[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

N. C. Wyeth

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
N. C. Wyeth
Született1882. október 22.[1][2][3][4][5]
Needham
Elhunyt1945. október 19. (62 évesen)[1][2][3][4][5]
Chadds Ford
Állampolgárságaamerikai
HázastársaCaroline Brenneman Brockius
Gyermekei
  • Andrew Wyeth
  • Henriette Wyeth
  • Nathaniel Wyeth
  • Carolyn Wyeth
  • Ann Wyeth McCoy
SzüleiHenrietta Zirngiebel
Andrew Newell Wyeth Jr.
Foglalkozása
  • illusztrátor
  • festőművész
IskoláiJohn D. O'Bryant School of Mathematics & Science
Halál okaVasúti baleset
SírhelyeBirmingham Lafayette Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz N. C. Wyeth témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Newell Convers Wyeth (Needham, Massachusetts, 1882. október 22.Chadds Ford, Delaware megye, 1945. október 19.) (ismertebb nevén N. C. Wyeth) amerikai realista festő és illusztrátor. Needhamben született. Howard Pyle tehetséges tanítványa volt, és Amerika egyik legnagyobb illusztrátora lett.[6]

Első munkái 1903-ban a Saturday Evening Post hasábjain láttak napvilágot. 1911-ben Robert Louis Stevenson A kincses sziget című könyvéhez készített illusztrációt. Ezen kívül Az őzgazda, a The White Company, a Robinson Crusoe, Az utolsó mohikán, a Kidnapped és a Robin Hood képeit is ő készítette. Élete folyamán 3000 képet festett és 112 könyvet illusztrált.[7] 25 megrendelője a Scribner's volt, később ezekkel lett híres az utókor előtt.[6]

Mivel tőle származik a Wyekth család és Chadds Ford-i birtokuk, életműve nagyobb, mint teljesítménye. Abban a korban volt realista festő, mikor megjelent a fényképezőgép és a kamera, mint ellenfelek.[8] Néha melodramatikusnak tűnik, de képeit úgy készítette, hogy azokat egyszerűen meg lehessen érteni.[9] Wyeth, aki egyszerre volt festő és illusztrátor, megértette a különbségeket, és 1908-ban ezt mondta: A festészetet és az illusztrálást nem lehet keverni. Nem lehet az egyiket a másikba beolvasztani.[8]

Életpályája

[szerkesztés]
Wyeth a studiójában 1903-ban vagy 1904-ben

N. C. Wyelth Carolyn Bockiust vette el. 5 gyermekük volt: Andrew Wyeth, Henriette Wyeth Hurd, Carolyn Wyeth, Ann Wyeth McCoy és Nathaniel C. Wyeth. Andrew, Henriette és Carolyn szintén művész lett. Ann művész és zeneszerző, Nathaniel pedig a DuPont egyik mérnöke lett. Abban a csapatban dolgozott, mely feltalálta a műanyag szódásüveget. Henriette és Ann N. C. két pártfogoltjához, Peter Hurdhoz és John W. McCoy-hoz ment hozzá. N. C. Well Jamie Wyeth művész és Howard Wyeth zenész nagyapja.[10]

1903. február 21-én a Saturday Evening post címoldalán megjelent ugrándozó vadló volt az első megjelent illusztrációja[11] Abban az évben a következőlképp írta le művészetét: igaz, szolid, amerikai témák. Semmi külföldi nincs köztük."[12] Korai nyugati utazásai inspirálták a cowboyokat és a bennszülött amerikaiakat bemutató képeit.[9]

Jelentős nyilvános Wyeth-gyűjteménye a Brandywine River Museumnak, a Portland Museum of Artnak és a Farnsworth Art Museumnak vannak.

N. C. Wyeth balesetben halt meg egy vasúti kereszteződésnél. Vele volt Nathaniel unokája, C. Wyelth fia. Ő is belehalt a sérülésekbe.

Művei

[szerkesztés]
  • Mowing (1907)
  • Long John Silver and Hawkins (1911)
  • The Fence Builders (1915)
  • Apotheosis of the Family (1932)
  • Dying Winter (1938)
  • The Archemist (1938)
  • Deep Cover (1939)
  • The War Letter (1944)
  • Nightfall (1945)
  • Stand and Deliver

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b N.C. Wyeth (angol nyelven)
  4. a b Newell Convers Wyeth (holland nyelven)
  5. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b N.C. Wyeth: A Short Biography Archiválva 2007. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben ARTSEDGE, John F. Kennedy Center for the Performing Arts
  7. Wyeth's World Herry Adams Smithsonian
  8. a b "Pictures Great," His Publisher Told Him, review of N. C. Wyeth by David Michaelis 1998. november 15. New York Times Adam Gopnik.
  9. a b Newell Convers Wyeth Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben barewalls.com 1996-2005
  10. FISKE-L: Re-Nicholas Wyeth / John Fiske & Sara Wyeth Archiválva 2013. január 4-i dátummal az Archive.is-en 1998. augusztus 5. Dean Fisk
  11. Elizabeth Nesbitt Room Illustrators Project: Newell Convers Wyeth (1882-1945) Archiválva 2002. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben University of Pittsburgh Gerson, Donna, Michelle Frisque, Beth Kean, and Elizabeth T. Mahoney
  12. N C Wyeth / Newell Convers Wyeth American Art Archives

További információk

[szerkesztés]