Leconte de Lisle

Leconte de Lisle
Élete
Született	1818. október 23. Saint-Paul
Elhunyt	1894. július 17. (75 évesen) Párizs
Sírhely	Montparnasse-i temető Cimetière marin de Saint-Paul
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers
Kitüntetései	a francia Becsületrend tisztje (1883. július 12.) Jean Reynaud Prize (Victor Duruy, 1884, Henri de Bornier) a francia Becsületrend lovagja (1870) prize Maillé Latour Landry (1854)
Leconte de Lisle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Leconte de Lisle témájú médiaállományokat.

Charles Leconte de Lisle (teljes nevén Charles Marie René Leconte de Lisle) (Saint-Paul, Réunion, 1818. október 23. – Párizs, 1894. július 17.) francia költő, a parnasszizmus egyik fő képviselője.

Kezdetben Charles Fourier szocialista tanainak lelkes apostola, sőt a falanszter mesterét himnuszban is dicsőítette, de aztán végleg elfordult a szocializmustól és egy pogány szellemű, panteisztikus filozófiáért rajongott, amelynek a hatása költészetén is meglátszik. Férfikora javában a parnasszisták ("Parnassiens") nevű fiatal költőiskola vezére lett. Lírai költeményeiben (Poemes et poésies, 1855) bámulatos művészettel kezeli a formát, de a hangulatnak is nagy mestere. Poemes tragiques című kötetét (1882) az Akadémia koszorúval ismerte el és 1866-ban Victor Hugo helyébe tagjául is megválasztotta őt. Mint a Luxembourg-könyvtár igazgatója, éveken át műfordítással is foglalkozott, franciára fordította Homérosz, Horatius és mások műveit.

• Az Erinnysek. Antik tragédia; ford. Ivánfi Jenő; Lampel, Bp., 1913 (Fővárosi színházak műsora)

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Leconte de Lisle témában.

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X  [1]