Németvölgyi temető
| Németvölgyi temető | |
 | |
| A temető részlete 1940-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Budapest |
| Városrész | Budapest XII. kerülete |
| Létrejötte | 1885. november 12. |
| Megszűnése | 1912. december 31. (elbontása: 1963) |
| Híres halottak | A megszűnt Németvölgyi temetőben eltemetett személyek |
| Földrajzi adatok | |
| Területe | 22.524 négyszögöl = kb. 80.861 m² |
| Elhelyezkedése | |
 Németvölgyi temető
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 19° 01′ 17″47.489220°N 19.021430°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 19° 01′ 17″47.489220°N 19.021430°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Németvölgyi temető témájú médiaállományokat. | |
A Németvölgyi temető egy mára már megszűnt budapesti temetkezési létesítmény.
Története
[szerkesztés]
A Németvölgyi temetőt 1885. november 15-én[1] nyitották meg a nagyrészt betelt Tabáni temető közelében. 1885 és 1894 között ez a temető volt a legnagyobb budai sírkert[2] (22.524 négyszögöl).[1] Státusza az 1894-ben megnyitott Farkasréti temető következtében változott meg.[2] A Németvölgyi temetőt mindössze 27 éven át használták, 1912-re betelt. 1912. december 31-én zárták be. Működési ideje alatt az okiratok szerint 16 855 embert temettek el benne.[1]
A temetőt bezárása után közvetlenül nem számolták fel, sőt, Budapest ostroma idején (1944–1945) rövid időre ismét használatba vették.[2] Ezenkívül temetkeztek a már meglévő családi sírboltokba is.[3] 1939-ben ide szállították a Tabáni temető és az ugyancsak felszámolt Vízivárosi temető jelentősebb síremlékeit is, és ezekből különálló sírkert-részt alakítottak ki. A síremlékek egy része a második világháborúban, más része időjárási körülmények miatt később megrongálódott, ezek egy csoportját 1959-ben kijavították.[4]
A Németvölgyi temető mégsem maradhatott fenn bezárt dísztemetőként. Sorsát az 1984-ben kialakított Gesztenyés-kert nevezetű park kialakítási terve pecsételte meg.
- „Budapest Főváros Tanácsa 1963. január 23-i ülésén úgy határozott, hogy a Vízivárosi és a Tabáni–krisztinavárosi temetőből – azok megszűnése után – a Németvölgyi temető erre a célra létesített emlékkertjében, bekerítve, csak az 1848–49-es szabadságharcosok sírja maradjon meg, a többi neves halottat a Mező Imre (korábban Fiumei, s ma ismét az; ismertebb nevén Kerepesi) úti temetőbe, a létesítendő Nemzeti Panteonba szállítsák, külön-külön sírokban helyezzék el őket, síremlékeiket pedig állítsák fel. Sajnos azonban nem az történt, amit a tanács elhatározott. Az 1848–49-es hősök ugyanis nem maradtak bekerítve a helyükön, és nem gondozták a sírjukat, hanem feliben-harmadában, szakszerűtlenül, szükségmegoldásokkal kikotortatták őket onnan, és földi maradványaikat áttelepítették a Kerepesi temetőbe.”[5]
A többi síremléket ekkor (1963)[6] kivétel nélkül felszámolták.
A temető helyén ma a Gesztenyéskerten kívül a MOM Kulturális Központ, a Kongresszusi Központ, a Novotel Budapest City, és a MOM Sport Uszoda és Sportközpont és a Larus Étterem és Rendezvényközpont osztozik.[7]
Lásd még: A megszűnt Németvölgyi temetőben eltemetett személyek (kategórialap)A sírkövek sorsa
[szerkesztés]A kerepesi temetőbe át nem szállított sírkövek sorsa nem teljesen ismert a temető felszámolása után. Kácsor László természetbúvár-író A folyók élni akarnak című, 1990-ben megjelent könyvében beszámolt arról, hogy az 1960-as években a magyar vízépítő mérnökök a temető sírköveivel erősítették meg a Gellért-rakpartot. (Az eset mindenesetre nem lenne egyedi, hiszen például Vácott is felszámolt régi temetők anyagával töltötték fel a korzó déli részét.) A könyvben szerepelt egy fekete-fehér fénykép is egy ilyen sírkőről, amelyet annak idején a szerző lefényképezett.
2013-ban egy, a témakörrel foglalkozó kutató, Szávoszt-Vass Dániel felkereste az akkor már 85 éves Kácsort kifaggatni a történetről. Az idős író állítása szerint hévízforrások kutatása közben, az úgynevezett az Ínség-szikla közelében találkozott egy darushajóval, amely éppen új kőszórást öntött a rakpart rézsűje tövébe. Kácsor úgy emlékezett, hogy a kövek számos gótbetűs német sírkő, márványkeresztek és obeliszkek töredékei voltak. Ekkor készítette az 1990-ben megjelent könyvében szereplő fényképet.[6]
Az elbeszélt történetet megerősíteni látszik, hogy 2017-ben Vincze Miklós, a 24.hu munkatársa alacsony Duna-állás idején több régi, német nyelvű sírköveket fedezett fel a rakpart Petőfi híd közelében fekvő részén. Kósa Erzsébet ugyanebben az évben ugyancsak a Petőfi híd közelében talált rá egy 1957-es sírtáblára.[5] 2018-ban ismét Tóth Balázs és az Index.hu adott hírt hasonló leletről.[8]
A szomszédos izraelita temető
[szerkesztés]Érdekesség, hogy a temető mellett álló – ugyancsak lezárt – Csörsz utcai izraelita temetőt nem számolták fel, de csak hitközségi engedéllyel látogatható.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Fehér Jolán Antónia, i. m., 79. o.
- ↑ a b c https://kultura.hu/egyedulallo-fovarosi/
- ↑ Krecsányi Ignác gyászjelentése
- ↑ Budapest lexikon, i. m., L–Z, 183. o.
- ↑ a b https://24.hu/kultura/2017/07/22/otven-eve-egy-megszunt-budai-temeto-sirkoveit-szortak-szet-a-budai-rakparton/
- ↑ a b https://dunaiszigetek.blogspot.com/2013/02/felszamolt-svab-temeto-sirkovei.html
- ↑ Archivált másolat. [2022. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
- ↑ https://index.hu/techtud/2018/10/26/elobukkantak_a_sirkovek_a_petofi_hid_labanal/
Források
[szerkesztés]- Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Budapest, 1933
- Budapest lexikon I–II. Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6409-2
- Temetők a talpunk alatt – Rég bezárt temetők, melyekre Budapest épült, We Love Budapest, 2023. október 25. [2021. április 8.]
