Megyery Sári

Megyery Sári
1930 körül
Született	Megyery Sarolta Mária Ilona Norbertina[1] 1897. július 28.[2][3][4] Balassagyarmat
Elhunyt	1983. február 5. (85 évesen)[2][3][4] Párizs[5]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Megyery István
Foglalkozása	újságíró író költő filmszínész
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert[6]
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Megyery Sári témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Megyery Sári (Balassagyarmat, 1897. július 28. – Párizs, 1983. február 5.) színésznő, író, költő, újságíró, Sacy von Blondel néven a némafilmkorszak sztárja. Negyvenkilenc magyar és német film női főszerepét játszotta el. Megyery István (1859–1931) jogász lánya és Megyery Ella (1889–1962) író, újságíró húga.

Rózsahegyi Kálmán színészképzőjének tanulója volt, amikor 1916-ban Hevesi Sándor és ifj. Uher Ödön kiválasztották a Mire megvénülünk című Jókai-adaptáció egyik főszerepére Beregi Oszkár, Mátray Erzsi és Hollay Kamilla mellé. A film reklámhadjáratának megkezdése előtt találták ki számára a Sacy von Blondel művésznevet.^[7] A forgatás után Berlinbe szerződött, ahol a legnagyobb német filmgyár, az UFA (Universum Film AG) Fantomas-filmjeiben játszott.^[8] Igazán nagy nemzetközi sztárrá azonban nem vált, amit ő maga azzal magyarázott, hogy szépsége nem vetekedhetett Greta Garbóéval és Marlene Dietrichével, belső sugárzása, színészi eszköztára pedig Elisabeth Bergnerével.^[9] Erre az időszakra esett első, rövid házassága Gerőffy J. Béla (az Én is voltam jávorfácska... című memoárban: Gerey Imre) filmrendezővel, aki nem sokkal válásuk után öngyilkos lett. Megyery Sári 1932-ben vonult vissza a filmezéstől, számításai szerint negyvenkilenc főszerep eljátszása után.^[10] Hazatért Budapestre, és minden idejét az írásnak szentelte.

Első verseskötete Csak a fényre vigyázz! címmel, Molnár C. Pál illusztrációival jelent meg 1932-ben, a következő, az Adjátok azoknak című pedig Szőnyi István rajzaival 1935-ben. Ezekben az években Az Újság, a Pesti Napló, a Pester Lloyd és az Ünnep munkatársaként, a Színházi Élet kritikusaként dolgozott, számos próza- és lírakötete látott napvilágot. Művészetét érdeklődéssel figyelte Kosztolányi Dezső^[11] és a harmincas évek második felében szinte mesterévé lett Szabó Lőrinc,^[12] némi távolságtartással Márai Sándor,^[13] míg Török Sophie a verseket „lokálhangulatúnak” és „közhelyesnek”,^[14] a népszerű „...és könnyűnek találtatott” című regényt pedig „híg atmoszférájúnak” és „ép és értelmes mondatok nélkül” valónak minősítette a Nyugatban.^[15]

1938-ban Párizsban telepedett le, ahol egy évvel később feleségül ment André Lang újságíróhoz és színpadi szerzőhöz. 1955-ben tanári diplomát szerzett Cambridge-ben.

Itthoni újrafelfedezése magyarul 1979-ben és 1984-ben megjelent emlékiratainak köszönhető.

• Mire megvénülünk (1916)
• A rög (1920)
• A fogadalom (1920)
• Bilincsbevert folyam (1920)
• Lady Violetta (1922)
• A cigány (1925)
• Elhagyottak (1925)

• Nirvana (1916)
• Der Freund des Fürsten (1916)
• Ramara (1916)
• Am Hochzeitsabend (1917)
• Der Erbe von Het-Steen (1917)
• Verworrene Wege (1918)
• Das Testament des Ive Sievers (1922)
• Der böse Geist Lumpacius Vagabundus (1922)
• Firnenrausch (1922)
• Die große Unbekannte (1923)

• Gál, a becsüs (Budapest, 1926)
• Sacy von Blondel: Túl a töltésen / A lovag úr; Színházi Élet, Budapest, 1931
• Mama karriert csinál (Budapest, 1932)
• „...és könnyűnek találtatott”; Nova, Budapest, 1934
• A szerelem a szerelmesé. Regény; Nova, Budapest, 1936
• Én; Vajna, Budapest, 1938
• De Uraim...! Könyv a férfiaknak; Vajna-Bokor, Budapest, 1942
• A vendég (Budapest, 1943)
• Une fée dans le maison (Párizs, 1958)
• A szerelem a szerelmesé; Gondolat, Budapest, 1991

• Csak a fényre vigyázz! Sacy von Blondel versei; ill. Molnár C. Pál; Dick, Budapest, 1934
• Adjátok azoknak. Versek; ill. Szőnyi István; Nova, Budapest, 1935
• Te érted akartam. Versek; Vajna-Bokor, Budapest, 1940

• Én is voltam jávorfácska... (Magvető, Budapest, 1975)
• Játékszerelem. Emlékek és portrék (Magvető, Budapest, 1984)

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Megyery Sári témában.

• Balogh Gyöngyi: Az első magyar Jókai-film restaurálása
• Fried István: A levelez(get)ő Márai Sándor. (A Márai–Megyery Sári-levelezés margójára) Irodalomtörténeti Közlemények, 2001. 1–2. sz. 84–89. o.
• Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók. S. a. r.: Réz Pál. Budapest, 1998, Osiris.
• Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Némafilmgyártás 1896–1931. Budapest, 2003, Palatinus.
• A magyar film olvasókönyve (1908–1943). Szöveggyűjtemény. Vál. és szerk.: Kőháti Zsolt. Budapest, 2001, Magyar Nemzeti Filmarchívum.
• Magyar filmlexikon I. (A–N). Szerk.: Veress József. Budapest, 2005, Magyar Nemzeti Filmarchívum. 689–690. o. ISBN 963-7147-46-2
• Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 2004, Babits. 343. o. ISBN 963-955-616-5
• Török Sophie: Kisebb bírálatok [Többek között az „...és könnyűnek találtatott” című regényről] Nyugat, 1934. 19. sz. 335. o.
• Török Sophie: Sacy von Blondel. Megyery Sári versei Nyugat, 1935. 10. sz. 295. o.
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 636. o. ISBN 963-547-414-8  

• Életrajza a Színészkönyvtár.hu-n
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X