Közjegyző

A közjegyző olyan hivatalos személy, akit a törvény közhitelességgel ruház fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Nem tévesztendő össze a jegyzővel.

Jogállásukat, feladat- és hatáskörüket ma Magyarországon a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény szabályozza, végrehajtásáról a 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet gondoskodik. A közjegyző nem utasítható, csak a törvénynek van alárendelve.

A FEOR-08-ban a közjegyző 2614 alá van besorolva.^[1]

A közjegyzők szerepét a feudális Magyarországon a hiteleshelyek töltötték be. A közjegyzői intézmény a 19. század második felétől létezik hazánkban. Az első pesti közjegyző Szekrényessy József volt.

Magyarországon a közjegyzői jogintézményt az 1874. XXXV. t.-c. vezette be, amelynek több tekintetben lényeges módosítását az 1886. VII. t.-cikk tartalmazza. A közjegyző jogcselekmények felvételére s hitelesítésére államilag megbizott hiteles személy volt.

A közjegyző hatásköre kiterjedt:

• okiratok és végrendelkezések felvételére;
• tanusítványok kiállítására,
• okiratok és értékneműek őrizetére;
• hagyatéki ügyek körüli eljárásra;
• bírói és gyámhatósági megbizatások teljesítésére.

Jogszabály előírhatta, hogy bizonyos esetekben a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges; bizonyos más esetekben okirat által való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetett. Ide tartoztak főleg a házastársak és a jegyesek között létrejött szerződések; házastársak vagy jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azokat mint bizonyító okiratokat harmadik személyekkel szemben használták fel; vakok, siketnémák, siketek és némák által kiállított okiratok. Ezek a megszorító intézkedések váltókra nem terjedtek ki, de a vakok által kiállított váltónyilatkozatok váltójogi hatályához az aláírásnak közjegyzői hitelesítése szükséges.

A közjegyzők felett gyakorlandó felügyeletre szolgáltak a közjegyzői kamarák, amelyeknek számát és székhelyeit az igazságügyminiszter határozta meg. A közjegyző fegyelmi birósága a helybeli királyi törvényszék elnökének elnöklete alatt a törvényszék két birájából és a közjegyzői kamara két tagjából áll. A közjegyzővel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabály értelmében a közjegyző nem lehetett egyszersmind országgyülési képviselő, gyakorló ügyvéd, nyilvános tanár; nem viselhetett más közhivatalt vagy szolgálatot és nem űzhetett semmi más olyan foglalkozást, amely az állásával nem fér össze. A közjegyző biztosítékot (kaució) tartozott letenni. A közjegyzői állás megszűnésének a halál esetén kivül rendes módja a lemondás volt. Egyéb eseteket a törvény határoz meg, amely egyúttal a közjegyzőnek (függetlensége érdekében) elmozdíthatalanságot biztosított.^[2]

• A közjegyzőket – területi elv figyelembe vételével – az igazságügyi miniszter nevezi ki a megfelelő személyek közül, határozatlan időre. Végső soron a közjegyzők számát is az igazságügyminiszter határozza meg.

A törvény szerint Magyarországon közjegyzővé az nevezhető ki, aki

• magyar állampolgár,
• büntetlen előéletű,
• állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik,
• a jogi szakvizsgát letette,
• legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi, bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői gyakorlatot igazol.

• közjegyzői okiratok készítése: a közjegyző egyik fő feladata bármely szerződés (pl. kölcsön, öröklési, tartási, házassági, ajándékozási, adásvételi, társasági szerződés stb.) és jognyilatkozat (pl. végrendelet, befogadó- és tartozáselismerő nyilatkozat, meghatalmazás) közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyző az okiratok eredeti példányát megőrzi, arról hiteles kiadványt és másolatot ad ki. A közjegyzői okirat nem selejtezhető, nem veszhet el. Az őrzés folyamatosságát a közjegyző személyétől függetlenül a közjegyzői irattárak is biztosítják. A közjegyzői okiratnak különleges bizonyító ereje van, arra nézve, hogy a nyilatkozatot az okiratban szereplő személy megtette, mégpedig akkor, ott és olyan módon, ahogyan az a közokiratban szerepel. A közjegyzői okirat alapján közvetlen bírósági végrehajtásnak van helye, azaz megelőző bírósági eljárás nélkül bírósági végrehajtás kérhető.
• magánokiratokon az aláíró személyének tanúsítása;
• hiteles másolatok készítése: a hitelesítés alkalmával a közjegyző aláírást és másolatot hitelesít, vagy más jelentős tényt különös bizonyító erővel tanúsít. A hitelesítések körébe tartozik továbbá a közhitelű nyilvántartások például: cég-, ingatlan-, zálogjogi nyilvántartás adatairól kiállított igazolás.
• letétek megőrzése;
• hagyatéki eljárás: a hagyatéki eljárás a meghalt személy vagyonában történő jogutódlást állapítja meg, és igazolja. Az eljárás célja, hogy az örökléssel kapcsolatos valamennyi kérdés jogvita nélkül rendeződjék, és ehhez az érdekeltek a kellő jogi tájékoztatást megkapják. A hagyatéki ügyek lefolytatására az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti, a halál időpontja által behatárolt közjegyző jogosult. A hagyatéki eljárásban megállapításra kerül az örökhagyó ingatlan és ingó vagyona, a vagyont terhelő tartozások mértéke, továbbá az, hogy a vagyont mely örökösök, milyen arányban és milyen jogcímen öröklik meg. Mindezekről a közjegyző hagyatéki végzést bocsát ki. Hagyatéki vagyon hiányában, ha az örökösöknek kizárólag az örökösi minőségük igazolására van szükségük, a közjegyző öröklési bizonyítványt ad ki.
• fizetési meghagyásos eljárás, amely 2010. június 1-jétől, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény értelmében, a bíróságoktól a közjegyzők hatáskörébe került.
• egyéb nemperes eljárások lefolytatása;
• jogszolgáltató hatósági tevékenység.

A közjegyző tevékenységét az igazságügyi szervek és a közjegyzői kamarák ellenőrzik.

A közjegyzők önkormányzati szervei: a területi közjegyzői kamara, a területi kamara elnöksége, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara.

Az önkormányzati szervek jogi személyek, jogosultak az állami címer használatára.

A közjegyző a kinevezésével a területi kamara tagjává válik. A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes a kamarai névjegyzékbe történő bejegyzésével válik a területi kamara tagjává. A közjegyzői önkormányzat képviseli, és védi a közjegyzői kar érdekét és tekintélyét, közreműködik a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok előkészítésében.

A területi közjegyzői kamara köztestület, amelyet az ugyanazon területi kamara illetékességi területére kinevezett közjegyzők, illetve a kamarai névjegyzékbe bejegyzett közjegyzőhelyettesek és -jelöltek alkotnak.

Magyarország területén öt területi kamara működik.

A közjegyző 2018. december 31-e előtt Magyarországon egyénileg vagy közjegyzői iroda keretében folytathatta tevékenységét. A 2018. december 31. napját követően kinevezett közjegyző kizárólag közjegyzői iroda keretében folytathatja tevékenységét.

A közjegyzői iroda a közjegyzői tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet. Alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, a megszűnésére és tagjainak felelősségére, továbbá e törvény szerinti átalakulására, egyesülésére és szétválására – az 1991. évi XLI. törvényben foglalt eltérésekkel – a polgári törvénykönyvnek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.^[3]

A közjegyzői díj az az összeg, amit a közjegyzőnek kell kifizetni az általa nyújtott szolgáltatásért. Mértékét a 14/1991.(!) (XI. 26.) IM rendelet állapítja meg.^[4]

Bővebben: Közjegyzői okirat

Olyan okirat, amely közjegyző által aláírtan tanúsítja az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét, annak helyét, idejét és módját, illetve, hogy az okirattal tanúsított adatok és tények a valóságnak megfelelnek.

A közjegyzők országonként más és más feladatokat látnak el. Az angolszász jogrend országaiban a közjegyzők nem feltétlenül jogászok, míg a kontinentális jogrend országaiban kötelező a jogi végzettség. A világ országainak többségében a kontinentális jogrend szerinti közjegyzőség működik.

Az eltérés oka a bizonyítási rendszerek közötti különbségben gyökeredzik. A kontinentális jogrendben széles körben elterjedt a közokirat, amely bizonyítási előnyhöz juttatja az azt felhasználó személyt. Közokiratot csak állami hatóság, bíróság vagy közjegyző mint hatóság állíthat ki.

A közjegyzők Ausztriában képviseletet is vállalhatnak, Franciaországban az ingatlanközvetítésben van monopóliumuk.

Közép-Európában a közjegyzőség német eredetű, és a volt Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban többnyire azonos (okiratszerkesztő, tanúsító, egyes nemperes eljárásokban eljáró) hatáskörökben jár el.

Az EU-s polgárok határon átnyúló hagyatéki ügyeiben a saját országuk közjegyzője csak a kinti ingóságokról rendelkezhet, az ingatlan tulajdonjogának megállapítása marad az annak fekvési helye szerint illetékes bíróságnál, az szignálja ki a helyi közjegyzőnek.

Az angol–amerikai jog közjegyzője csak aláírásokat hitelesít. Jelentősége – minthogy a közokirat sem általánosan elismert –, meg sem közelíti a kontinentális közjegyző szerepét.

Már az ókorban megjelent az igény arra, hogy mások szerződéseit harmadik, pártatlan személy is megerősítse, illetve a felek között pártatlanul eljárva tényeket vagy ezek hiányát hitelesen megállapítsa.

A közjegyzői foglalkozás kialakulása, a történelem tanúsága szerint, a több ezer éves írnoki mesterségből, az írástudó, feljegyző foglalkozásból származtatható. Ilyen írnokszobor-ábrázolások már Mezopotámiában is készültek.

Érdekes, hogy a jogilag képzett (civil law alapján működő) és a „laikus” (common law alapján működő) közjegyző is ugyanazt a római „őst” vallja magáénak, a notariust. De a jogi végzettségű közjegyző ma alig hasonlít római elődjére. Azok ugyanis egyszerű gyorsírók voltak, akik nagyurakat szolgáltak, és kinevezésüket a helyi kormányzat bíróságának és hivatalainak a jegyzőjétől kapták. A rómaiaknál volt ugyanis egy magántisztviselői foglalkozás is, a tabellio. A tabellionesnek a fórumokon vagy a piactereken volt „irodája” és a polgárok tőle kértek tanácsot és jogi segítséget. Ő készített jogi okiratokat. Később a magánjogászok kapták meg a tabellio (v. ö. magyar tábla-) címet, és ők alkalmazták a notariusokat mint írnokokat/jegyzőket.

A középkorban a nótárius hivatala kibővült, ő lett a bírósági hivatalvezető, és ő hitelesítette a bírósági iratokat. A reneszánsz korra bíróságtól független határozatokat saját maguk is hitelesíthettek.

Az Amerikai Egyesült Államokban az alkotmány az államokra bízza a közjegyzői rendszert. A legtöbb helyen a közjegyzők az ingatlanok adásvételével és nyilvántartásával voltak és vannak elfoglalva. Feladatuk azonosítani a szerződő feleket, tanúsítani az aláírás aktusát, a felektől megtudni, hogy a szerződés valóban az ő szándékaik szerint készült-e. Ők vették át az ingatlanra vonatkozó egyéb okmányokat, megterhelésről, jelzálogról stb., és végül ők bélyegezték le, hitelesítették az iratokat.

Ezeket a feladatokat később az állami nyilvántartással foglalkozó közhivatalok átvették (nálunk például a Földhivatalok), az ügyvédek pedig a birtokba adás és az okiratkészítés feladatait. Ennek ellenére fontos maradt a közjegyzői funkció, mert a szakképzés nem jellemformálás, és az egyéb jogi foglalkozások óhatatlanul összekapcsolódnak bűnözőkkel, hol az üldözés, hol a pártfogás oldalán.

Az angol meghatározás szerint a közjegyző (l. „rendes ember”) „a citizen of high moral character and integrity and an impartial witness appointed to perform notarial acts of a non-legal or ministerial nature.”

• Az 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről Archiválva 2007. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar Országos Közjegyzői Kamara
• Közjegyző.lap.hu
• Deák István: A magyar közjegyzőség fejlődése
• magyarorszag.hu – Közjegyzők
• Átfogó angol nyelvű leírás a szó és a foglalkozás eredetéről tartalmáról és egyéb érdekes vonatkozásáról (angolul)
• Szótári definíció (angolul)
• Közjegyzői díjak Észak-Carolinában (angolul)
• Citizens Against Legal Abuse – Mit szabad, mit nem? (angolul)
• Hawaii – Notary Public Manual (angolul) A közjegyzővé válás feltételei Hawaii-on (angolul)
• mexonline.com – Mexican Legal System Overview (angolul)
• Rokolya Gábor: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban (2012)
• Szokolay István: A közjegyzőség az összehasonlító jogtudomány alapján; szerzői, Pest, 1859
• Degen Gusztáv: A közjegyzőség; szerzői, Pest, 1866
• Érdujhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon; Közjegyzők Országos Egyesülete, Budapest, 1899
• Szécsi Ferenc: Dolgozatok a közjegyzőség köréből; s.n., Hatvan, 1910
• Szécsi Ferenc: Önálló közjegyzőség, vagy ügyvéd-közjegyzőség?; Magyarországi Királyi Közjegyzők Egylete, Budapest, 1911
• Osgyáni Rónay Károly: A magyar közjegyzőség megalkotása és fejlődése; Held Ny., Budapest, 1932
• 700 éves a közjegyzőség Magyarországon. A 2008. november 27-i jubileumi konferencián elhangzott előadások szerkesztett változata; szerk. Rokolya Gábor; Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2008
• Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete, 1875–1949; MOKK, Budapest, 2009
• Fekete László: Ars notarialis. A közjegyző hivatása, tiszte és működése. A közhitelű tanúsításról, annak szervéről: a közjegyzőről s a közjegyző működéséről, 1-2.; szerk. Rokolya Gábor; MOKK, Budapest, 2013 (Studia notarialia Hungarica)
• Magyar közjegyzői archontológia, 1858–2014; szerk. Rokolya Gábor, Bartók Ibolya, bev. Rokolya Gábor; Közjegyzői Akadémia, Budapest, 2016 (Studia notarialia Hungarica)
• Ünnepi tanulmányok a közjegyzőség jubileumára; szerk. Bán Tamásné Tóth Dóra, Rokolya Gábor; Közjegyzői Akadémia, Budapest, 2017 (Studia notarialia Hungarica)
• Rokolya Gábor: Magyar közjegyzők a Délvidéken; Közjegyzői Akadémia, Budapest, 2017 (Studia notarialia Hungarica)
• Rokolya Gábor: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban; 2. jav. kiad.; Közjegyzői Akadémia, Budapest, 2018 (Notarialia Hungarica)
• Rokolya Gábor: Az államosított közjegyzőség története; Iurisperitus–Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2019 (A Pólay Elemér Alapítvány könyvtára)
• Tonk Sándor: A középkori közjegyzőség Erdélyben; szerk. Rokolya Gábor; 2. átdolg., bőv. kiad.; Közjegyzői Akadémia, Budapest, 2019 (Studia notarialia Hungarica)
• Rokolya Gábor: A magyar közjegyzőség története; Patrocinium, Budapest, 2024