Simon Rattle
Simon Rattle | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1955. január 19. (69 éves)[1][2][3][4][5] Liverpool[6] |
Házastársa |
|
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | komolyzene |
Hangszer | ütőhangszerek |
Díjak |
|
Tevékenység | |
Kiadók | EMI |
Simon Rattle weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Rattle témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Simon Rattle, OM, CBE (Sir Simon Denis Rattle; Liverpool, 1955. január 19. – ) brit karmester.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Simon Rattle Liverpoolban született zenész családban. Gyermekkorában zongorázni, hegedülni és ütőhangszereken tanult játszani. Tízéves volt, amikor ütőhangszeresként csatlakozott a Liverpooli Filharmonikus Ifjúsági Zenekarhoz (akkori nevén Merseyside Ifjúsági Zenekar), és velük lépett fel. Már tizenévesen elkezdett vezényelni, és 15 éves korában saját zenekart alapított Liverpool Simfonia néven. A Királyi Zeneakadémián tanult, és 19 évesen végzett 1974-ben. Ugyanebben az évben első díjat nyert a John Player Nemzetközi Karmesterversenyen, és a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekar másodkarmestere lett.
1977-től a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar karmester-asszisztense volt. Itt lépett fel első önálló produkciójával: Leoš Janáček A ravasz rókácska című operáját vezényelte az 1977-es Glyndebourne-i Fesztiválon. 1980-ban, 25 évesen a Birmingham City Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti tanácsadója lett (1990-től zeneigazgató). Az itt töltött 18 év alatt jelentősen növelte, világhírre emelte a zenekar színvonalát, európai, amerikai, távol-keleti turnékra vitte őket, és hosszútávú felvételi szerződést kötött az EMI kiadóval. Tevékenységét 1987-ben a Brit Birodalom Rendje kitüntetéssel ismerték el. 1992-től – birminghami állása megtartása mellett – a Felvilágosodás Kora Zenekarának fő vendégkarmestere volt. 1994-ben Erzsébet királynő lovaggá ütötte.
1999. június 23-án a Berlini Filharmonikus Zenekar szavazással Claudio Abbadót követően Simon Rattle-t választotta meg a zenekar művészeti vezetőjévé, mely tevékenysége a 2002-es évadtól kezdődött.[7] Bemutatkozó koncertjén, 2002. szeptember 7-én Thomas Adès Asyla című zenekari művét és Gustav Mahler 5. szimfóniáját vezényelte. Vezetése alatt számos kortárs zeneszerző művét is játszották, sőt jazz-crossover fellépésük is volt. 2002-ben elindította a Berlini Filharmonikusok oktatási programját, a közönség számára heti rendszerességgel ingyenes déli koncerteket szervezett, és más oktatási formákat is kialakított a különböző korosztályú és kulturális háttérrel rendelkező emberek számára. 2009-ben elindult az interneten a Digitális Hangversenyterem című vállalkozás, amelynek keretében a Berlini Filharmonikusok élő közvetítéseit lehetett megtekinteni. Rattle eredeti szerződése 2012-ig tartott volna, de a zenekar ezt meghosszabbította 2018-ig. Ennek megfelelően a Berlini Filharmonikusokat a 2017–2018-as szezon végén elhagyta (a 16 év alatt 1100 közös koncertjük volt), de már 2017-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. Az ezt követő években sem szűnt meg a kapcsolata a német közönséggel, élő projektek kapcsán a Berlini Filharmonikusokkal és a Németországi Nemzeti Ifjúsági Zenekarral – amelynek 2018-ban tiszteletbeli karmesterévé nevezték ki – rendszeresen fellép. Felesége, a cseh énekesnő, Magdalena Kožená is ott él.
Rattle vendégkarmesterként is számos jelentős zenekart vezényelt a világ minden táján (például Los Angeles Philharmonic, Cleveland Orchestra, Chicago Symphony Orchestra, San Francisco Symphony, Toronto Symphony Orchestra, Boston Symphony Orchestra), a Bécsi Filharmonikusokkal felvette Beethoven teljes szimfónia-ciklusát.
Rattle nagyszámú, több mint száz hangfelvételt készített zenekaraival és szólistákkal. Felvételei közül több különböző elismerésekben részesült. Gershwin Porgy és Bess című operafelvétele 1990-ben elnyerte a Nemzetközi Lemezkritikusok díját, Brahms Német requiem és Stravinsky Zsoltárszimfónia felvétele 2008-ban Grammy-díjat kapott, miként Bach Máté-passiója 2010-ben és Mahler 2. szimfóniája 2011-ben.
Rattle háromszor nősült. Első felesége 1980-tól 1995-ig Elise Ross amerikai szoprán volt, akitől két fia született. Candace Allen bostoni írónővel kötött házassága 1996-tól 2004-ig tartott. Magdalena Kožená cseh mezzoszopránt 2008-ban vette el, akitől két fiú és egy lány gyermeke született.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- 1974 – A John Player Nemzetközi Karmesterverseny első díja
- 1987 – A Brit Birodalom Érdemrendje
- 1994 – Knight Bachelor (lovagi cím)
- 1990 – A Nemzetközi Lemezkritikusok díja
- 1997 – A Royal Society of Arts Albert-érme
- 2000 – A Royal Philharmonic Society aranyérme
- 2003 – ECHO Klassik, az év karmestere
- 2004 – Comenius-díj (Németország)
- 2006 – A Royal Society of Arts tiszteletbeli tagja
- 2007 – Goldene Kamera (Németország)
- 2007 – Az UNICEF nemzetközi jószolgálati nagykövete (a Berlini Filharmonikusokkal együtt)
- 2008 – Grammy-díj
- 2009 – A Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje
- 2010 – Grammy-díj
- 2010 – A Francia Köztársaság Becsületrendje
- 2011 – A Royal Academy of Music díszdoktora
- 2011 – Grammy-díj
- 2013 – Léonie Sonning Music Prize (Dánia)
- 2013 – ECHO Klassik
- 2014 – Order of Merit (Nagy-Britannia)
- 2018 – Berlin tartomány érdemrendje
- Birmingham, Leeds, Liverpool és Oxford egyetemeinek díszdoktora
Felvételei
[szerkesztés]Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartásából.
Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
---|---|---|---|
1977 | Stravinsky: The Rite of Spring | National Youth Orchestra of Great Britain | Enigma Records |
1978 | Prokofjev: Piano Concerto No. 1; Ravel: Concerto for the Left Hand | Andrej Gavrilov, London Symphony Orchestra | His Master's Voice |
1979 | Peter Maxwell Davies: Symphony | Philharmonia Orchestra | Decca |
1980 | Mahler: Symphony No. 10 | Bournemouth Symphony Orchestra | His Master's Voice |
1981 | Holst: A bolygók (szvit) | Philharmonia Orchestra, Ambrosian Singers | His Master's Voice |
1982 | Bartók: 2. hegedűverseny (Bartók) | Iona Brown, Philharmonia Zenekar | Argo |
1983 | Britten: War Requiem | Elisabeth Söderström, Robert Tear, Thomas Allen, CBSO Chorus, Boys of Christ Church Cathedral Oxford, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1984 | Sibelius: Symphony No. 2, Scene with Cranes from „Kuolema” | City Of Birmingham Symphony Orchestra | Angel Records |
1987 | Bartók: Sonata for Two Pianos and Percussion, Concerto for Two Pianos, Percussion and Orchestra | Katia & Marielle Labèque, Sylvio Gualda & Jean-Pierre Drouet, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI, |
1988 | Stravinsky: Petrushka, Symphony in Three Movements | City Of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1989 | Gershwin: Porgy and Bess | Cynthia Clarey, Cynthia Haymon, Willard White, Glyndebourne Chorus, London Philharmonic | EMI |
1990 | Debussy: Jeux, Images, Musiques pour „Le Roi Lear” | City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1991 | Schönberg: Pierrot Lunaire; Webern: Concerto, Op. 24 | Nash Ensemble | Chandos |
1992 | Mahler: Symphony No. 1 | City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1993 | Bartók: Piano Concertos 1-2-3 | Peter Donohoe, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1994 | Elgar: Enigma Variations, Falstaff, Grania and Diarmid Incidental Music and Funeral March | City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1994 | Bartók: Concerto for Orchestra, The Miraculous Mandarin | City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1995 | Haydn: Symphonien Nr. 22, 86 & 102 | City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1997 | Mahler: Das Lied von der Erde | Thomas Hampson, Peter Seiffert, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
1998 | Walton: Belshazzar's Feast, Symphony No. 1 | Cleveland Orchestra Chorus, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
2000 | Rattle Conducts Britten | Peter Donokoe, Jill Gomez, CBSO Chorus, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI, Warner Classics |
2001 | Brahms: Violin Concert; Beethoven: Symphony No. 5 | Kyung-Wha Chung, Wienna Philharmonic | EMI |
2003 | Elgar: The Dream of Gerontius | Janet Baker, City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
2005 | Orff: Carmina Burana | Lawrence Brownlee, Sally Matthews, Berlin Philharmonic Orchestra | EMI, Warner Classics |
2007 | Bruckner: Symphony No. 4 | Berlin Philharmonic Orchestra | EMI |
2008 | Muszorgszkij: Bilder einer Ausstellun; Borogyin: Sinfonie Nr. 2; Polowetzer Tänze | Berlin Philharmonic Orchestra | EMI |
2009 | Brahms: The Symphonies | Berlin Philharmonic Orchestra | EMI |
2010 | Duke Ellington: Mainly Black, Harlem, Sophisticated Lady, etc. | City of Birmingham Symphony Orchestra | EMI |
2011 | Bartók: Concerto for Orchestra; Viola Concerto; Concerto for Two Pianos, Percussion and Orchestra, etc. | Eugene Ormandy, Katia and Marielle Labèque, Tabea Zimmermann, City of Birmingham Symphony Orchestra, Philadelphia Orchestra, Symphonie Orchester des Bayerischen Rundfunks | EMI, Warner Classic |
2013 | Rachmaninov: The Bells, Symphonic Dances | Berlin Philharmonic Orchestra | Warner Classics |
2015 | Lutosławski: Piano Concerto, Symphony No. 2 | Krystian Zimerman, Berlin Philharmonic Orchestra | Deutsche Grammophon |
2016 | Beethoven: Symphonien 1–9 | Berlin Philharmonic Orchestra, Berlin Radio Chorus | Berliner Philharmoniker |
2018 | The Asia Tour | Berlin Philharmonic Orchestra | Berliner Philharmoniker |
2018 | Bernstein: Wonderful Town | Danielle de Niese, Alysha Umphress, London Symphony Orchestra | LSO Live |
2019 | Berlioz: La damnation de Faust | Karen Cargill, Bryan Hymel, London Symphony Orchestra | LSO Live |
2020 | Wagner: Die Walküre | Stuart Skelton, Eric Halfvarson, James Rutherford, Eva Maria Westbroek, Elisabeth Kulman, Bavarian Radio Symphony Orchestra | BR Klassik |
2020 | Beethoven: Christ on the Mount of Olives | London Symphony Orchestra | LSO Live |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Andrew Clements. „Picking up the baton”, The Guardian, 1999. június 24. (Hozzáférés: 2007. március 22.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Simon Rattle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Simon Rattle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Naomi Blumberg: Simon Rattle: British conductor. britannica.com. (angolul) Encyclopædia Britannica, Inc. (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
- James Manheim: Simon Rattle: Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
- Sir Simon Rattle at 65: 'A disciple for the cause'. dw.com (angolul) (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
- Simon Rattle: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
- Sir Simon Rattle: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (2020) (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)