Szalafő

Szalafő
Műemlék lakóház a faluban
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Vas
Járás	Körmendi
Jogállás	község
Polgármester	Lugosi Arnold József (független)[1]
Irányítószám	9942
Körzethívószám	94
Népesség
Teljes népesség	214 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	7,38 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	27,37 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 52′ 00″, k. h. 16° 22′ 00″46.866667, 16.36666746.866667°N 16.366667°EKoordináták: é. sz. 46° 52′ 00″, k. h. 16° 22′ 00″46.866667, 16.36666746.866667°N 16.366667°E
Szalafő Pozíció Vas vármegye térképén
Szalafő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalafő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szalafő (szlovénül: Sola) község Vas vármegyében, a Körmendi járásban.

Szalafő hét halmon épült, ún. „szeres település”, amelynek mindegyik dombja egy-egy „szer”: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer és Templomszer, illetve Pityerszer. A falu őrzi a honfoglalás kori településszerkezetet.

A településen az Őriszentpéter-Máriaújfalu közti 7455-ös út húzódik végig, utóbbiból Templomszer településrész északnyugati szélén ágazik ki a 74 188-as számú mellékút Pityerszer és Felsőszer településrészek irányába.

Nevét a határában eredő Zala folyóról kapta, melyet a helyiek „Szala” néven említenek.^[3]

Bár az Őrség része, de szorosan kapcsolódik a szlovénekhez és a Vendvidékhez is, a 19. században például a tótsági járáshoz tartozott.

1319-ben vívták a környéken a szalafői csatát, amelyben Károly Róbert serege legyőzte a Kőszegieket.^[4]

• 1990–1994: László Gyula (független)^[5]
• 1994–1998: László Gyula (független)^[6]
• 1998–2002: László Gyula (független)^[7]
• 2002–2006: Lugosi Arnold (független)^[8]
• 2006–2010: Lugosi Arnold (független)^[9]
• 2010–2014: Lugosi Arnold József (független)^[10]
• 2014–2019: Lugosi Arnold József (független)^[11]
• 2019–2024: Lugosi Arnold József (független)^[12]
• 2024– : Lugosi Arnold József (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 2% németnek mondta magát (7,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 18,7%, református 53%, evangélikus 3,5%, felekezet nélküli 7,6% (17,2% nem nyilatkozott).^[13]

• Pityerszeri Népi Műemlékegyüttes – Pityerszeren eredeti helyén, falumúzeum formájában láthatóak a népi építészet emlékei. Nevét valószínűleg attól a pityer nevű madártól kapta, amely itt nagyobb tömegben tartózkodott. Az épületek eredeti környezetükben állnak. Nevezetességei az ún. „kerített ház” és az emeletes kástu, amely az országban csak itt található. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, melyet az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták. A református templom 1842-ben épült, azóta többször felújították.
• Fekete-tó vagy más néven Fekete-láp (vend nyelvjárásban Črná mlaká) nagy kiterjedésű szigetszerű láp, Magyarország egyik legkiemelkedőbb jelentőségű, egyben legvédettebb természeti értéke. A láp Orfalu község területére esik, Szalafő és Farkasfa falvak határában. A helyet nagy kiterjedésű erdő veszi körül, az út nehezen járható. Szalafő maga a Zala vizéről kapta a nevét, amely a Fekete-tóból ered. A tó helyén a néphagyomány szerint egykor egy templom állott, amelyet Isten elsüllyesztett és helyében a tavat fakasztotta.
• A Zsúpfedeles házikó eredeti formájában helyreállított parasztház. Az épület, amelyet helyi néprajzi tárgyakkal rendeztek be, a zsúpszalma tetőfedéssel és a fagerenda falakkal, külön bejáratú helyiségekkel, kényelmes, természetes alapanyagú bútorokkal és textilekkel a térség építészeti, kulturális hagyományait követi.

A labdarúgó-egyesület 1993. január 25-én alakult meg, Futball Club Szalafő néven.

2005-ben alakult meg 14 taggal a Szalafő Sportjáért Egyesület, amelynek elnöke, Törő Miklós 2018-ban Lóránt Gyula-díjban részesült. ^[14]

A Wikimédia Commons tartalmaz Szalafő témájú médiaállományokat.

• Szalafő az utazom.com honlapján