KV–2

KV–2
A KV–2 1940-es modellje
Típus	nehéz harckocsi
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám	334 darab[1]
Általános tulajdonságok
Személyzet	6 fő
Hosszúság	6,75 m
Szélesség	3,32 m
Magasság	3,20 m
Tömeg	57 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	75–110 mm (torony) 60–75 mm (alváz)
Elsődleges fegyverzet	152 mm-es M–10 típusú tarack (36 db lőszer)
Másodlagos fegyverzet	2 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor	V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor
Teljesítmény	373 kW (500 LE)
Felfüggesztés	torziós rugók
Sebesség	25 (úton) km/h
Fajlagos teljesítmény	6,5 kW/t
Hatótávolság	200[2] km
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–2 témájú médiaállományokat.

A KV–2 (KV – Kliment Vorosilov) szovjet nehéz harckocsi a második világháború időszakából. 1940 tavasza és 1941 októbere között gyártották a KV–1 alvázát felhasználva, jelentősen módosított toronnyal és főfegyverzettel.

Alapvető feladatául a támadott ellenséges frontszakasz áttörését és a megerősített körletek rombolását jelölték meg, ezért főként az ún. áttörő ezredeket szerelték fel a típussal. Nagy méretű és nehéz tornyába egy 152 mm-es M–10 típusú tarackot építettek, amely révén a rendszeresített kumulatív lövedék alkalmazásával harckocsik ellen is bevethetővé vált. Az 52 kg-os lövedék 1500 m-en 76 mm páncélt ütött át.^[3] Azonban 12 tonna tömegű tornyát csak lassan tudta forgatni, valamint alulmotorizáltsága sorozatos műszaki problémák elé állította a kezelőszemélyzetet. Leghátrányosabb tulajdonsága az volt hogy a löveg osztott lőszert tüzelt (külön kellett először a lövedéket, utána a kivető töltetet betölteni ami az egyesített lőszerhez képest lassú).

Magas tornya kiváló célpont volt, ráadásul a nagy méretű lőszerből csak keveset vihetett magával. Gyártásuk a harcok elől a hátországba hátravont gyárak leállásával szűnt meg. A Wehrmacht is hadrendbe állította KV–2 754(r) típusjelzéssel. A kiinduló ötlet jó volt, később sok hasonló német és szovjet roham- és önjáró löveg készült, de mint saját kategóriájában elsőnek feltűnt fegyver még sok gyermekbetegséggel küzdött, amit a későbbi típusoknál kijavítottak. A problémát elsősorban a torony okozta, mivel a nagy kaliberű fegyver tömege és mérete miatt túlméretezett és gyengén mozgatható tornyot alakítottak ki. A későbbi hasonló célú járműveket torony nélkül, rögzített löveggel tervezték.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az 1940–43 között a szovjet nehéz harckocsiknál általánosan használt KV rövidítés – így a KV–2 típus megnevezése – Kliment Jefremovics Vorosilov nevének kezdőbetűiből ered. A 2-es szám a második modellt jelöli a KV harckocsik sorában. A harckocsit a leningrádi Kirov Gyár mérnöki irodája 1940 januárjában tervezte a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg – alapvetően az 1939–40-ben zajló téli háborúban a Mannerheim-vonal erődrendszerét leküzdeni képes – jól védett és nagy tűzerejű tank igényét és annak hiányát kielégítendő. Két hónapra rá a KV–2-t hivatalosan is rendszeresítették és a leningrádi gyár megkezdte a sorozatgyártást, ami 1941 októberéig tartott. A gyártás befejezése több okra vezethető vissza: nagy anyagigény, alacsony megbízhatóság, a gyár Leningrád ostroma miatt történő áttelepítése, illetve az ostromgyűrű bezárulása után a termelés teljes befejezése. A leningrádi gyár által legyártott 334 darab KV-2 harckocsi az 1941-es harcokban gyakorlatilag mind megsemmisült.

A harckocsit az azelőtt jól bevált de fegyverzetét tekintve "gyengének" bizonyuló KV-1 esből fejlesztették tovább egy hatalmas 12 t tömegű nagyon magas tornyot kapott. A német harckocsizók azzal gúnyolták, hogy "ha egyszer felderíted, lehetetlen nem eltalálni". A toronyba egy 152 mm-es M-10 típusú tarackot építettek. A lőszer a hatalmas torony hátsó részének jobb-és bal oldalában illetve az alvázon kapott helyet. A harckocsin két darab DT géppuska került beépítésre: egy a löveggel párhuzamosítva, illetve mivel a torony nagyon lassan forgott, ezért nagyon könnyen kivitelezhető volt az hogy egy magányos KV-ra egy gyalogos katona hátulról rátámadjon ezért a másikat a torony hátsó részébe helyezték. A harckocsi össztömege (57 tonna) miatt még elődjénél (KV-1) is lassabb volt és erőtlenebbül kanyarodott álló helyzetből indulva.

• KV–2
• KV–2A
• KV–2B
• KV–2 754(r): a Wehrmacht által hadrendbe állított járművek, módosított, német parancsnoki kupolával és külső-belső felszereléssel.

Első bevetése a Téli háború végén történt a Mannerheim-vonal áttörése idején.

A Barbarossa hadművelet idején a harckocsi páncéljait német harckocsiágyúk még közvetlen közelről sem voltak képesek átlőni, ami sokkolta a német páncéloscsapatokat. Leküzdésük a német gyalogság mágneses tapadóaknáival, vagy a tüzérség révén sikerült. Az Északnyugati Front alá beosztott 41. harckocsi-hadosztály 33 KV–2-eséből 22-t veszített el. Ezek közül mindössze ötöt semmisített meg az ellenség, tizenhetet pedig hátrahagytak műszaki gondok, vagy az elfogyott üzemanyag miatt. Októberben a gyártását leállították.^[4]

A Wikimédia Commons tartalmaz KV–2 témájú médiaállományokat.

• M. Barjatyinszkij, M. Kolomijec: Tyazsolij tank KV, in: Mogyeliszt-konsztruktor, 1995/5 (oroszul)
• M. Kolomijec: KV: szamije pervije, in: M-Hobbi, 1997/5–6 (oroszul)
• KV-2 Heavy Assault Tank Archiválva 2008. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben – battlefield.ru
• Soviet Union's KV-2 heavy tank; forrásösszehasonlító táblázat
• Hegedűs Ernő, Turcsányi Károly: Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945), in: Haditechnika, 2008/10 (elektronikus szám)
• Képek egy Moszkvában kiállított példányról^{[halott link]}