Jorge Lorenzo

Jorge Lorenzo
2019-ben
Életrajzi adatai
Született	1987. május 4. (37 éves) Palma de Mallorca, Spanyolország
Nemzetisége	spanyol
Pályafutása
Csapata	Repsol Honda
Statisztikái
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
MotoGP
Aktív évek	2008–2019
Csapatok	Fiat Yamaha,Ducati, Repsol Honda
VB-cím	3 (2010, 2012, 2015)
Versenyek Győzelem Dobogó 202 47 114
Pole Leggy. kör Pont 43 30 2896
250 cm³
Aktív évek	2005–2007
Csapatok	Honda, Aprilia
VB-cím	2 (2006, 2007)
Versenyek Győzelem Dobogó 48 17 29
Pole Leggy. kör Pont 23 4 768
125 cm³
Aktív évek	2002–2004
Csapatok	Derbi
VB-cím	0
Versenyek Győzelem Dobogó 46 4 9
Pole Leggy. kör Pont 3 3 279
Jorge Lorenzo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jorge Lorenzo témájú médiaállományokat.

Jorge Lorenzo, teljes nevén Jorge Lorenzo Guerrero^[1] (Palma de Mallorca, 1987. május 4. –) spanyol gyorsaságimotor-versenyző.

2006-ban és 2007-ben megnyerte a negyedliteres világbajnokságot, 2010-ben, 2012-ben és 2015-ben pedig a királykategóriában is diadalmaskodni tudott.

68 győzelmével a hatodik helyen áll az örökranglistán.^[2]

A világbajnokságon a 2002-es spanyol nagydíjon, tizenötödik születésnapján mutatkozhatott be. A pénteki edzésnapot még ki kellett hagynia kora miatt, születésnapján azonban máris motorra ült. Első szezonjában még csak négy pontszerző helyezés jött össze, a szezont a 21. helyen, 21 ponttal zárta.

2003 már jobban sikerült, ekkor Brazíliában már futamot is tudott nyerni, valamint még egyszer, a maláj nagydíjon dobogóra állt. Legsikeresebb 125-ös szezonja 2004 volt, amikor három győzelmének és négy további dobogós helyezésének köszönhetően negyedik lett év végén.

2005-ben annak ellenére felkerült a negyedliteresekhez, hogy addig nem nyert egyetlen világbajnoki címet sem, ez némileg szokatlan eljárás azóta is. Hogy mégis jó befektetés volt a szerződtetése, bizonyítja az, hogy rögtön az első szezonjában ötödik helyen zárt a pontversenyben. Bár futamot nem nyert, többször is dobogóra állhatott, és igen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Első igazán sikeres éve 2006 volt. Ekkor végig kiélezett küzdelmet folytatott olasz riválisával, Doviziosóval, aki annak ellenére tudta a küzdelmet egészen a szezonzáróig nyíltan tartani, hogy addig mindössze két futamot nyert, szemben Lorenzo nyolc elsőségével. Az utolsó futamon végül Lorenzo negyedik, Dovizioso pedig hetedik lett, így a spanyol versenyző megszerezte pályafutása első világbajnoki címét.

2007 ismét Lorenzo és Dovizioso párharcát hozta, ám ezúttal sokkal simább végkimenetellel. Lorenzo az egy évvel korábbi győzelmekhez még egyet hozzá tudott tenni, míg Dovizioso mindössze kétszer haladt át elsőként a célvonalon, így Lorenzo végül magabiztos, ötvenkét pontos előnnyel lett másodszor is világbajnok.^[3]

Sokáig csak pletykák szintjén merült fel Lorenzo szerződtetése,^[4] azonban 2007 augusztusában hivatalossá vált, hogy a 2008-as szezontól kezdve ő lesz Valentino Rossi csapattársa a Yamahánál.^[5][6]

A szezont újonchoz képest kiválóan kezdte, ugyanis az első három futamán rögtön pole-pozícióból indulhatott, és két dobogós futam után harmadszorra, Portugáliában a győzelmet is meg tudta szerezni. Azzal, hogy első három futamán egyaránt dobogón zárt, a legfiatalabb versenyző lett, aki végre tudta hajtani ezt a bravúrt, Dani Pedrosa rekordját átadva ezzel a múltnak.^[7][8]

A kínai nagydíjig holtversenyben vezette az összetettet Pedrosával, azonban Sanghajban egy bukást követően mindkét bokája súlyosan megsérült. A versenyen ennek ellenére negyedik lett.^[9] Ezt követően Le Mans-ban, Mugellóban és Barcelonában is bukott, ám csak a legutolsó volt olyan súlyos, hogy amiatt versenyt kelljen kihagynia. A szezon második felében a sérüléseknek is köszönhetően komoly visszaesés következett. Visszatérése után kétszer volt hatodik, majd kétszer ki is esett, Brnóban pedig csak tizedikként zárt. Misanóban és Indianapolisban végül ismét dobogóra állhatott, az évet pedig 190 ponttal negyedikként fejezte be.

A 2009-es év már sokkal jobban sikerült számára. Az első kilenc versenyből nyolcszor is dobogóra állhatott, és komoly harcot folytatott csapattársával, Rossival a világbajnoki címért. Barcelonában az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb versenyét futották Rossival, ugyanis végig uralva a versenyt felváltva vezettek. Rossi egészen az utolsó pillanatig kivárt, és az egyik legváratlanabb ponton, a célegyenesre fordító kanyarban tudta maga mögé utasítani riválisát. Az amerikai nagydíjon ismét megsérült, ekkor a jobb lábában, mindkét bokájában és jobb kulcscsontjában is komoly fájdalmak jelentkeztek.^[10] Később a brit és a cseh versenyt is feladni kényszerült, ekkor már lemondóan nyilatkozott vb-esélyeiről. Bár Indianapolisban Lorenzo ismét csökkentette hátrányát (25 pont), Ausztráliában ismét kiesett, így a következő versenyen, Sepangban Rossi egy kényelmes harmadik hellyel is világbajnok lett.

Még a 2009-es szezon közben felmerült, hogy Lorenzo a Repsol Honda vagy a Ducati versenyzője is lehet. Az olasz istálló például tizenötmillió eurót ajánlott szolgálataiért. A kételyek még 2009 augusztusában oszlottak el, amikor Lorenzo 2010-re is aláírt a Yamahához.^[11]

A 2010-es előszezon nem indult jól számára, ugyanis egy gyakorlás során kezét törte, emiatt pedig gyakorlatilag a teljes tesztidőszakot kihagyta, és még a szezonnyitó katari nagydíjon sem volt egészséges.^[12] Miután Rossi Mugellóban lábát törte, a már addig is negyvenhét pontos előnnyel rendelkező Lorenzo komoly ellenfél nélkül maradt. asseni győzelmével a hetedik olyan versenyző lett, aki három géposztályban is győzni tudott a holland TT-n.^[13]

Miután Motegiben Dani Pedrosa is megsérült, Lorenzónak végképp nem kellett senkivel sem foglalkoznia, aki veszélyeztethette volna elsőségét. 2009-hez hasonlóan ezúttal is a maláj nagydíjon avattak világbajnokot, ám ezúttal Jorge Lorenzo szerezte meg pályafutása első világbajnoki címét.^[14] Lorenzo végül imponáló magabiztossággal, közel száznegyven pontos előnnyel szerezte meg az összetett elsőséget. Kilenc győzelem mellett további hét alkalommal állt dobogón, és mindössze kétszer szorult le a pódiumról, ám mind Aragóniában, mind a japán futamon csak eggyel maradt le a legjobb háromtól.

Az olasz és a brit nagydíj közti hosszabb szünet alatt részt vett az Isle of Man TT-n is, ahol legendás honfitársával, Ángel Nietóval tettek meg néhány bemutató kört.^[15]

A 2011-es szezon elején, miután Valentino Rossi a Ducatihoz szerződött Lorenzo új csapattársat kapott Ben Spies személyében. Az első öt futamából négyszer is dobogóra állhatott, ebből egyszer, a hazai nagydíjon nyerni is tudott Stoner és Rossi ütközése után.^[16] Egészen a brit hétvégéig Lorenzo vezette az összetettet, azonban itt kiesett.^[17] Hollandiai hatodik helye után hiába végzett minden egyes hátralévő futamon az első négy hely valamelyikén (Mugellóban és Misanóban nyerni is tudott^[18][19]), Stonert már nem tudta utolérni, és az ausztrál pilóta kilencven pontos fórral szerezte meg újabb elsőségét.

2012- ben az első hat versenyből mindannyiszor az első vagy a második helyen végzett, és húszpontos előnyt épített fel Stonerhez képest.^[20] A brit nagydíj előtt újabb szerződést írt alá a Yamahával, ami egészen 2014 végéig a csapathoz kötötte őt.^[21][22] A szezon során végig nagy csatát vívott az első igazán jó idényét futó Pedrosával, végül Pedrosa misanói és ausztráliai kiesése döntött el mindent Lorenzo javára, utóbbi helyszínen bebiztosította második világbajnoki címét is, így egy utolsó futamos kiesés is belefért számára.^[23] Lorenzo nagyszerű mutatókkal végzett 2012 tabellájának élén. Mindössze Hollandiában és az esős szezonzárón, Valenciában kényszerült feladni a versenyt, ezenkívül minden egyes alkalommal első vagy második helyen látta meg a kockás zászlót.

A 2013-as szezonnak Lorenzo vághatott neki címvédőként, és egész szezonban kiemelkedett a mezőnyből a két repsolossal, Pedrosával és az újonc Marc Márquezzel. Pedrosa aragóniai kiesésének köszönhetően érdemben kiszállt a vb-címért folytatott harcból, így a szezon hajrájára kétesélyessé szűkült a világbajnokság Márquez és Lorenzo között.

Végül mindössze négy pont döntött kettejük között, ám ezúttal nem Lorenzo, hanem az újonc katalán pilóta szerezte meg a világbajnoki címet. Mindketten nagyszerű teljesítményt nyújtottak a teljes szezon során, és hiába volt Márqueznek két nullázása (egy kiesés Olaszországban és egy kizárás az ausztrál versenyen), ennek ellenére is sikerült megszereznie a győzelmet. Lorenzo ugyanis egyszer nem indult, ezen kívül viszont volt egy hetedik, egy ötödik és egy hatodik helye is, míg Márquez a kiesését és a kizárását leszámítva minden futamon dobogós volt.

A 2014-es idényt Lorenzo addigi teljesítményeihez képest rendkívül gyengén kezdte. Rögtön az első futamon, Katarban nem tudott célba érni, és a következő, austini tizedik helyben sem volt köszönet. Bár Argentínában és Olaszországban dobogóra állhatott, az év mélypontja még váratott magára: az esős holland TT-n mindössze tizenharmadikként zárt. Hiába végzett innentől kezdve folyamatosan dobogós pozícióban, így is csak a bajnokság harmadik helyéig tudott felkapaszkodni a fölényes győzelmet arató Márquez és csapattársa, Rossi mögé.

2015-nek Lorenzo ismét világbajnoki reményekkel vágott neki. A szezon első három futamán két negyedik és egy ötödik pozíciót tudhatott magáénak, majd az ezt követő négy versenyhelyszínen (Jerez,^[24] Le Mans,^[25] Mugello,^[26] Montmeló^[27]) egyaránt győzni tudott, ennek köszönhetően hat pontra fel tudott zárkózni a jól kezdő, sokadik újjászületését élő Rossi mögé. Ezzel a sorozattal Lorenzo királykategóriás pályafutása során először tudott egymás után négy futamot megnyerni.r^[28]

Assenben harmadik,^[29] Indianapolisban pedig második lett,^[30] a cseh nagydíjon viszont ismét ő állhatott fel a dobogó legfelső fokára.^[31] A nem éppen a kedvencének számító vizes körülmények között mindössze negyedik lett a brit versenyen,^[32] San Marinó-ban pedig egyenesen feladni kényszerült a versenyt egy bukás miatt, szintén nem teljesen száraz pályán.^[33]

Aragóniában ismét ő diadalmaskodott, és Rossi harmadik helyének köszönhetően faragni tudott hátrányából. Ez volt szezonbeli hatodik, pályafutása hatvanadik futamgyőzelme.^[34][35] Japánban Rossi négy ponttal meg tudta toldani előnyét, miután eggyel a harmadik Lorenzo előtt végzett.^[36]

Phillip Islanden, bár Marc Márquez végül megelőzte, mivel Rossi csak negyedik lett, tizenegy pontra tudta csökkenteni hátrányát.^[37] Malajziában ismét ő nyert, míg Rossi csak harmadik lett. A pontelőnyön kívül további haszna is volt számára a mögötte zajló csatáknak: Rossi szándékosan leszorította Márquezt a pályáról, aki emiatt később el is esett. Az esetnek azért volt különösen nagy visszhangja, ugyanis Rossi azzal vádolta meg Márquezt még az ausztrál hétvége után, hogy ha már ő maga nem lehet bajnok, Lorenzót segíti a győzelemért folytatott harcban. Rossit, bár maláj eredményét megtarthatta, a szezonzárón azonban a rajtrács végéről kellett indulnia, így Lorenzónak csak minimális erőfeszítést kellett tennie újabb világbajnoki címéért.^[38] Bár Rossi egészen a negyedik helyig fel tudott zárkózni, mivel Márquez egyszer sem próbálta meg megelőzni Lorenzót, Lorenzo meg tudta nyerni a futamot, ezzel pedig pályafutása ötödik világbajnoki címét, öt ponttal megelőzve Rossit.^[39][40]

^[41]

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

• jorgelorenzo.com Hivatalos honlapja