SNCF BB 60000 sorozat

SNCF BB 60000 sorozat
Az újonnan átadott BB 460018 Hendaye-ban
Pályaszám
SNCF 60001–60175 E-Génie LO 05–LO 06
Általános adatok
Gyártó	Vossloh España
Gyártásban	2004–2011
Gyári típusjel	GA 1000 AS
Darabszám	177 (Fret: 155, Infra: 20, E-Génie: 2)[1][2] db
Elődje	SBB Am 81
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	Bo’Bo’
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1000 mm
Teljesítmény
Névleges	1000 kW[3]
Engedélyezett legnagyobb sebesség	100[3] km/h
Magasság	4185 mm
Szélesség	2834 mm
Szolgálati tömeg	76[3] t
Legnagyobb tengelyterhelés	18 t[4]
Vezérlés	szinkronvezérlés 2 mozdonyig
Vonatbefolyásoló rendszer	Crocodile, KVB
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa	Caterpillar CAT 3508 B[3]
Üzemanyagkészlet	3000 l
Villamos vontatás
Vontatómotorok típusa	2×6 FRA 3055 A AT
A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF BB 60000 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SNCF BB 60000 sorozat négytengelyes dízel-elektromos tolatómozdony-sorozat, melyet nehéz terhelésű tolatási és könnyű terhelésű vonali teherszállításra terveztek. A típust a Vossloh España gyártotta 2004 és 2011 között, összesen 177 példányban. Mivel a sorozatot elsősorban teherszállításra használják, ezért SNCF BB 460000 sorozat jelöléssel is ismert.^{[* 1]}

Az SNCF 2004-ben először 160 példányra adta le a megrendelését a BB 63400 és a BB 63500 típusok részleges felváltására. A sorozat gyári típusjele GA 1000 AS.^[2] A franciaországi E-Génie 2009-ben további kettő mozdonyra adta le a megrendelését.^[2]

Az 1990-es évek végén az SNCF dízelmozdony-flottájának nagy része 30 évnél idősebb mozdonyokból állt, ezeknek nagy volt az üzemanyagigénye és a karbantartásuk is költséges volt. Néhány mozdonysorozatot remotorizáltak; a BB 66400-ot a BB 69400-re, a CC 72000-ot pedig CC 72100-re építették át, hogy rövid távon megoldják a problémák egy részét. Hosszabb távon azonban új mozdonyokat kellett rendelni, mivel az remotorizált mozdonyok is elérték hasznos élettartamuk végét.

Az eredeti terv szerint a Svájci Szövetségi Vasutakkal (SBB) közösen 69 közepes és 55 nagy teljesítményű mozdonyt rendeltek volna. Ezen a terven többször módosítottak, végül 160 kis teljesítményű tolatómozdonyt (SNCF BB 460000) és 400 közepes teljesítményű BB 75000 mozdonyt rendeltek.

A kis teljesítményű tolatómozdonyokra három pályázat érkezett: a Vossloh Locomotives a Vossloh G 1000 BB, az olasz Firema Transporti a D.146, az Alstom pedig az SBB Am 841 típus továbbfejlesztett változatát kínálta. A Vossloh ajánlatát túl drágának ítélték, a Firema nem tudta meggyőzni a Fretet, így 2004-ben az Alstom kapta meg a megbízást.^[3] 2006-ra a Vossloh lett az Alstom valenciai gyárának tulajdonosa, így az örökölte meg és vitelezte ki a megrendelést.

Az eredeti tervek szerint a mozdonyokat MTU-motorral szerelték volna, mivel a BB 69400 és a BB 75000 mozdonyokban is ilyen motorokat használtak, de pénzügyi okok miatt lecserélték azt a Caterpillar „CAT 3508 B” típusú motorjára.

2008 októberében az SNCF további 15 mozdonyt rendelt az infrastrukturális részlege, az SNCF Infra számára.^[5] Ezek a mozdonyok a 660000 tartományban kaptak pályaszámot,^{[* 2]} és a az Infra citromsárga-szürke színű festését kapták.

Az SNCF eredetileg egy „katalógusmozdonyt”, azaz egy túl sok változtatás nélküli szabványosított mozdonytípust akart vásárolni. Az Alstom az SBB Am 841 továbbfejlesztett változatát javasolta, amely az Alstom akkori legújabb tolatómozdony-típusa volt. Az SNCF követelményei közé tartozott, hogy a vezetőfülkébe a gépterek mellett húzódó járdákra nyíló ajtókon keresztül, és nem oldalajtókon keresztül lehessen bejutni, ezért a vezetőfülkét teljesen át kellett tervezni. Emiatt a BB 60000 egy saját típusnak tekinthető, nem pedig egy szabványos mozdony változatának.

A mozdony szinte összes technológiája az SBB Am 841-es mozdonyból származik, kivéve a vezetőfülkét, a motort és a villamos berendezéseket. Két géptérrel rendelkezik: a hosszabbikban a Caterpillar CAT 3508 B típusú motor és a generátor, míg a rövidebbikben az elektromos és a fékberendezés található.

Az utastér kevésbé szögletes, mint az SBB Am 841-esé. A kabinban kettő teljes értékű vezérlőpult van, és légkondicionálóval van felszerelve. A forgóvázak ugyanazok, mint elődeinél, elsődleges felfüggesztése Silentblockal ellátott tekercsrugókból és vertikális lengéscsillapítókból, másodlagos felfüggesztése „szendvicsblokkokból” áll. Forgóvázanként két vontatómotor kapott helyet, amelyeket IGBT-alapú elektronika hajt. A fékberendezés csak tuskós kerékfékekből áll, amelyek műanyag fékbetétekkel vannak felszerelve.

A mozdonyokat a Vossloh España gyártotta, az elektromos hajtást (generátor, egyenirányító, IGBT-inverterek, vontatómotorok) az Alstom szállította.

A két éves homologizációs időszakot követően az első mozdonyokat 2006 végén szállították le. Néhány kezdeti problémát javítani kellett, mint például a nem megfelelő fékbetéteket, melyek miatt a mozdonyokat nem lehetett megbízhatóan tolatási műveletek ellátására alkalmazni, valamint a mozdony szoftveréből adódóan nem kívánt rázkódásokat. Az első tíz leszállított mozdonyt a Vossloh utólagosan módosította ezek kiküszöbölésére, a többit már ezekkel a módosításokkal gyártották le.

Az összes mozdonyt a sotteville-i (később EIMM Normandie) telephelyre osztották be. Ugyan ez a sorozat a honállomása, azonban a mozdonyok Franciaország más részein is dolgoznak, és a karbantartás is helyben történik, a sotteville-i telephelyre csak nagyobb felújítások vagy módosítások miatt térnek vissza. 2010-től a működési területük Párizs (Le Bourget, Villeneuve-Saint-Georges, Trappes, Montereau, Chartres), Rennes, Saint-Pierre-des-Corps, Bordeaux, Hendaye, illetve Pikárdia és Nord-Pas-de-Calais régiók. Nehéz tolatási és helyi vonali szállítási munkákat végeznek. Például a Nord-Pas-de-Calais 14 mozdonyt üzemeltet, amelyek helyi karbantartás céljából Lensben állomásoznak, és Somainból, Lille-ből és Dunkerque-ből működnek. Két mozdony szinkroncsatoltan több mint 3500 tonna vontatására képes.

2022. május 20-i állapot szerint

• Ez a szócikk részben vagy egészben a SNCF Class BB 60000 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.