Folyami bödöncsiga

Folyami bödöncsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Puhatestűek (Mollusca) Altörzs: Héjasok (Conchifera) Osztály: Csigák (Gastropoda) Rend: Neritimorpha Alrend: Cycloneritimorpha Öregcsalád: Neritoidea Család: Neritidae Alcsalád: Neritininae Nemzetség: Theodoxini Nem: Theodoxus Faj: T. fluviatilis
Tudományos név
Theodoxus fluviatlis Linnaeus, 1758
Szinonimák
Nerita fluviatilis Linnaeus, 1758 Theodoxus velox Anistratenko, 1999 Theodoxus brauneri Lindholm, 1908 Theodoxus brauneri f. lacrymans Lindholm, 1908 Theodoxus brauneri f. alboguttata Lindholm, 1908 Theodoxus brauneri f. pulherrima Lindholm, 1908 Theodoxus lutetianus Montfort, 1810 Theodoxus dniestroviensis Put, 1972
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Folyami bödöncsiga témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Folyami bödöncsiga témájú médiaállományokat és Folyami bödöncsiga témájú kategóriát.

A folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis) egy Európában őshonos, édesvizű folyókban és alacsony sótartalmú vizekben élő csigafaj.

A csigaház 4–5 mm magas, 9–10 mm széles, 3 kanyarulatból áll, nyújtott félgömb alakú, döntő részét az utolsó kanyarulat alkotja. Alapszíne sárgásfehér vagy krémszínű, amin rendkívül változatos, vörösbarna, sötétbarna vagy sárgás-zöldes foltos vagy recés mintázat figyelhető meg. A sárgászöldes szín az édesvízi példányokra jellemző, a tengerben élők szinte feketék is lehetnek. Operculuma (lábához tapadó héjfedője, amivel elzárja háza bejáratát mikor visszahúzódik) vörösesfehér, barnásvörös szegéllyel.

• 
  Theodoxus fluviatilis littoralis
• 
  Theodoxus fluviatilis dalmatinus

Egész Európa (kivéve az Alpokat és Norvégiát) folyóvizeiben és tengerpartjain előfordul, egyes helyeken terjedőben levő, invazív faj. Magyarországon az ötvenes-hatvanas években figyelték meg a Tiszában,^[1] azóta már a Dunában is megtelepedett, viszonylag gyakori faj és kiszorítja az őshonos bödöncsigákat (T. danubialis, T. transversalis). A genetikai vizsgálatok alapján^[2] eredetileg a Fekete-tengerben és a Duna völgyében élt, innen terjedt tovább Törökország és Észak-Itália irányába, majd Spanyolországon keresztül a Brit-szigetek partvidékeire és a Balti-tengerbe.

A folyókban 13 m, a tengerekben 60 m mélységig a köveken, fatörzseken megtelepedett algákat eszi, ezért főleg köves aljzatú folyórészeken, esetleg kemény vizű tavakban, barlangi patakokban található. Inkább (de nem kizárólag) éjjel aktív. A szárazföldi csigáktól eltérően váltivarúak, szaporodási időszakuk április közepétől októberig tart. 45-65 petéjét kövekre, kagylókra vagy gyakran más bödöncsigák héjára tapasztja. A petékből a csigák kb. egy hónap múlva kelnek ki (25 °C-os vízben, 20 °C-osban két hónap is lehet). Élettartamuk 2-3 év.

Németországi populációi veszélyeztettek, Svájcban kritikusan veszélyeztetett, Csehországból kipusztult, Magyarországon nem védett.

• Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 963 11 2610 2
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
• Horváth Zsuzsanna: Egzotikus akváriumi csigák Magyarországon. Szent István Egyetem, Állatorvostudományi kar, Parazitólógiai és Állattani Tanszék, 2010.

• Fajleírás (angol nyelven) Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Fajleírás (angol nyelven)