Protonbomlás

A protonbomlás a részecskefizikában a részecskebomlás egyik feltételezett fajtája, mely során a proton könnyebb szubatomi részecskékre bomlik, például pionra és pozitronra.^[1] A protonbomlás hipotézisét először Andrej Dmitrijevics Szaharov fogalmazta meg 1967-ben.

A jelenséget eddig nem figyelték meg kísérletben. Ha a proton pozitronná bomlik, a proton felezési ideje legalább ${\displaystyle 1,67\times 10^{34}}$ év. ^[2]

A standard modell szerint a proton nem bomlik el spontán, mert ez a legkönnyebb barion, és a bariontöltésnek meg kell maradnia. A protonbomlás az energiamegmaradás miatt szabad protonokon nem mehet végbe, hiszen a proton nyugalmi tömege kisebb, mint a neutroné. Viszont ha a proton kötött állapotban van az atommagon belül, akkor ez a reakció is végbemehet a kötési energia rovására. Ezt a reakciót azonban pozitronkibocsátásnak vagy más néven ${\displaystyle \beta ^{+}}$-sugárzásnak nevezzük, ugyanis a protonbomlással ellentétben a proton kölcsönhatásban van az atommagon belül található többi részecskével.

Egyéb, a standard modellen túlmutató elméletek szerint sérülhet a barionmegmaradás, és a proton tovább bomolhat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Proton decay című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• A gyenge kölcsönhatás szerepe Asztrofizika Elektronikus tananyag, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Fizikus Tanszékcsoport; Szeged 2013-05-01

Ez a fizikai témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!