[go: up one dir, main page]
More Web Proxy on the site http://driver.im/Ugrás a tartalomhoz

Kelemen Árpád

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelemen Árpád
Életrajzi adatok
Született1932. november 20.
Kajántó
Elhunyt1997. február 2. (64 évesen)
Kolozsvár
Ismeretes mint
  • villamosmérnök
  • feltaláló
Nemzetiségmagyar
Állampolgárságromán
IskoláiBukaresti Egyetem
Pályafutása
Szakterületvillamosmérnök
Kutatási területvillamosmeghajtás, léptető- és aszinkronmotorok vezérlési rendszere
Munkahelyek
Kolozsvári Műszaki Egyetemegyetemi tanár

Kelemen Árpád (Kajántó, 1932. november 20.Kolozsvár, 1997. február 2.) villamosmérnök, egyetemi tanár, műszaki feltaláló, szakíró, RMDSZ-tisztségviselő.

Életútja

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1951), két főiskolai diplomáját a bukaresti egyetem energetikai, ill. matematikafizika karán szerezte (1956). Tervező energetikusként dolgozott Bukarestben (1956–58), majd a Kolozsvári Tervező Intézet munkatársa (1958–64); 1960-tól a kolozsvári műegyetem elektrotechnikai karának tanára, 1976-tól dékánja, majd tanszékvezető egyetemi tanár.

Előadásainak tárgya a fizika, majd a villamos meghajtások automatizálása. A műszaki tudományok doktora (1970), címét elismerte az Erlangen–Nürnberg-i Egyetem is, ahol Humboldt-ösztöndíjasként végzett kutatásokat. Tudományos és didaktikai munkája mellett fontos gyakorlati megvalósítások fűződnek nevéhez: a kolozsvári trolibuszvonalak egyenirányító központjának, az Unirea és Tehnofrig gépgyárak energiaellátó rendszerének s a város önműködő közlekedésirányító berendezéseinek terve. Doktorátusi vezető (1977), a doktori diplomák legfelsőbb bizottságának tagja (1982).

Érdeklődésének előterében a villamos meghajtás, léptető- és aszinkronmotorok vezérlési rendszere, valamint a teljesítményelektronika állt. Kolozsvárt megalapította az ország első mikroüzemét, ahol léptetőmotorokat gyártottak. Kutatásainak eredményeként születtek meg a romániai léptetőmotor-családok prototípusai; elkészítette a ROBOPAS nevű első saját léptetőmotorokkal felszerelt robotot, mely az 1982-es Bukaresti Nemzetközi Kiállításon került bemutatásra.

Kutatásainak eredményeit száznál több tudományos dolgozatban közölte hazai (Revista "Automatica și electronica", Revista "Energetica", Buletin Științific–Institutul Politehnic Cluj-Napoca) és nemzetközi szakfolyóiratokban, így a budapesti Elektrotechnika hasábjain. Meghívottként előadásokat tartott és adott közre Aachen, Mainz, Braunschweig, Stuttgart műegyetemein, Oxfordban és Cambridge-ben, a londoni és bécsi műegyetemen, az USA több egyetemén, valamint amerikai, angol és német cégeknél (köztük a General Electric–Schenektady, Siemens, Volkswagen, Mercedes, Telefunken, Philips műveknél).

Számos nemzetközi energetikai konferencián vett részt (Bécs, 1976; Düsseldorf, 1977; Brüsszel, 1978; Genf, 1979; Athén, Stuttgart, 1980; Budapest, 1982; Lausanne, Zürich, 1983). Tagja volt a Brüsszeli Nemzetközi Találmányi Bizottságnak és az Európai Fiatal Kutatók Versenyzsűrijének. Majd félszáz találmányát szabadalmazták Romániában, közülük jó néhányat külföldön is (USA, NSZK, Svájc, Anglia, Belgium, Ausztria, Olasz- és Franciaország). Tagjai közé választotta a New York-i Tudományos Akadémia.[1]

1971-ben két aranyérmet nyert találmányaival: a Találmányok Brüsszeli Világkiállításán és a Nürnbergi Európa Kiállításon. Ugyanitt megkapta az Európai Tudományos Tanács oklevelét "A legeredményesebb feltaláló" címmel. 1979-ben szakértői sorába választotta az ENSZ három bizottsága: az UNESCO, az UNCTAD és a WIPO.

Román nyelvre fordította és kiegészítette Kovács Károly Pál magyar akadémikus egy villamos gépek tranziens folyamatairól szóló munkáját Analiza regimurilor tranzitorii ale mașinilor electrice címmel (társfordító Imecs Mária, 1980). Az elektronika – múlt és jövő c. gyűjteményben (Korunk Füzetek 2. Kolozsvár, 1983) Számítógép-nemzedékek c. dolgozatával szerepelt.

Kötetei (válogatás)

[szerkesztés]
  • Motoare pas cu pas (társszerző M. Crivii, 1975);
  • Acționări electrice (1976, 1979);
  • Mutatoare (statikus áramirányítókról; társszerző Imecs Mária, 1978); *Sisteme de comandă și reglare incrementală a poziției (szakaszos helyzetet szabályozó rendszerekről; társszerző Benjamin Kuo–USA, M. Crivii és V. Trifa, 1980);
  • Mutatoare, aplicații (statikus áramirányító-alkalmazásokról; társszerző Imecs Mária, G. Titz és I. Matlao, 1981);
  • Electronică de putere (társszerző Imecs Mária, 1983. Magyarul Teljesítmény-elektronika címmel).

Társasági tagság

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nekrológ. Szabadság (Kolozsvár), 1997. február 4.Online hozzáférés Archiválva 2013. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Somlyai László: Egy elveszett bőröndtől az aranyéremig. Előre 1971. július 9.
  • Rostás Zoltán: Az ember fontosabb, mint a gép. A Hét, 1972/28. (ugyanez a Román Televízió magyar adásában 1972);
  • Rostás Zoltán: Húsz találmány és egy farmernadrág. A Hét Évkönyve, 1978. 204–06.
  • Panek Zoltán: Kajántói impulzusok. Igaz Szó, 1975/4.
  • Kolozsi Tamás: Dr. Kelemen Árpád. Új Élet, 1975/12.
  • Kassay Miklós: "Technikai egyéniségekre van szükségünk". Korunk Évkönyv, 1977. 189–95.
  • Virgil Lazăr: O competiție foarte strînsă cu mari școli electronice din lume. Flacăra, 1980. december 18.
  • Lászlóffy Aladár: Tudat, tudás, etikum. Előre, 1981. ápr. 5.
  • Csép Sándor: Kajántótól a világhírig. Tévéfilm a Román Televízió magyar adásában, 1981. ápr. 6.
  • Nádas Péter: Robot készült a műegyetemen. Riport. Igazság, 1982. május 8.
  • Szükség van a mikroelektronikára. Patrubány Miklós beszélgetése Kelemen Árpáddal. Művelődés, 1983/4.
  • Kelemen Árpád pályája (szerk. Köllő Katalin, Ferencz Zsolt), Kolozsvár Társaság – Komp-Press Kiadó – Korunk, Kolozsvár, 2013

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]