Nyílgyökér
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fehérerű nyílgyökér (Maranta leuconeura)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyílgyökér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyílgyökér témájú kategóriát. |
A nyílgyökér vagy maranta (Maranta) a nyílgyökérfélék családjába tartozó növénynemzetség. A trópusi Közép- és Dél-Amerikában, valamint Nyugat-India térségében őshonos.[2][3] A Maranta génusz elnevezését Bartolomeo Maranta 16. századi olasz botanikus-fizikusról kapta.
A nemzetség mintegy 40-50 faja ismert.[1] Valamennyien évelő növények, rizómásak. Sűrű, örökzöld leveleik osztatlanok, burkolt szárral. A levelek napközben vízszintesek, este fölegyenesednek és függőlegesen állnak, ezért „imádkozó növény”-nek is nevezik a nemzetséget és egyes fajait, különösen az M. leuconeura-t.[4] Virágai aprók, három sziromlevéllel és két nagyobb, sziromszerű, meddő porzóval (staminodium).
Szobanövényként
[szerkesztés]Egyes nyílgyökereket különleges levélmintázatuk és szép, kicsi virágaik miatt tartanak szobanövényként.Párás levegőt igényelnek. Szeretik a fényt, de elélnek félárnyékos helyen is. Rendszeresen kell locsolni őket.[forrás?]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b World Checklist of Selected Plant Families
- ↑ Maranta in Flora of North America
- ↑ Maranta in Flora of China
- ↑ RHS A-Z encyclopedia of garden plants. United Kingdom: Dorling Kindersley, 1136. o. (2008). ISBN 1405332964
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Maranta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 174., 189., 425. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
