Dewey Redman
| Dewey Redman | |
 | |
| Redman at Moers Festival, Germany, June 2006 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Walter Dewey Redman |
| Született | 1931. május 17.[1][2][3][4] Fort Worth[5] |
| Elhunyt | 2006. szeptember 2. (75 évesen)[6][1][2][3][4] Brooklyn |
| Sírhely | Calverton National Cemetery |
| Gyermekei | Joshua Redman |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Hangszer | |
| Díjak | Guggenheim-ösztöndíj (2002) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Dewey Redman weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dewey Redman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dewey Redman (Fort Worth, 1931. május 17. – Brooklyn, 2006. szeptember 2.) amerikai szaxofonos, zenekarvezető, Ornette Coleman és Keith Jarrett zenésztársa.
Elsősorban tenorszaxofononos volt, bár alkalmanként alton is, és a kínai suonán, továbbá klarinétot is játszott. Fia, Joshua Redman is szaxofonos.
Pályafutása
[szerkesztés]Redman az I. M. Terrell Gimnáziumba járt, és az iskolai zenekarban már együtt játszott Ornette Colemannel, Prince Lashaszal és Charles Moffettal. A középiskola után beiratkozott az alabamai Tuskegee Institute elektrotechnikai szakára, de hamar kiábrándult abból és hazatért Texasba. 1953-ban a Prairie View Agricultural and Mechanical University-n szerzett diplomát.
Aztán klarinétról altszaxofonra, majd tenorszaxoxofonra váltott. A diploma megszerzése után két évig szolgált az Amerikai Egyesült Államok hadseregében.
A hadseregtől való leszerelése után az University of North Texas mesterképzésén oktatott. 1957-ben pedagógiai diplomát szerzett iparművészeti szakon.
1959-ben San Franciscoba költözött. Itt Donald Garrett klarinétossal dolgozott.
Redman leginkább Ornette Coleman szaxofonossal folytatott 1968-1972-es együttműködésével vált ismertté, akivel már a középiskolai zenekarban is együtt lépett fel. Játszott Keith Jarrett zongoraművész kvartettjében is (1971–1976). Jarrett The Survivors Suite című művét 1978-ban a Melody Maker az év dzsesszalbumaként értékelte.
Az 1970-es években Redman megalakította az Old and New Dreams kvartettet. Négy albumot vettek föl. Redman Paul Motian és Pat Metheny oldalán 1981-ben fellépett a Woodstocki Dzsessz Fesztiválon. 2004-ben tenorszaxofonozott a Lincoln Centerben a „The Music of Ornette Coleman” című koncerten.
Redman májelégtelenségben halt meg Brooklynban 2006-ban.
Albumok
[szerkesztés]- (zenekarvezetőként)
- Look for the Black Star (1966, 1975)
- Tarik (1969)
- The Ear of the Behearer (1973)
- Coincide (1974)
- Musics (1979)
- Soundsigns (1979)
- Red and Black in Willisau with Ed Blackwell (1980)
- The Struggle Continues (1982)
- Living on the Edge (1989)
- Choices featuring Joshua Redman (1992)
- African Venus featuring Joshua Redman (1994; 1998-ban újra kiadták a Venuson Satin Doll lemezcímmel)
- In London (1998, 1996)
- Momentum Space with Cecil Taylor and Elvin Jones (1999, 1998)
Díjak
[szerkesztés]- 1978: The Survivors Suite – az év dzsesszalbuma (a Melody Maker értékítélete)
Filmek
[szerkesztés]- Dewey Redman az IMDb-n
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
- ↑ http://www.nytimes.com/2006/09/04/arts/music/04redman.html