Laacher See
| Laacher See | |
 | |
| A Laacher See a Maria Laach apátsággal | |
| Ország(ok) |  Németország |
| Hely | Eifel-hegység, Rajna-vidék–Pfalz |
| Vízgyűjtő terület | 12,2 km2 |
| Típus | Kaldera-tó |
| Elsődleges források | Nincsenek |
| Elsődleges lefolyások | Nincsenek |
| Hosszúság | 1.964 m = 1,964 km |
| Szélesség | 1.186 m = 1,186 km |
| Felszíni terület | 3,31 km2 |
| Átlagos mélység | 31 m |
| Legnagyobb mélység | 51 m |
| Víztérfogat | 103.000.000 m3 = 0.103 km3 |
| Part hossza | 7,3 km |
| Tszf. magasság | 275 m |
| Szigetek | Nincsenek |
| Települések | Kretz, Kruft, Mendig, Nickenich, Wassenach, Wehr |
| Elhelyezkedése | |
 Laacher See
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 50° 24′ 37″, k. h. 7° 16′ 11″50.410278°N 7.269722°EKoordináták: é. sz. 50° 24′ 37″, k. h. 7° 16′ 11″50.410278°N 7.269722°E | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Laacher See témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Laacher See az Eifel-hegységben, Németországban, Koblenz közelében található vulkáni eredetű kaldera-tó.
Etimológiája
[szerkesztés]
A Laach szó az ófelnémet lacha közvetítésével a latin lacus, -ūs (magyarul: tó) szóból származik. A Laacher See ezért pleonazmus, mindkét része tavat jelent. A Laach elnevezés a helyre és az ott található kolostorra is áthúzódott; 1863-ban a jezsuiták hivatalosan is Maria Laach-nak nevezték el ottani kolostorukat.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]Az ovális tó 3,31 km²-es felszínével Rajna-vidék–Pfalz szövetségi állam legnagyobb tava. Az Eifel-hegység keleti, vulkanikus eredetű részében található, Andernach, Bonn, Koblenz közelében.
A tó legnagyobb mélysége 51 m. Vize a talajvízből ered, természetes lefolyása nincs. Felszíne a tengerszint felett 275 méter magasan van. Ingadozása korábban elérte a 15 métert is, ami a környező területek mezőgazdaságát károsította. Ezért 1840-45 között mesterséges kifolyó csatornát építettek déli partjára. A lecsapolással a tó átlagos felületének mintegy harmadát elvesztette.
Geológiai története
[szerkesztés]
Bár a tavat gyakran említik a térség legnagyobb maar-tavaként, tudományos pontossággal nem tekinthető maar-tónak, mint ahogy krátertónak sem. Egy vízzel telt kalderáról, azaz beomlással keletkezett üregről van szó, amely a vulkáni magmakamra kiürülése utáni összeomlás nyomán keletkezett. Ezt aztán idővel feltöltötte a talajvíz.
A vulkán utolsó kitörését, amely a kalderát létrehozta, i. e. 10.930-ra datálják. A kitörés néhány napig tarthatott és egy plíniuszi főfázisból, valamint az azt megelőző és követő freatomagmás robbanásokból állt.
A robbanások óriási mennyiségű anyagot dobtak ki, a mely a Rajna középső völgyének vidékét mintegy 7 méter vastag hamuréteggel borította be. A folyamot a vulkáni anyag eltorlaszolta és a Mosel torkolatáig terjedő ideiglenes tó alakult ki. A finomabb vulkáni hamu egészen Svédországig eljutott a légkörben. A kitörés Laacher See Tephra (LST) néven ismert lerakódásait gyakran használják a rétegek kormeghatározására Nyugat-Európa-szerte a földtudományok és az archeológia művelői egyaránt.
A kidobott anyag mennyiségét kb. 6 km³ magmaanyagra illetve összesen mintegy 16 km³ tefrára becsülik.[1] Ez a vulkáni robbanások 1-től 8-ig terjedő skáláján a 6. fokozatnak felel meg. Összehasonlításul a kitörés másfélszer akkora volt, mint a Pinatubo kitörése 1991-ben, vagy hatszor akkora, mint a Mount Saint Helens kitörése 1980-ban.
A tóban ma is megfigyelhető a szén-dioxid bugyborékolása a víz alól. Az egész Eifel vulkáni régió évente egy-két millimétert emelkedik, a környéken jól mérhető a szeizmikus aktivitás, a tó vizében a mélység felé haladva határozott termális anomáliák mutatkoznak.
A Laacher See és környéke geológiai mércével mérve aktív vulkáni területnek számít, ezért a geológusok szerint – ugyancsak földtörténeti léptékkel mérve – viszonylag rövid időn belül újra kitörhet.[2]
Képek
[szerkesztés]-
A Laacher See az apátsággal 1832 körül
-
A Laacher See télen, a délnyugati partól. Jól látható a kaldera pereme
-
A Maria Laach apátsági templom
-
Vízibicikli bérlés
Irodalom
[szerkesztés]- Barotányi Zoltán: Aktív vulkánok Közép-Európában? – Alattunk Afrika[halott link] – Magyar Narancs, 2010. február 11.
- Rudolf Blenke: Der Laacher See und seine vulkanische Umgebung. (Schulschrift). Strüder, Neuwied 1879 (Digitalisat)
- Werner P. D’hein: Vulkanland Eifel. Natur- und Kulturführer, mit 26 Stationen der „Deutschen Vulkanstraße“. Gaasterland Verlag, Düsseldorf 2006; ISBN 3-935873-15-8, ISBN 978-3-935873-15-4
- Wilhelm Meyer: Geologie der Eifel. 3. erg. Auflage. E. Schweizerbart’sche Verlagsbuchhandlung, Stuttgart 1998, ISBN 978-3-510-65161-0
- Hans-Ulrich Schmincke: Vulkanismus. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 2000, ISBN 978-3-534-17471-3
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Diplomarbeit von Claudia Köhler 2005 Archiválva 2012. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF (németül)
- ↑ Ébredezik a szunnyadó szupervulkán. Index.hu, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
További információk
[szerkesztés]- Lava-dome.de: A Laacher See keletkezése (németül) Archiválva 2019. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Geomontanus.com: A Laacher See (németül)
- Vulkanpark.com: A Laacher See-i kitörés (németül)
- A vulkáni túra útja a des Laacher See körül (németül)
- TU Cottbus: Dokumentation von Zustand und Entwicklung der wichtigsten Seen Deutschlands, Teil 9, Nordrhein-Westfalen, Rheinland-Pfalz und Saarland (németül)
- Apokalypse im Rheintal, Spektrum der Wissenschaft, Februar 2009 (németül)
- Evolution of Complex Plinian Eruptions: the Late Quarternary Laacher See Case History (angolul) Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
