Héjjas Iván

Héjjas Iván
Született	1890. január 19. Kecskemét
Meghalt	1950 decembere (60 évesen) Vigo
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Egysége	Rongyos Gárda
Csatái	első világháború, második világháború, Nyugat-magyarországi felkelés
A Wikimédia Commons tartalmaz Héjjas Iván témájú médiaállományokat.

Vitéz Héjjas Iván (Kecskemét, 1890. január 19. – Vigo, Spanyolország, 1950 decembere) katonatiszt, országgyűlési képviselő. Jelentős szerepe volt a fehérterror idején elkövetett tömeggyilkosságokban.

A középiskola elvégzése után apja, Héjjas Mihály birtokán gazdálkodott. Az első világháborúban katona volt, mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A tanácsköztársaság hónapjai alatt, 1919-ben a Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak egyik szervezője és vezetője volt. Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe, amelynek karhatalmi osztagparancsnoka lett a Duna–Tisza közén. 1921-ben Prónay Pállal együtt ő volt a nyugat-magyarországi felkelés egyik megszervezője, a Bruck-Királyhida környékén működött, úgynevezett 1. hadsereg parancsnoka (1921. augusztus–november), a Rongyos Gárda és a Lajtabánság egyik vezetője.

Vezetője volt az Ébredő Magyarok Egyesületének (1919–44), szervezője s végrehajtója a fürstenfeldi fegyverrablásnak (1920. július). 1927–1931 között a fajvédő Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programjával a kunszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője volt. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium közlekedéspolitikai szakosztályának munkatársa, 1940-től a közforgalmi repülési ügyek szakosztályvezetője, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének társelnöke (1941–44) volt. 1938–1939-ben a kárpátaljai gerillaakciókat végrehajtó Rongyos Gárda egyik vezetője és osztagparancsnoka lett. 1944 végén a szovjetek elől Németországba menekült, majd Spanyolországban telepedett le, és ott is halt meg.

Magyarországon 1947-ben a népbíróság távollétében kötél általi halálra ítélte.^[1]

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Bodó Béla – Héjjas Iván 2000 (Irodalmi és társadalmi havi lap) 2010/10. szám

• Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992–1998
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992
• Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Karsai Elek–Pamlényi Ervin: A fehér terror (Bp., 1951)
• Gadanecz Béla: Landler Jenő, a védőügyvéd (vál. dokumentumok, Bp., 1975)
• Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig (Bp., 1978)
• Mühlfeith János: Prónay, Zadravecz, Héjjas, 1921. Eredeti fametszetek a nemzeti megújhodás jegyében. 19 kép szöveggel; Pápai E. Ny., Bp., 1921
• Pataki Tamás: Aki fittyet hányt Trianonra (Domonkos László: Héjjas Iván és a rongyosok igazi népi hősök), (Magyar Idők, 2018. október 8.)
• Domonkos László: A Héjjas-nyárfa árnyékában; Kairosz, Bp., 2018
• A Duna-Tisza-közi dosszié. Három alapvető forrás a Duna-Tisza-közi paramilitáris erőszak történetéhez, 1919–1924; sajtó alá rend., szerk., jegyz., tan. Kántás Balázs; Magyar Elektronikus Könyvtár Bp., 2020
• Kántás Balázs: Héjjas Iván. Vázlat egy magyar radikális jobboldali katonatiszt-politikus életrajzához és kapcsolatrendszeréhez; Hungarovox, Bp., 2022