Havasi cickány

Havasi cickány
	A természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Eulipotyphla;
Család:	Cickányfélék (Soricidae);
Alcsalád:	Vörösfogú cickányok (Soricinae);
Nemzetség:	Soricini;
Nem:	Sorex; Linnaeus, 1758
Alnem:	Sorex;
Faj:	S. alpinus;
Tudományos név
	Sorex alpinus; Schinz, 1837
Szinonimák
	Sorex hercynicus Miller, 1909; Sorex intermedius Cornalia, 1870; Sorex longobarda Sordelli, 1899; Sorex tatricus Kratochvil & Rosicky, 1952;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Havasi cickány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi cickány témájú médiaállományokat és Havasi cickány témájú kategóriát.

A havasi cickány (Sorex alpinus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó, Közép-Európa hegyeiben élő emlősfaj.

Közép- és Dél-Európa hegyvidékeit népesíti be.

Előfordulása

A havasi cickány azon kevés emlősfajok egyike, melyek Európában endemikusak, honosak. Az erősen feldarabolódott (diszjunkt) elterjedése felöleli Közép- és Dél-Európa közép, ill. magashegységeit Spanyolországtól egészen Romániáig. A fő elterjedési területe az Alpok, a Kárpátok és a Balkán-félsziget északnyugati hegységeire esik. A Pireneusokból feltehetően már az 1920-as években kipusztulhatott. Magyarországon egyedül a Kőszegi-hegységből ismert négy helyszínről. Nem kizárt, hogy az Északi-középhegységben is él, mert a határ szlovákiai oldalán előfordul.

Megjelenése

A fej-törzs hossza 62-85 milliméter és a farkhossza 54–75 milliméter. A szőrzet csaknem az egész testen szürkésfekete, pusztán a fark fonák és a láb első oldala fehér. Az ormány helye rózsaszín.

Életmódja

A havasi cickány csaknem kizárólag a hegyvidékek szubmontán és montán vidékeit népesíti be, tengerszint felett 500-2550 méteres magasságig. Legnagyobb egyedszámban 1000 méteres körül, az erdőségekben fordul elő kis vagy közepes nagyságú patakok partján. Itt sűrű mohában, kövek és gyökfők alatt él. 500 méter alatt csupán mélyen bevágott, kis patakvölgyek, szurdokvölgyek erdeiben fordulhat elő. Erdőhatár felett is előfordulhat, ahol sziklarepedésekben, törpecserjék alatt él.

Éjjel és nappal is aktív faj, jól mászik. Egyedsűrűsége általában 1-2 egyed/hektár. Téli álmot nem alszik. Tápláléka főleg pókokból, gilisztából, kitinszegény rovarokból és utóbbiak lárváiból, csigákból tevődik össze. Naponta átlagosan saját testsúlyát kitevő táplálékot fogyaszt el.

Legfőbb ellenségei a többi cickányhoz hasonlóan elsősorban a baglyok, a házi és a vadmacska, a menyét és a hermelin.

Szaporodása

A szaporodási időszak áprilistól októberig tart. Egy nőstény többnyire háromszor vet almot évente, almonként átlagosan 5-6 (3-9) kölyökkel. Utódait 20-21 napig szoptatja. Az ivarérettséget 9-10 hónaposan érik el. Átlagosan másfél évig él.

Állománynagyság és veszélyeztetettség

Az IUCN szerint a havasi cickány állománya mérsékelten fenyegetett, ezt a nézetet osztja Svájc is. Németországban a vörös listán szerepel, mivel a víz- és erdőgazdálkodás miatt feldarabolódtak az élőhelyei. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

Források

J. Mitchell-Jones, G. Amori, W. Bogdanowicz, B. Krystufek, P. J. H. Reijnders, F. Spitzenberger, M. Stubbe, J. B. M. Thissen, V. Vohralik, J. Zima: The Atlas of European Mammals. Poyser, London, 1999. ISBN 0-85661-130-1: S. 40-41
Erwin Stresemann (begr.), K. Senglaub (Hrsg.): Exkursionsfauna von Deutschland. Band 3, Wirbeltiere. 12. Auflage, 1995 ISBN 3-334-60951-0: S. 369
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1717
Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[1]