Kuo Mo-zso
Kuo Mo-zso | |
Kuo Mo-zso ( ) 1941-ben | |
Élete | |
Született | 1892. november 16. Lösan ( ), Szecsuan ( ) |
Elhunyt | 1978. június 12. (85 évesen) Peking ( ) |
Nemzetiség | kínai |
Házastársa |
|
Gyermekei | 8 fiú, 3 lány |
Pályafutása | |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | Sztálin-békedíj (1951) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuo Mo-zso témájú médiaállományokat. |
Kuo Mo-zso ( ) (pinjin hangsúlyjelekkel: Guō Mòruò; kínai írásjegyekkel: 郭沫若; Lösan ( ), Szecsuan ( ) 1892. november 16. – Peking ( ), 1978. június 12.) kínai író, költő, történész, régész, a Központi Népi Kormány tagja, a Politika Tanácskozó testület alelnöke, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Kuo Mo-zso ( ) 1892-ben született egy Szecsuan ( ) tartománybeli kis faluban. Földbirtokos család sarjaként otthon kezdett el tanulni. Középiskolai tanulmányai során találkozik az európai irodalommal és azon haladó nyugati eszmékkel, amelyek később pályáját is meghatározzák. 1914-ben, mint sok kortársa, ő is Japánba utazik és orvosnak tanul. Az egyetemet elvégzi ugyan, de belátja, hogy nem erre a pályára született. Az orvosi hivatásának gyakorlásában egy gyerekkori betegségének a szövődménye a nagyothallás is akadályozta volna. 1921-ben hazatér, majd néhány fiatal íróval közöseb megalapítja az „Alkotás” nevű írói társaságot és folyóiratot. Ekkoriban jelennek meg első versei, versekötetei és első drámája is.
1926-ban a politika felé fordul. 1926–1927-ben részt vesz az északi hadjáratban a népi forradalmi hadsereg politikai osztályának egyik vezetőjeként. A forradalom 1927-es bukását követően Kuo Mo-zso ( ) kénytelen elmenekülni az országból, így ismét Japánba távozik.
A tíz esztendeig tartó önkéntes száműzetés alatt történelmi tanulmányokat folytat. Máig megkerülhetetlen alapjait fektette le a kínai írás legkorábbi emlékeinek, az úgynevezett jóslócsontokon és szertartási bronzedényeken fennmaradt írások rendszerezésével és analizálásával.
1937-ben, a japán–kínai háború kitörésekor visszatér hazájába, s azonnal bekapcsolódik a japánellenes honvédő mozgalomba. Mindeközben folytatja irodalmi tevékenységét is, további verseskötetei, drámái jelennek meg. 1947-ben Kuo Mo-zso ( ) helyzete újra tarthatatlanná válik. A Kuomintang ( ) megtorlás elől Hongkongba menekül, s ott folytatja tovább a Japánban megkezdett történelmi tanulmányait.
Csak a felszabadulást követően tér haza, s a Központi Népi Kormány tagja, a Politikai Tanácskozó Testület alelnöke, s a Kínai Tudományos Akadémia elnöke lesz. Ez utóbbi tisztségében egészen az 1978-ban bekövetkezett haláláig tevékenykedik. 1950-ben a Kínai Béketanács elnökévé választják. A Béke Világtanács második kongresszusán tagjává választják. Érdemei elismeréseként 1951-ben a Sztálin-békedíjjal tüntették ki.
A Magyar Tudományos Akadémia 1953-ban tiszteleti tagjává választotta.
Főbb művei
[szerkesztés]Magyarul olvasható művei
[szerkesztés]- Csü Jüan. Tragédia öt felvonásban. Kínai eredetiből fordította és az utószót írta: Miklós Pál. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1958
- Ifjúkor. Kínai eredetiből fordította: Miklós Pál, a jegyzeteket írta: Csongor Barnabás. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1961
- Egyetemi éveim. Kínai eredetiből fordította és a jegyzeteket írta: Miklós Pál. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1962
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- ↑ Miklós 1958.: Miklós Pál. Utószó. In Kuo Mo-zso: Csü Jüan. Tragédia öt felvonásban. Európa Könyvkiadó, Budapest 1958: 205–211.
További információk
[szerkesztés]- Kuo Mo-zso a Világirodali Arcképcsarnokban – MEK
- Kuo Mo-zso művei az Országos Dokumentum-ellátási Rendszerben Archiválva 2015. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben