Dzsajs ibn Humáravajh

Abu l-Aszákir Dzsajs ibn Humáravajh (arab írással أبو العساكر جيش بن خمارويه – Abū l-ʿAsākir Ǧayš ibn Ḫumārawayh; Katái, Egyiptom 881–882 k. – Katái, Egyiptom, 896 novembere) az Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, illetve az anatóliai határvidék és Felső-Mezopotámia egy részét uraló túlúnida dinasztia harmadik fejedelme volt.

Még nagyapja, a dinasztiaalapító Ahmad ibn Túlún életében született a trónörökös, Humáravajh gyermekeként. 884-től uralkodó, pazarló apját 896 januárja vagy februárja folyamán saját eunuchjai gyilkolták meg Damaszkuszban, így tizennégy esztendős fia került a trónra, amit az al-Mutadid kalifával 893-ban kötött szerződés legitimált. Abu l-Aszákir zsenge kora ellenére alkoholista volt már trónra kerülésekor is, ráadásul igen kegyetlennek mutatkozott: Mudar nevű nagybátyját halálra korbácsoltatta. Ennek hatására a jogtudósok és bírák (fakíhok és kádik) kimondták alkalmatlanságát az uralkodásra, és július 26-án bebörtönözték. A trónon öccse, Hárún ibn Humáravajh követte. Dzsajs néhány hónappal megbuktatását követően börtönben halt meg.

• Thierry Bianquis: Autonomous Egypt from Ibn Tulun to Kafur, 868-969. In The Cambridge History of Egypt: Volume I. Főszerk. M. W. Daly, szerk. Carl F. Petry. Cambridge: Cambridge University Press. 1998. 86–119. o.  
• Hugh Kennedy: The Prophet and the Age of the Caliphates: 600–1050. London: Longman. 1986.  
• Hamilton Alexander Rosskeen Gibb: Ṭūlūnids. In Encyclopaedia of Islam: A Dictionary of the Geography, Ethnography and Biography of the Muhammadan Peoples (4. kötet). Szerk. Martijn Theodoor Houtsma. 1. kiadás. Leiden: E.J. Brill. 1936. 834–836. o.