap szavainak kissé furcsa értelmezése során Victor arra a következtetésre jut, csak úgy tudja pénzét visszaszerezni, ha kirabolja a pár méternyire, az utca másik oldalán álló bankot. A legbiztosabb módszer a pincéből alagutat ásni, egyenest a bank föld alatti páncéltermébe. Az ásás azonban nem várt nehézségekbe ütközik. Profi szerszámokat kell venniük, először rosszul kezdenek hozzá, ezért a tárna beomlik, ezután egy építőmunkástól kér Victor pinceépítésre hivatkozva tanácsot. Véletlenül lyukat vágnak a víznyomócsőbe, rossz felé ásnak, ezért a bank helyett a metró alagútjában kötnek ki, a szenesemberek Victor fiára öntik a szenet a pincében, váratlanul vidéki rokonok érkeznek. Az akciót nehezíti, hogy Victor lánya és a bank egyik fiatal tisztviselője, Philippe között szerelem alakul ki.

Végre eljutnak a bank betonkockákból álló falához. Ekkor jön a hír, meghalt Marie néni, a vidéki rokon. Victor felesége és a gyerekek elutaznak a temetésre. Victor egész éjjel a pincében dolgozik, reggel elfelejti a boltot is kinyitni. A szomszédok a bezárt üzletet látva összegyűlnek, megindul a pletyka, később már a helyi biciklis rendőr is gyanakodni kezd, hogy Victorral történt valami. Este bemegy a boltba, látja a földmunka nyomait, a család sehol. Victor arra hivatkozik, gombát termel a pincében, de a rendőr gyanúja szerint eltette láb alól feleségét és elásta a pincében. Már pisztollyal fenyegeti, hogy mutassa meg vagy a pincét, vagy a feleségét, amikor az utolsó pillanatban hazaérkezik a család. A rendőr kénytelen csalódottan távozni.

Elérkezik az utolsó éjszaka, reggelre végre kell hajtani az akciót, ám újabb kellemetlenség támad, Victor lányának udvarlója, Philippe, a lányt keresve megtalálja az alagutat. Mikor azt mondják neki, lőteret építenek a pincében, annyira fellelkesül, hogy maga töri át a bank falát. Egyenest a trezorban kötnek ki, ahol egy rakás aranyrúd áll.

A főnökénél sokkal becsületesebb fiatal tisztviselő csak most látja valójában miről van szó. Megpróbálja jobb belátásra bírni a családot, de mindhiába, Victorék kirámolnak egy rakás aranyrudat. Megpróbálják berobbantani az alagutat, ám a patronok a nedvesség miatt besülnek. Hamarosan nyit a bank, a trezor fala feltörve, az alagút a bolt pincéjébe vezet. Mivel a fiatal bankár nem akarja szerelmét börtönben látni, nyitás előtt maga rakja vissza a fal kiesett köveit. Míg cementez, nem veszi észre, hogy elbújva valaki figyeli. A bankigazgató az, aki már egy ideje szélhámos módon cserélgeti az aranyrudakat aranyozott ólomra.

A fiatalember visszamegy az üzletbe, hogy az ellopott aranyrudakat visszacsempéssze a trezorba, ám észreveszik, a rudak nem aranyból vannak. Ekkor, mintha mi sem történt volna, mosolyogva beállít a boltba az igazgató, horog vásárlása ürügyén. Victor csaló szélhámosnak nevezi a részvények és a kicserélt rudak miatt, mire az igazgató visszakérdez, miért, hol szerezték őket? Rámutat, ha Victor feljelentené csalásért, azt is be kellene vallania, hogy betört a bankba. Mivel a trezor fala rendbe van hozva, a leltárig még van fél év, tán jobb lenne, ha az egész ügyet titokban tartanák.

Végül kiegyeznek, a fiatal tisztviselőt előléptetik, ő lesz a trezor felügyelője és a bank befektetési tanácsadója. A legközelebbi vizsgálatig mindent szépen helyrehoznak, a tanácsokból Victorék is szépen fognak profitálni. A fiatalok az igazgató költségén elutazhatnak egy szép nászútra. Minden szépen elrendeződött, mindenki boldog, ám ekkor váratlanul mégis sorra berobbannak az alagútban elhelyezett töltetek, az egész ház megremeg, a lebukás teljes...

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

A film fekete-fehér, eredeti verzióját viszonylag kis késéssel adták a magyar mozikban. Televízióban a színes, újraszinkronizált verziót több alkalommal leadták, 2010 körül DVD változatban is megjelent.

• Robbantsunk bankot! a PORT.hu-n (magyarul)
• Robbantsunk bankot! az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Robbantsunk bankot! a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Robbantsunk bankot! a Box Office Mojón (angolul)