Kálvária
A Kálvária Krisztus kereszthalálának helyszíne Jeruzsálemben. Jelenthet ugyanakkor egy keresztény kultikus helyet,[1] amely többnyire egy domb lejtőin épült. Célja Jézus Krisztus szenvedésének ábrázolása; az ún. keresztútjárás kultuszának színhelye.
A kálváriákat különösen a ferences és a jezsuita rendek kedvelték, legelterjedtebbek Olaszországban és az egykori Habsburg (katolikus) Közép-Európában.
A középkorban sok-sok keresztény zarándok látogatta a Jeruzsálemi keresztutat, főleg a ferences rendi atyák vezetésével. Ők „szent circulus”-nak, körjáratnak nevezték.
Mivel nem kereshette fel minden hívő a Szentföldet, ezért a római Szentszék („Sedes Sancta”) megengedte, hogy másutt is állítsanak fel kereszteket és képeket, amelyek a keresztút jeleneteit ábrázolják, és azoknak, akik ezeken a felállított keresztutakon ájtatosságukat végezték, hasonló búcsút engedélyezett.
A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak. Különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd (1676–1751) római ferences szerzetes tűnt ki ebben, és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. (Itália „apostolának” is nevezték.) 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.[2] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferencesekre ruházták, akik ezt másoknak is továbbadhatták. Megjegyzendő azonban, hogy egy keresztút érvényességéhez feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebbnek tartott kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).
Etimológia
[szerkesztés]A magyar golgota elnevezés a héber „gulgólet” (גֻּלְגֹּלֶת koponya) szóból ered, melynek arámi változata (גֻּלְגֹּלְתָּא gulgóltá). A görög evangéliumi fordításokban „kranion”, a latinban pedig „calvaria” alakban maradt meg, ebből származik a mi kálvária szavunk. A szó jelentése: koponyák helye. Josephus Flavius zsidó történetíró leírásából ismert, hogy a hegyet az „asszírok táborának” hívták.
A Bibliában
[szerkesztés]„Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort adtak Jézusnak inni, de mikor megízlelte, nem akarta meginni”
Keresztút
[szerkesztés]A húsvétot megelőző nagyböjt péntekjein a katolikus hívők keresztutat járnak, amely a templomokban, illetve sok helyen szabadtéren lévő kálvária tizennégy stációja előtti imádságból áll. Az egyik leghíresebb keresztút a római Colosseumé, a Via Crucis, amelyet többnyire a pápa vezet.
A hagyományos keresztútjárás az apostolok koráig nyúlik vissza. A keresztút az az útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Ezt nevezik a szenvedés vagy fájdalmak útjának (via dolorosa), illetve a kereszt útjának (via crucis).
Stációk
[szerkesztés]A keresztút állomásai
[szerkesztés]
| A keresztút állomásai (Stációk) | Evangéliumi forrás |
| I. stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust | „Akkor kezükbe adá Őt Pilátus, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,16) |
| II. stáció: Jézus vállára veszi a keresztet | „Keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17) |
| III. stáció: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt | „Betegségeinket Ő hordozta, s fájdalmainkat Ő viselte.” (Iz 53,4) |
| IV. stáció: Jézus szent anyjával találkozik | „Ó, mily nagy volt ama drága szűz Anya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán”(Stabat Mater) |
| V. stáció: Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet | „Megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26) |
| VI. stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak | „Követé Őt a nép és az asszonyok nagy sokasága” (Lk 23,27) |
| VII. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt | A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össz (Iz 53,5) |
| VIII. stáció: Jézus szól a síró asszonyoknak | „Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett” (Lk 23,28) |
| IX. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel | „Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába” (Zsolt 21,16) |
| X. stáció: Jézust megfosztják ruháitól | „Szétosztották egymás között ruháimat és köntösömre sorsot vetettek” (Zsolt 21, 19) |
| XI. stáció: Jézust keresztre szegezik | Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23,34) |
| XII. stáció: Jézus meghal a kereszten | „Jézus mondá: Beteljesedett. És lehajtván fejét, kiadá lelkét” (Jn 19,30.) |
| XIII. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik | „Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit!” (Stabat Mater) |
| XIV. stáció: Jézust sziklasírba temetik | „Volt pedig azon a helyen, ahol Őt megfeszítették, egy kert és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust” (Jn 19,4142) |
Jézus harmadnapra feltámad
„Szombat elmúltával Mária Magdolna és a másik Mária, valamint Szalome, illatszerekkel indulnak Jézus sírjához. Amikor odaértek, látták, hogy a sírkövet már elhengerítették. Erre bementek a sírba és látták, hogy ott egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek, de az így bátorította őket: Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Nincs itt, feltámadott!”
A keresztút állomásai Merazhofen
[szerkesztés]-
-
II. stáció:
Jézus vállára veszi a keresztet -
III. stáció:
Jézus először esik el a kereszt súlya alatt -
IV. stáció:
Jézus szent anyjával találkozik -
V. stáció:
Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet -
VI. stáció:
Veronika kendőt nyújt Jézusnak -
VII. stáció:
Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt -
VIII. stáció:
Jézus szól a síró asszonyoknak -
IX. stáció:
Jézus harmadszor esik el a kereszttel -
X. stáció:
Jézust megfosztják ruháitól -
XI. stáció:
Jézust keresztre szegezik -
XII. stáció:
Jézus meghal a kereszten -
XIII. stáció:
Jézus testét leveszik a keresztről, és anyja ölébe fektetik -
XIV. stáció:
Jézust sziklasírba temetik
Kálváriák Magyarországon
[szerkesztés]-
-
Karcagi kálvária
-
Bakonybéli kálvária
-
Bátaszéki kálvária
-
Tatai kálvária
-
Tihanyi kálvária
-
A pécsi kálvária
Kálváriák világszerte
[szerkesztés]-
Salmendingen, Németország
-
Ath, Belgium
-
Ploubezre, Franciaország
-
Selmecbánya, Szlovákia
-
Notre Dame de Tronoën kápolna és kálvária, Saint-Jean-Trolimon, Franciaország, 15. század
-
Guimiliau, Franciaország
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Golgota
- Via Dolorosa
- Jézus-hágója
- Kálvária-domb (Tata)
- Kálvária-kápolna (Esztergom)
- Kálvária-kápolna (Baja)
- Kálvária-kápolna (Makó)
- Kálvária kápolna és templom (Gyöngyös)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ kálvária | Magyar néprajzi lexikon | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. november 3.)
- ↑ Porto Mauriziói Szent Lénárd ferences népmisszionárius. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 4.)
- ↑ Itt feszíthették keresztre Jézust: ma bazilika magaslik a Golgotán femina.hu
Források
[szerkesztés]- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 5–6. o. ISBN 963-05-1288-2
További információk
[szerkesztés]
